Kép forrása: cbc.ca
Van egy francia kifejezés arra vonatkozóan, amikor az embernek csak a kézfejétől a könyökéig barna a karja, a teste többi része fehér. Úgy mondják, bronzage du camioneur, ami annyit tesz, kamionos barnaság. Vicces mondás, persze, de valljuk be, van benne egy óriási adag lekezelés és lenézés is. Hát igen – van, akinek a riviéra, és van, akinek a kar ablakból kilógatása jut. Nem tudom, Kanada részben francia ajkú miniszterelnöke használja-e a bronzage du camioneur kifejezést, de az biztos, hogy neki sosem volt probléma egy kellemes, drága nyaralás, viszont a kamionsofőröktől és a velük szimpatizáló tömegetkől inába szállt a bátorsága a minap, és elillant Ottawából a családjával együtt. Nekem levitézlett ukrán elnökök jutnak eszembe az ilyesmiről, nem egy, a progresszió és liberalizmus zászlóshajójának számító ország vezetője. De mi is történt a messzi észak-amerikai Kanadában? [szegény ember USÁ-ja]
Amikor bejelentették, hogy a kanadai kamionosok csak akkor léphetik majd át az amerikai határt és jöhetnek vissza, ha teljes körűen be vannak oltva, kitört a botrány. Hamar megszerveződött az ún.
Szabadság Konvoj, a kanadai kamionsofőrök hihetetlen hosszúságú menete az USA határától a kanadai fővárosig, és egyre nagyobb médianyilvánosságot kapott.
A meglehetősen ostoba ottani politikusok nem gondolták át, hogy egyrészt a kevésbé tanult emberek nagyon úgy tűnik, nem olyan engedelmes birkák, mint amilyennek gondolják őket, másrészt speciel az áruszállító sofőröknek erős érdekérvényesítő képességük van – ha nincs kamion, nincs áru, ez ilyen egyszerű. Persze a vakcina-oktrojálásban jeleskedő kanadai kormányzat nehezen tudott volna kivételezni az áruszállítókkal, miután, ahogy erről ebben a cikkben már írtunk, az országban már csak oltás ellenében lehet vonatra szállni.
A sajtó nagy része mind az USA-ban, mind Kanadában a kezdetektől fogva démonizálta a kamionsofőrök akcióját, elképesztő erőfeszítéseket téve arra, hogy találjanak legalább pár szélsőségest a Szabadság Konvoj támogatóinak kommentjei között. Persze találtak, hiszen milyen ügy mellett nem szólalnak fel olyanok, akiknek jobb lett volna csendben maradni? Most, hogy Ottawába ért a menet, nem kellett sokáig várni, máris megjelentek az első hírek arról, hogy horogkeresztes zászló tűntek fel a tüntetők között. Hát persze, biztosan, hiszen aki nem a liberálisok kedvenc ügyei mellett tüntet, mint a negyvenharmadik nem vagy a transznemű nők indulása női versenyeken, az tuti náci. Ráadásul a BBC szerint a tüntető tömeg emlékműveket rongált meg. Ilyet! Ha az emlékezetem nem csal, a haladár sajtó nem is olyan régen még ünnepelte az Amerikából kiinduló, de sok nyugat-európai országot is elérő szobordöntögetési mételyt. Ja, az oké volt, hiszen olyan ismert fasiszták szobrát gyalázták meg vagy döntötték le, mint Viktória királynő.
A Toronto Star amúgy meg sem várta, hogy a konvoj a kanadai fővárosba érjen, vagy bármilyen tömegrendezvényre kerüljön sor. A liberális lap már attól idegrohamot kapott, hogy amerre csak a kamionok elhaladtak, kiözönlöttek az emberek, és kanadai zászlókat lengetve, üdvrivalgással köszöntötték a konvojt.
Ezért a következő karikatúrát tette közzé:
Nemes egyszerűséggel lefasisztázta a kamionosokat. Kedvenc amerikai apáca tweetelőm, Mary Joseph nővér fogalmazta meg roppant plasztikusan egy fotóval, hogyan gondolkodnak a Toronto Starral ellentétben a konzervatív, vagy mondjuk inkább úgy, hétköznapi amerikaiak, azaz az abszolút többség. A háromosztatú képen felül egy gazdálkodó, középen egy kamionsofőr, legalul egy katona képe látható, ezzel a szöveggel: Ha étel kerül az asztalodra, köszönd meg egy farmernek. Ha időben eljut hozzád, köszönd meg egy kamionsofőrnek. Ha békében fogyaszthatod az ételedet, köszönd meg egy veteránnak.
Több spontán szerveződő csoport, főként háziasszonyoknak tűnő tagjai a közösségi média tanulsága szerint szolidaritásból elképesztő mennyiségű ételt főztek a kamionosoknak és a többi tüntetőnek. De a neves kanadai pszichológus és közszereplő, a budapesti Brain Bar pár évvel ezelőtti előadója, Jordan B. Peterson, egyértelműen kiállt a Twitteren a tüntetők mellett.
Többek között Ottawa rendőrfőkapitányának kijelentésére reagált. Tweetjeben így fogalmazott: "Vége, amikor vége, Kapitány. És még közel sincs vége."
Beszéljünk világosan: nem az a lényeg, hogy a kamionsofőröknek igazuk van-e. Biztosan vannak olyanok, akik szívesen felvesznek majd egy 13. oltást is, mások pedig hitelvszerű meggyőződésből az életben nem fogják elfogadni a vakcinát. Van, akinek nem volt problémája soha a korlátozásokkal, van, aki a kezdet kezdetétől a szabadsága súlyos megsértéseként élte meg. Sokan a megélhetésüket érzik veszélyben, ha nem fogadnak el egy általuk önkényesen rájuk erőltetett kísérleti vakcinát. De nem ez, illetve nem csak ez a lényeg. A lényeg az, hogy lehessenek eltérő vélemények ilyen fontos ügyekben, és szabadon ki lehessen azokat fejezni. A szabadelvűek szent tehene, a liberális demokrácia tudtommal az egyéni szabadságjogokon alapul. Az nem lehet, hogy véleménye és tere a nyilvánosságban csak egy szűk értelmiségi rétegnek, jelesül a jóemberkedő limuzinszocialistáknak legyen.
Sok tanulsága van a kanadai fejleményeknek. A legfontosabb szerintem az, hogy nem húzzák sokáig azok a vezetők, akik finnyásan eltartják az ujjukat a saját népüktől.
