Nagyon úgy tűnik, Justin Trudeau-nak és kormányának elgurult a gyógyszere. Egészen elképesztő intézkedéseket hoznak, hogy megfékezzék a szerintük nyilvánvalóan rettenetes veszélyt jelentő, amúgy tökéletesen erőszakmentes kamionos tüntetőket és az őket támogató rengeteg embert. Miután bevezették a különleges jogrendet Kanadában, az alapvető állampolgári jogokat sárba tipró intézkedéseket hoznak szakmányban, például eltulajdonítják a tüntetőknek érkezett adományokat, kilátásba helyezik a kamionsofőrök jogosítványának bevonását, azt, hogy büntetett előéletűnek számítanak majd, amennyiben nem hagynak fel az állítólagosan törvénytelen gyülekezéssel, és a tüntetők gyerekeinek elvételével (!) fenyegetőznek, majd gumibotozzák és a földön rugdaltatják a rendőrökkel a békés demonstrálókat (akik valóban azok, nem csak "főként békés tüntetők”, mint annak idején a BLM és barátaik az USA-ban, akik konkrétan gyújtogattak, fosztogattak és rendőröket öltek.) A közösségi médián látható képek és videók a rendőri brutalitásról ijesztően ismerősek: mintha 2006-ban Budapesten járnánk.
Akkora a felháborodás, hogy a kanadai parlamentben az ellenzék egy emberként áll a tüntetők mellé, sőt, a liberális kanadai polgárjogi szervezet, a CCLA (mondjuk úgy, a TASZ helyi megfelelője) határozottan és nyilvánosan elítéli a kormány fellépését.
A szervezet igazgatója, Noa Mendelsohn kijelentette, hogy a kormány először is tökéletesen indokolatlanul hirdetett különleges jogrendet, hogy mindaz, amit a szükségállapotra hivatkozva művel, szembe megy a kanadai alkotmány állampolgári jogokról szóló részével, mely 1982 óta része az ország alaptörvényének, és nem mellesleg Trudeau édesapja, korábbi miniszterelnök országlása idején fogadott el a kanadai törvényhozás. Mendelsohn azt is bejelentette, hogy a CCLA mindezért beperli a kanadai kormányt.
N.S. Lyons washingtoni elemző és közíró a Substacken található blogjában A valóság visszadudál címmel tágabb perspektívába helyezte a minap mindazt, ami Kanadában, illetve, ahogy hangsúlyozta, egyre több helyen, Wellingtontól Párizsig történik. Lyons saját esszéjére, a Valóságért folytatott háborúra (The Reality War), illetve Christopher Lasch Az elitek lázadása (The Revolt of the Elites) című könyvére utalva kifejti, hogy a leggazdagabbak és legnagyobb hatalommal bírók, karöltve az új értelmiséggel, a technokrata menedzseri osztállyal, és megtámogatva a digitális technológiák és globális hálózatok által, megalkottak egy újfajta valóságot, amelynek már nem sok köze van a fizikai, tapintható realitásokhoz, hanem sokkal inkább egy elmélet. Röviden összefoglalva azt, amit Lyons fejteget, arról van szó, hogy az uralkodó elitek vágyálmaikhoz és akarnok elméleteikhez akarják igazítani a valóságot. Mindeközben egyre inkább uralmuk alá hajtják az alsó-közép és középosztályokat, akiknek egyelőre sikeresen adják el felszabadítás gyanánt azt, ami valójában a kifosztásuk és a lassú felszámolásuk, a fizikai munkát végző dolgozó osztályokról (régiesen lásd munkásosztály) pedig inkább nem vesznek tudomást, abban a reményben, hogy a digitalizációnak és a robotizációnak hála egyszer úgyis megszűnnek létezni.
Ezek az elitek létrehoznak egyfajta hiperrealitást, amely persze köszönőviszonyban sincs mindazzal, amit a társadalom nagy része valójában megtapasztal.
Lyons szerint a hatalmat birtokló eliteket és csatolt részeiket a legtalálóbban a Virtuálisoknak, míg a többieket a Fizikaiaknak lehet a legjobban leírni, és szerinte ez az értelmiségi keret az, amelyben a legjobban értelmezhető a kamionosok lázadása. Lyons hangsúlyozza, hogy a Fizikaiakon nem a hagyományos értelemben vett munkásosztály vagy a szegényebb, kisemmizett rétegek értendők. A Virtuálisakkal szembenálló csoportok többsége nem írható le materiális értelemben vett kategóriákkal, hiszen ezen elitellenes tömegek között nagy számban találhatók szakképzettek, kisvállalkozók, gazdák, akik gyakran viszonylag jómódúak.
