Fényűző partik, méregdrága designer darabok, és egy extra csinos lány, aki fiatal kora és a nyelvi korlátai ellenére eléri, hogy Párizs a lábai előtt heverjen. Az Emily in Paris második évada több mint egy hónapja jött ki, de a népszerűsége lankadatlan, főleg a fiatalabb generáció tagjainál. Valóban ennyire egyszerű lenne az élet egy marketing cégnél, és mi meg tudunk-e felelni a sorozat magas “elvárásainak” a való életben? Emily in Paris - egy marketinges sorozatrajongó szemszögéből.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy “feel good” sorozatról beszélünk, ahol a sztori teljesen fiktív, és a Netflixhez híven tele van pakolva sok, enyhén szólva sem reális elemmel. Elérték a céljukat, hiszen a sorozat nagyon színes, és bájos lett, az ember pedig az epizódok végén lévő cliffhangerek miatt legszívesebben egyben ledarálná az egészet. A turisták szempontjából Párizs népszerűsége hihetetlenül megnőtt a sorozat miatt, a TikTok-on pedig több trend is formálódott Emily-vel kapcsolatban.
Az, hogy szívesen nézünk-e ilyen jellegű sorozatot, az teljesen egyéni preferencia kérdése, viszont ami számomra nagyon érdekes volt, az az általános fogadtatás szélsőségessége. Sokan a sztori irreális volta miatt kezdtek kommentelgetni egyes platformokon, mások pedig úgy döntöttek szeretnék Emily példáját követni, és ők is hasonló életet szeretnének építeni maguknak a jövőben. Itt volt az a pont, ahol rájöttem, hogy ha nem kezelünk egy sorozatot a helyén, akkor az negatív irányba tudja torzítani a valóság érzetünk.
Azzal nincsen baj ha nagy tervekkel rendelkezünk, vagy ha egy sorozatból tudunk plusz motivációt meríteni a saját céljaink eléréséhez, de nagyon veszélyes lehet ha idealizálni kezdünk egy olyan életet, amit egy fiktív sorozatszereplő él. Dolgoztam már marketingesként több cégnél is, és bár valóban nagyon érdekes és színes a marketingesek élete, a negatívumok és a nehézségek közül maximum néhány személyes konfliktus lett megemlítve a sorozatban.
Az elképzelések ellenére a cégek 99%-nál nincsenek black tie partik és vacsorák akár hetente többször is, és új kliensek megszerzéséhez (és megtartásához) is több kell mint egy Instagram poszt, vagy egy mosoly. A sorozatban egy ideális világot látunk, ahol a problémák nagy része egy szerelmi háromszögből, és egy morcos főnökből áll, miközben a szereplők több százezres szettekben, és 12 centis szandálokban nyűgöznek le mindenkit körülöttük. Jól is van ez így, ameddig
el tudjuk különíteni ezt a valóságtól, és nem kezdjük el utálni a saját életünk, egy illúzió miatt
Én személy szerint szerettem a sorozatot, és nem kívánok beállni az utálkozók közé, csupán szeretnék rávilágítani, hogy mércének abszolút nem tekinthető. Egy valós marketing cégnél a tervezés és a projektek megvalósítása között sokszor hónapok telnek el, és a munkaleírásban sokkal több a monoton, éjszakákba nyúló tervezés mint ahogy azt a sorozatban feltüntetik. Bár a többségnek ez mind nem új információ, a sorozatkritikákat és véleményeket olvasva mégis le kellett írnom.
A komikus helyzetek, és gyönyörű helyszínek abszolút a hátukon viszik a sorozatot, és a castingosok is jó munkát végeztek a szereplők kiválasztásával. Az irodai élet ábrázolása, és a beszélgetések sokszor elég bugyuták, és a konfliktusokat is sok esetben nehéz komolyan venni. Összességében nem ajánlanám a sorozatot azoknak, akik irtóznak a romantikus vígjátékoktól, és az abszurd, “limonádé jellegű” helyzetektől, viszont akik egy kicsit szeretnének kikapcsolódni a mindennapi monotonitásból, és a helyén tudják kezelni a sorozatban jelenlévő irreális valóságot, azoknak irány a Netflix!
