Január 22-én nyitotta meg kapuit a Magyar Zene Háza, Budapest egyik legmodernebb és legszórakoztatóbb új programlehetősége.
Forrás: magyarzenehaza.com
Az épületet, ami már önmagában megragadja a tekintetet és odavonz, hogy megnézzük közelebbről is, a japán származású sztárépítész, Suo Fujimoto tervezte. Egyértelmű célja volt a liget bevonása a szerkezetbe, ezért a földszint falai mindenhol üvegből készültek. A bejárat előtt a tetőn elhelyezkedő lyukak szintén ezt a célt szolgálják, mintha a fák utat törtek volna maguknak, átszakítva a tetőszerkezetet. Ezt a hatást erősíti a külső és belső részeken egyaránt megjelenő arany „levél” motívum. Az ihletet a Zeneakadémia Nagytermének arany levélkés mennyezetéből merítette a tervező. A plafon különlegessége, hogy nem találunk két egyformát közülük, mind különböző a több ezernyi darab közül. Kívülről belépve olyan, mintha egy meseerdő arany lombozata alatt sétálnánk be az épületbe. A cél megvalósul, szórakoztatni akarnak, hát legyen mesébe illően gyönyörű az első benyomásunk is!
Ezen a szinten helyezkedik el a két koncertterem, így láthatjuk a házat körbe ölelő természetet, miközben a kiváló akusztikájú belső térben ülünk, kizárva a külvilág zajait. A rengeteg üveg használata azért volt merész választás, mert nem kedvez az akusztikának, ezt a problémát a tervező a formákkal oldotta meg, nincs az épületben szabályos idom vagy derékszög, de a hanghullámok épp megfelelő szögben érkeznek vissza, így az előadó helyiségek minden pontján pontosan ugyanazt hallhatjuk.
A következő fél év programja már megtalálható a weboldalon , már csak az épület különlegessége miatt is megéri ellátogatni rájuk.
A felső szint a tanulásé, klub, könyvtár és zenepedagógiai termek kaptak helyet. A fentről érkező természetes fény tudatosan ennek segítésére szolgál.
A föld alatt pedig egy állandó és egy időszakos kiállításnak kialakított rész terül el, 2500m2-en.
Forrás: magyarzenehaza.com
A "hangdimenziók" című állandó kiállításnál nagyszerűbb programot pedig el sem lehet képzelni bárki számára. A bejáratnál kapunk egy fejhallgatót, amin keresztül a teljes sétánk alatt mindent hallani fogunk és indulhat a varázslat.
Teremről teremre járva végig követhetjük a zene fejlődését, az ősi doboktól egészen a rock and rollig. Minden részlete teljesen interaktív, ahogy megállunk egy-egy kivetítő, kép, kiállított hangszer vagy kisfilm előtt, a fejhallgatónk érzékelni fogja és a megfelelő hanganyagot kezdi el lejátszani számunkra. Itt kell kiemelnem a rendkívül kedves és segítőkész személyzet munkáját, akik a legapróbb elakadásnál is azonnal a segítségünkre siettek, még mielőtt bármit kérnünk kellett volna.
Képeink
A kiállítás megálmodói minden kreativitásukat és gyermeki énjüket beletették ebbe a helybe, minden teremben újra meg tudják döbbenteni a látogatót.
Néptáncot tanulhatunk egy külön berendezett parasztház részletben, leülhetünk színezni, miközben csodálatos gregorián dalokat hallgatunk (mindenkinek ajánlom, felér egy meditációval), kánont énekelnek nekünk a mozaiküveg ablakon mozgó szerzetesek, Palestrinat dalolnak a templomkupolára vetített angyalok, Mozart utazóládájában megelevenedik egy kis részlet a Varázsfuvolából, egy külön teremben pedig Liszt Ferenc műveit játssza magától egy zongora.
Leírhatatlan varázslat, ami itt vár ránk, a 21. század minden technológiáját felhasználva bűvölnek el minket.
A látványon kívül pedig az információ mennyiségére és minőségére is nagy hangsúlyt fektettek a szervezők. Érdekes és hasznos dolgokat tanulhatunk a zenéről és annak kialakulásáról, de nem halmoznak el minket megemészthetetlen száraz tényekkel.
Innen csak mosollyal az arcunkon léphetünk ki, a szórakozás valóban garantált.
Ugyan a kiállítás időtartamát a helyszínen 1-1,5 órásnak mondták, mi közel 3 órát töltöttünk bent, így előtte érdemes leülni enni-inni a földszinten található kávézóban. A külső részen zenés játszótér várja a gyerekeket, különböző monumentális hangszerekkel ismerkedhetnek meg.
A zene mindenki életének része, ott van minden fontos pillanatban, kiráncigál minket a hullámvölgyekből és magasabbá teszi a hullámhegyeket, megérdemli, hogy rászánjuk azt a néhány órát és megismerjük, hogyan lett olyan, amilyennek ma ismerjük. Megemlékezzünk a nagyokról hazai és külföldi szinten is, hiszen annyit köszönhetünk nekik.