Egy másik, ismert törésvonal, amely mentén a nyugati társadalmak kettéválnak az urbánus versus vidéki lét. Ezt tökéletesen illusztrálta a legutóbbi amerikai elnökválasztás, amelyben az ún. vidékiek tömegesen Trumpra, míg a nagyvárosokban élők Bidenre szavaztak. De ugyanez történt Franciaországban a sárgamellényesek lázadása során, vagy például a Brexitről szóló népszavazáson is Nagy-Britanniában. Lyons szerint a társadalmat Virtuálisokra és Fizikaiakra osztó modell erre is illeszkedik.
Van persze a Virtuálisoknak egy fontos sebezhető pontja: ahhoz, hogy az általuk használt infrastruktúrák működjenek a nagyvárosokban, szükségük van a Fizikaiakra. Hiszen valakinek továbbra is működtetnie kell a csatornahálózatot, be kell szállítaniuk és a polcokra kell rakniuk az élelmiszereket, karban kell tartaniuk a különböző egyéb közműveket.
Amikor a kamionosok "odagurultak többtonnás járművükkel a politikai elit küszöbéhez, (…) és nem voltak hajlandók elmozdulni onnan, amíg követeléseiket nem teljesítik, az olyan volt, mintha ledobtak volna egy hatalmas tömbnyi valóságot az elitek kertjének a gyepére”, írja Lyons.
A kamionosok rengeteg embert képviselnek, nem csak saját magukat. Ők egyáltalán nem az a "törpe kisebbség”, ahogyan azt Justin Trudeau állítja, és most kiderült, a Fizikaiak nagy erővel és érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. Mi volt minderre az elitek válasza? A szokásos, mondja Lyons: bevetették az információs és narratíva kontroll fegyverét.
Azonnal antiszemitának, rasszistának, iszlamofóbnak, transzfóbnak, nőgyűlölőnek és persze "tudományellenesnek” állították be a tüntetőket és a velük szimpatizálókat.
A Facebook és a Twitter pedig nem sokat teketóriázott, blokkolta a tüntetők fiókjait, arra hivatkozva, meg kell akadályozni a "dezinformáció” terjesztését.
Lyons szerint mindezt nem csak azért tették, mert a legegyszerűbb és kapóra jövő megoldás volt, hanem mert "ez az egyetlen működési mód, melyet ismernek: a világban való tájékozódás és a világ befolyásolásának egyetlen általuk ismert módja (…) A posztmodern hal a narratíva tengerben úszik, és a szívük mélyén őszintén hisznek a "valóság társadalmi konstrukciójának eszméjében.”
A Virtuálisok másik fegyvere az elektronikus pénzforgalom akadályozása: Kanadában ezt is bevetették, és várható, hogy a Fizikaiak a világ többi részén is búcsút mondhatnak majd a jövőben a virtuális vagyonuk feletti kontrollról, ha fellázadnak.
Lyons meglátásában azonban az elitek mostani próbálkozása nagyon úgy tűnik, nem működik. Túl nagy a szakadék a között, amit az emberek saját maguk látnak és megtapasztalnak, és a rájuk erőltetett narratívák között.
A kamionosok iránti szimpátia nemhogy csökkenne Kanadában, hanem inkább nőni látszik.
Ironikus, hogy a magát par excellence liberálisnak gondoló Trudeau pánikol, és úgy viselkedik, mint egy diktátor, teszi hozzá Lyons, pártja pedig, az alapvetően baloldali liberálisok pedig mindent elkövetnek, hogy a közvéleményt az általuk állítólag képviselni hivatott munkásosztály ellen hergeljék.
Trudeau és társai most csak reménykedhetnek benne, hogy a kamionosok és a többi tüntető "nem kezdenek el Mao Ce-tungot olvasni, ahogyan azt Trudeau tette ifjúkorában, különben megtudják, hogyan sikerült megnyerniük a polgárháborút a forradalmároknak úgy, hogy a vidékről kerítették be a nagyvárosokat”, zárja írását Lyons.
