A huszonegyedik század számtalan pálfordulást hozott elődeihez képest. Hol rossz, hol jó irányba mozdultunk el, az építészet viszont még a sok újításhoz képest is merész irányban fejlődik. Míg pár éve minél magasabb, minél grandiózusabb épületeket igyekeztünk felhúzni, addig a lakóházak tekintetében a tiny house (pici ház) divatja tarol szerte a világon.
Lakberendezők és designerek többszázas armadái foglalkoznak a nem mindennapi kihívással, hogy eddigi lakásaink alapterületét hatékonyan csökkentsék harmadára, negyedére. Az építészeti óvatos próbálkozás társadalmi mozgalommá nőtte ki magát, a tündéri kis lakok pedig az élhetőbb, tisztább, kevesebbet fogyasztó emberi magatartás szimbólumává váltak.
Nem véletlenül beszélünk divatról az irányzat esetében: a BBC megfigyelése jelenleg szerint hozzávetőleg az Instagramon 2,5 millió #tinyhouse hashtag kering a posztok alatt. A Netflixen pedig hatalmas nézettsége van a Clark-féle Tiny House Nation című sorozatnak.
A mozgalom szellemi atyjául legtöbben Jay Sheffert emlegetik, pedig foglalkozását tekintve nem is építész volt, hanem természettudós. Egy kerekeken gördülő kis házat tervezett és épített magának, ezzel pedig meg is épült a világ első "hivatalos" Kicsi Háza. Az ezzel szerzett tapasztalatai inspirálták arra, hogy megírja a The Small House Book c. könyvét, ami azóta is alapkötete az irányzat iránt érdeklődőknek. Különösen, hogy a többi kötettel ellentéten nem designer vagy építész szemszögből közelíti meg a témát, hanem felhasználói nézőpontokat vesz sorra. Egy spirituális, kissé szubjektív kötet lévén sok laikust vonzott a bűvkörébe, és a fogékonyabbak körében gomba módon elkezdtek szaporodni -az akkor még nem feltétlen állandó lakhatásra szolgáló - pici házak. A szerző egyébként később a Tumbleewed Tiny House céget is maga alapította, ezután pedig társadalmi élharcosa lett a lakhatási jogoknak és az otthonteremtéssel kapcsolatos igazságügyi kérdéseknek.
Miért is akarna bárki egy kicsi helyre beszorítva élni, ha élhetne tágas, fényes, levegős terekben is? A irányzat alapgondolata, hogy a ház és a benne rejlő holmik teret foglalnak el az életünkben, és nem feltétlenül jogosan. Ha kisebb terekben élnénk sokkal kevesebb tárggyal, akkor több időnk és helyünk lenne a saját mentális egészségünkre koncentrálni. És hogy hol van ebben a fény és a tágasság? Az utóbbi luxusát maga a szabad ég adja, ezek a kuckók ugyanis jellemzően bámulatosan szép helyeken vannak telepítve. Itt már nincs is szükség az első modellnél alkalmazott mobilitásra: ki akarna elköltözni a tó csillogó vize vagy a hatalmas, végeláthatatlan zöld mezők mellől? A fény egyébként kis technikai trükkökkel jól becsempészhető a lakásokba. Ráadásul ha az otthonunk nem képes befogadni, mi is kétszer meggondoljuk, megvegyük-e a századik felesleges limlomot, vagy, hogy milyen tartósságú bútorokba ruházzunk. Az emberek minden évszakban egyre jobban szeretnének kapcsolódni a természethez, és ehhez egyáltalán nincs szükség nagy alapterületű otthonra. A vállalkozók kiemelték a szociális faktort is: a mozgalom egyik fontos hatása, hogy a helyi közösségekbe a lakók jobban becsatornázódnak. Többet beszélnek, többször látják egymást, bátrabban kérnek segítséget, adnak kölcsön dolgokat, mégis megmarad a privát zóna.
