A brit konzervatív médiának már régóta elege van a sussexi hercegből. Ennek egyszerű oka van: mióta elvette Meghan Markle-t, teljesen beleállt a felesége által tolt woke handabandázásba. Mindezt persze nem kevés pénzért. Sok angol jobboldali véleményvezér szerint ráadásul a saját családját is elárulta, főként amikor nem restellte hallgatólagosan megerősíteni neje állításait a tágabb királyi família „rasszizmusáról.”
Mikulás környékén megint úgy érezte a herceg, hogy meg kell mondania az embereknek, mit tegyenek, ha boldogok akarnak lenni, és ezzel kiverte a biztosítékot sokaknál, többek között Dan Woottonnál, a Daily Mail publicistájánál.
Harry a BetterUp nevű San Francisco-i über-progresszív, üzleti coachinggal foglalkozó, 4 milliárd dollárt érő vállalat „chief impact officer”-jeként (CIO) fejtette ki véleményét tegnap a munka és a boldogság összefüggéséről egy nyilvános, a cég által szervezett beszélgetésen. Nos, igen: én is felteszem magamnak a kérdést, vajon mi a fenét csinál egy CIO? Don Wootton szerint a CIO poszt „nem egy valódi állás. Inkább egy ál-pozíció, amelyet azért találtak ki a haladó, több pénzzel, mint ésszel rendelkező vállalatok, hogy egy híresség alkalmazásával lenyűgözzék a befektetőiket.”
Harry, akinek egyébként 30 millió font értékű öröksége van, az életében nem kellett a megélhetéséért dolgoznia, és aki jelenleg is milliókat zsebel be amerikai médiaóriásoktól azért, hogy csúnyákat mondjon a saját családjára, azt találta kijelenteni a kaliforniai beszélgetésen, hogy
„aki olyan munkát végez, amely nem hoz számára örömöt, mondjon fel.”
Wootton nem kímélte a herceget maró kritikájában. Emlékeztetett, hogy Harry először is „túrót sem csinál” jelenlegi „állásaiban”, viszont rengeteg pénzt zsebel be, olyan összegeket, amelyekről a földi halandó britek álmodni sem mernek. Harry azért tud ilyen jó árucikk lenni Wootton szerint, mert már „tökéletesen elsajátította a progresszív kaliforniai halandzsát”, amelyre láthatóan nagy az igény, teszem hozzá, hiszen a lelkük mélyén a sznob woke amerikaiak egy kis királyi pedigrével tudják igazolni unalomig ismételt, sótlan közhelyeiket.
A Daily Mail szerzője kifejti, hogy Harry tanácsa „felelőtlen és gátlástalan.” Britek milliói végeznek nemszeretem munkát, és legtöbbjük csak „két, vagy legfeljebb három fizetésnyire van attól, hogy mindent elveszítsen.” A cikkben saját példáját hozza fel arra, hogy az ember gyakran kényszerül nem túl izgalmas, nehéz vagy piszokul unalmas dolgokat csinálni a megélhetésért. Wootton korábban dolgozott gyorsétteremben, robotolt egy áruház ruhaosztályán, és szórólapokat hordott ki hajnalban, gyakran téli mínuszokban. Mindezt nem szerette, de szüksége volt a pénzre, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait. Harry hercegnek nyilván egy percre sem volt gond, hogy a legjobb iskolákba járhasson, és azóta sincsenek pénzügyi gondjai, fejti ki a szerző, majd felteszi a költői kérdést: ha hirtelen mindenki felmondana, mert „boldogtalan” az állásába, ki cserélné ki az égett olajat a gyorséttermek sütőiben, és ki tenné vissza a fogasokra a vevők által szétdobált ruhákat?
Persze nem az a baj, hogy valaki arra biztatja az embereket, változtassanak, ha gyűlölik a munkahelyüket. A gond az, hogy Harry a szokásos tenyérbemászó képmutatását gyakorolja, amikor ki akarja oktatni az átlagembereket arról, hogyan éljenek.
Wootton kifejti, hogy a legboldogabb ismerőseinek a túlnyomó többsége nincs oda azért a munkáért, amelyet végez. Csakhogy ezek az emberek tisztában vannak vele, hogy az állásuk azért van, hogy eltartsák magukat és családjukat, és a boldogságot és kiteljesedést az otthonaikban, a családjukban keresik és találják meg. „Nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy megéljenek.” Harry nagyon úgy tűnik, ezt egyáltalán nem érti. Wootton szerint a sussexi herceg jobban tenné, „ha előbb az agyát használná, és csak utána a száját.” Például elgondolkodna azon, milyen szégyentelenül tolja manapság, némi készpénzért, „a kaliforniai propagandát az olyan tech óriások, mint a Spotify, a Netflixhez hasonló streaming cégek, vagy az Ethic nevű, magát társadalmilag felelősségteljesnek beállító bank nevében, miközben ezek a vállalatok igencsak megkérőjelezhető üzleti gyakorlatokat folytatnak.”
Wootton szerint jól kiütközik a legutóbbi megszólalása kapcsán is a Harry és bátyja, Vilmos herceg közötti óriási különbség. Miközben Vilmos természetesen ugyanolyan kiváltságos körülmények közé született, mint az öccse, sohasem menekült el a származása által rárótt kötelességek elől, és megteszi azt, amit joggal várnak el a brit alattvalók. Harry ellenben már régen megfogadta a saját mostani tanácsát, és egyszerűen lelépett a munka elől, mondván, nem bírja elviselni az azzal járó nehézségeket.
„Hála Istennek, csak egyikükből lesz király,” zárta eszmefuttatását Wootton.
