Forrás: https://hetediksor.hu/2022/01/25/a-professzor-es-az-orult-kritika/
Mel Gibson és Sean Penn közös filmjét, A professzor és az őrültet ugyan 2019-ben mutatták be külföldön, itthon azonban semmilyen streaming szolgáltatónál nem érhető el és csak a művész mozik kezdték el játszani néhány héttel ezelőtt. Viszont hiba lenne kihagyni, a tökéletes példája annak, hogy a legjobb forgatókönyveket az élet írja. A kötelező jelleggel beleírt szerelmi szálon kívül (és az sem áll annyira távol a valóságtól) gyakorlatilag a tényleges eseményeket kapjuk vissza.
Történetünk a híres Oxford English Dictionary megírásáról szól. Természetesen mindenki joggal gondolhatja, hogy egy szótár megírásánál unalmasabb dolog nem is történhet a világon. Hogy hogyan lesz ebből mégis egy 124 perces, körömrágósan izgalmas mozi?
Kell hozzá két kiváló főszereplő színész, egy fantasztikus rendező (akinek egyébként az első rendezése volt, de reméljük nem az utolsó), egy szerencsés, filmekben jól mutató korszak, és egy olyan történet, aminél érdekesebbet kitalálni is nehéz lenne.
William Chester Minor (Sean Penn) az Amerikai polgárháború alatt sebészként dolgozott a hadseregnél. Az ott átélt szörnyűségek következtében megbomlott az elméje és paranoiás téveszmék kezdték gyötörni, így Londonba utazik, hogy meggyógyuljon és kipihenje magát. Egyik éjszaka egy képzelődése során Angliában gyilkosságot követ el, a bíróság bűnösnek találja, de elmeállapotára való tekintettel nem börtönre, hanem pszichiátriai gondozásra ítélik. Az elmegyógyintézetben hall róla, hogy az Oxford English Dictionary megírásához önkéntes segítőket keresnek. Mivel az amerikai hadseregtől továbbra is kapja a veteránoknak járó nyugdíjat, így van pénze antik könyveket vásárolni, nagy könyvtárat halmoz fel és megszállottan kezdi kutatni a különböző angol szavak eredetét, első feljegyzését, használatának és jelentésének változását.
Éveken át tartó levelezés és több mint 10.000, Minornak köszönhető, szócikk után aztán köszönetképpen felkeresi őt a szavak iránt hasonló megszállottságot mutató, több nyelven beszélő James Murray (Mel Gibson), a szótár főszerkesztője, aki megdöbbenve tapasztalja, hogy a leveleket nem az intézmény egyik dolgozójával váltotta, hanem egy ott élő beteggel.
Murray egyébként a való életben is remekül beszélt latinul, görögül, jól tudott olaszul, franciául, spanyolul, katalánul, németül, hollandul, dánul, csak hogy néhányat említsünk az általa beszélt nyelvek közül, ezen kívül „elboldogult” még több más idegen nyelven is.
14 éves korában szülei már nem tudták tovább fizetni iskoláit, így onnantól kezdve maga is dolgozott, minden tudását autodidakta módon sajátította el. Halála előtti évben az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktori címet ajándékozott neki.
Forrás: https://edsays.catchplay.com/sg/article-3054-tdrg5vaa
A kettejük kapcsolatáról, az angol egyetemi elit ítélkezéseiről, bürokráciáról, szerelemről, őrületről és zsenialitásról szóló drámát ugyan Mel Gibson nagy visszatéréseként zengte be a külföldi sajtó, és bár hozza a tőle megszokott kiváló alakítást, de Sean Penn színészi játéka elviszi a hátán a filmet. Fantasztikusan mutatja be az intelligens és művelt, ám a háborús események miatt paranoiás és tudathasadásos elmebeteget.
A film picit több, mint két órás, de ez nem válik kárára, végig fent tudja tartani a néző érdeklődését. Ügyesen adagolja a tudományt, a szerelmet, a tragédiákat, haragot és barátságot, sokáig húzva a feszültségeket, de épp jókor feloldva azt. Bár 16-os besorolást kapott, több helyen meglehetősen véres és a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok peregnek le a vásznon, ezt érdemes tudni, mielőtt beülünk rá.