No meg persze zöld. Olyannyira zöld, hogy egy átlagos brit háztartás fogyasztásának hozzávetőleg 25-30%-ával érnek csak fel. Ráadásul a közvetett ökológiai lábnyomuk is kicsiny, gondoljunk csak bele, mennyivel kevesebb építőanyagot kell előállítani egy ilyen épülethez. Az energiaellátása is igen mobilis: mivel sok esetben mozgathatóra tervezik a házakat, jellemzően ezek függetlenek minden hálózati energiaszolgáltatótól. Itt jön képbe a megújuló energia, amit már csak a jellemző környezet határoz meg (szél, vagy napenergia). Elvitathatatlan előny emellett, hogy olyan helyeken is telepíthető Tiny House, ahova hagyományos lakóház nem, így olyan álom-terepre költözhetünk, ahonnan eddig a felelős hivatalok nevetve utasítottak ki minket, lehet akármilyen szupermodern otthonunk terve (egyébként ezért preferálják a Smart Home irányzattal szemben a Tiny House modelleket, még akkor is, ha azok energiaellátásban kevésbé "tisztának" bizonyulnak is).
Egy ilyen egyedileg épített otthon ma Nagy Britanniában 50 000 fontba kerül kulcsrakész állapotban összesen, onnan pedig csak a "rezsi" és a teleki bérlemény van hátra. Ez a telek lehet egy kemping is, ahol konkrétan egy sátorhelyet bérlünk havonta, de lehet a rokonok hátsó kertje is. Szóval aki éppen másodmagával sírja tele a klaviatúrát a budapesti lakásárak láttán, vegyen egy mély levegőt, és inkább kezdjen el tárgyalni a nagyival, és kerítsen el magának egy 10-15 négyzetméternyi parcellát a kertben.
A nagy buktató a szakértők szerint is a telek lehet. Chris March Tiny Eco House tervező és kivitelező szerint nagyon meg kell gondolni, hova és miként költözünk. Szignifikáns különbség van például aközött, ha magánszemély földjén külön szerződéssel építkezünk, vagy egy természetvédelmi területre szeretnénk letelepedni. Jogilag mindkettő lehet opció (utóbbi esetében nyilván területtől függ), azonban az engedélyek borsos ára eltántoríthat minket a házépítéstől.
2017-ben a kaliforniai erdőtüzek miatt otthonát vesztett családok egy részének ilyen házakat építettek, ezzel is promótálva az életstílust, a fogadtatás pedig általánosan pozitív volt az amerikaiak részéről.
A világon ennek ellenére elenyésző azon személyek száma, aki ilyen otthont választ (Amerikában van a legtöbb, itt hozzávetőleg 10.000 Tiny House lakott jelenleg). Az oka ennek részben adminisztratív, részben társadalmi, részben infrastrukturális. Adminisztratív, mivel új jelenségként a bürokratikus rendszer még az Egyesült Államokban sincs felkészülve: nincs hitel opció ilyen jellegű építkezésre, nem tisztázottak a telekre vonatkozó szabályok, nincs szabványtestület, nincs megfelelő jogi keretrendszer. A társadalmi okokat szerintem már a cikk alatt a kedves olvasó is megfogalmazta magának. Nem szívesen mondunk le a holmijainkról, és eleinte biztosan zavaró lenne a transzparencia, a szűkös hely, a kis mozgástér, a megváltozott fogyasztási, takarítási utazási szokások. Utóbbival át is térhetünk az infrastruktúrára: a random hellyel random utazási és parkolási körülmények is járnak. Esetleges, hogyan tudják mások, vagy akár mi a munkából hazajövet megközelíteni a ki otthont, és az is kérdéses, hogyan igénylünk új házszámot, postacímet vagy lakcímkártyát, ha a nagyi hátsó kertjében lakunk, és mit teszünk, ha a "máshova-vagyok-bejelentve"-hullám tömegesen megindul.
De nem csak az amerikaiak és a britek lehetnek büszkék a kis tündérlakokra: a magyar Tiny House Manufaktúránál akár nekünk is lehet álmaink helyszínén egy szupermodern kis házikónk!
Akárhogyan is, a fogyasztási szokásainkat a tudomány jelen állása szerint át kell fogalmazni, hamarabb, mint szeretnénk. És én inkább teszem ezt egy apró házban a zöld semmi közepén, mint egy túlárazott belvárosi cipősdobozban.
