Reaktor

Ki ne szeretné, ha tiszta és ráadásul etikus forrásból származó energiával fűthetné a lakását, vagy melegíthetné a vizét? Az is nyilvánvaló, hogy egyszer majd (persze vitatott, mikor lesz majd az a bizonyos "egyszer") muszáj lesz átállni alternatív energiahordozókra, hiszen ki fognak merülni előbb-utóbb a szénhidrogén-készletek mindenhol a világon.

A probléma ott kezdődik, amikor egyfelől a vágyvezérelt gondolkodás, másfelől a partikuláris gazdasági érdekek-lobbik vagy a politika mozgatja döntéshozók cselekedeteit.

Szép példája ennek a Nyugat-Európa óriási részeit elcsúfító szélturbinák meglehetősen rossz eredményessége. Már 2014-ben megjelent olyan tanulmány, amely szerint a szélerőművek "költségesek és alapvetően nem hatékonyak," és Nagy-Britanniában az elektromos áram mindössze 7 százalékát állítják elő szélerőművek jelenleg, a korábbi 25%-kal szemben,

miközben a fogyasztókkal évtizedek óta fizettetik meg a különböző kormányok a "tiszta energiára való átállás" árát azzal, hogy a villanyszámláikba beépített támogatásokkal finanszírozzák az egyébként magánvállalatok által működtetett szélfarmokat.

2021 szeptemberében írta meg a Fortune magazin, hogy ha az Északi-tengeren , ahol a legtöbb szélerőmű van, egyszerűen eláll a szél, ahogyan az meg is történt, akkor bizony az áram ára egekbe szökik, aztán meg nem nagyon lesz. Ugyanis, megdöbbentő módon, a szél vagy fúj, vagy nem. A zsíros állami támogatásokkal felhizlalt vállalatok persze jól járnak, akár esik, akár fúj.

Hasonló meccseknek lehetünk tanúi most az orosz gázzal kapcsolatban. Igen, Putyin agresszor, és igen, a gázt hosszú idő óta "fegyverként" használják az oroszok a geopolitikai játszmáikban. Na persze ezt soha senki más nem tette és nem teszi meg, az arab országok puszta jószívűségből mindig hozzáigazítják a termelésüket a kereslethez, az amerikaiak pedig a lehető legbarátságosabb áron adják az LNG-jüket, ugye? Ja, hogy nem? Mindegy is,

a lényeg, az orosz gázt nem szeretjük, kivéve, ha fogytán van, mert akkor egyszer csak nagyon kezd hiányozni.

Ez történik éppen Németországban. A németek sokáig a jó öreg Realpolitik jegyében ragaszkodtak az Északi Áramlat 2 megépítéséhez, főként azért, hogy közvetlenül érkezzen hozzájuk az iparuknak elengedhetetlen, nagy mennyiségű gáz az oroszoktól, többek között a megbízhatatlan, a gázszállítási tranzitútvonal adottságukat fegyverként használó (nahát!) ukránok kikerülésével. Azután az orosz agresszió felülírta mindezt, az Északi Áramlat 2-nek annyi, tulajdonképpen érthető módon. Csakhogy meglesz ennek a böjtje.

Ahogyan a Mandiner is megírta, miután a Kreml létrehozta az ún. "barátságtalan országok"  listáját, és közölte, bevezeti a rubelalapú elszámolási rendszert, Németországban és Ausztriában (ahol amúgy a gáz 80 százaléka (!) Oroszországból érkezik) elővigyázatosságból kihirdették a földgázellátási válsághelyzet legalacsonyabb, úgynevezett korai előrejelzési szintjét.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minisztériumban felállítanak egy válságstábot, amely folyamatosan szemmel tartja a földgázellátási helyzetet. Egyelőre biztosított a földgázellátás Németországban és Ausztriában is, hangsúlyozta az Európai Bizottság szóvivője is.

Magyarország is szerepel a barátságtalan országok listáján, és bár nekünk van hosszútávú gázszállítási szerződésünk az oroszokkal, és állítólag Orbán Putyin legjobb barátja, mi sem ússzuk meg elvben  a rubel elszámolásra való átállást. A Gazprom április 1-én el is kezdte értesíteni ügyfeleit arról, hogyan kell a jövőben teljesíteniük a fizetéseket. A lényeg, hogy két számlával kell rendelkezniük a Gazprom nyugati vállalati klienseinek, egy euró és egy rubel számlával, és a Gazprom lenne a felelős a valutaátváltásért. A franciák úgy nyilatkoztak, nem tekintik szerződésszegésnek az új feltételt, mivel Moszkva arról biztosította őket, továbbra is fizethetnek rubelben. A németek még tanulmányozzák az új kondíciókat, míg a dánok már kijelentették, elutasítják azokat. A magyar szakértők szerint a régi ügyfelek gyakorlatilag ugyanúgy euróban vagy dollárban fizethetnek, az oroszok célja az átváltással az orosz gazdaság felpörgetése. Ha viszont a nyugati országok bekeményítenek, és egyértelmű szerződésszegésként értelmezik Moszkva feltételeit, akkor az oroszok vagy engednek, de az sem kizárt, valamiféle all-in taktikával Putyin egyszerűen leállítja a szállításokat

Nem csak az a gond, hogy esetleg nincs gáz, hanem az is, hogy rendkívül magasak a gázárak az orosz invázió miatt. Ezért ami a gáztartalékokat illeti, Magyarországon sem rózsás a helyzet.

A Portfolio március 18-i cikke szerint a magyar gáztárolók összesített töltöttsége 2017 óta nem volt olyan alacsony, mint most, és bizonytalan, megkezdődik-e hamarosan az intenzív betárolás.

A Portfolio forrása szerint a következő hetekben "akár kritikus szintre is apadhat a magyar tárolók töltöttsége, és ugyanebbe az irányba mutat egy friss sajtóinformáció is, miszerint még két hónapig nem indul el a betárolás, noha annak hivatalos szezonja április 1-től már megkezdődik."

Persze nem csak a gáz, hanem a kőolaj is főként Oroszországból érkezik Magyarországra. Mivel a magyar tulajdonú kőolaj-finomítókat (beleértve a szlovákiait is) orosz kőolaj finomítására tervezték, nem lehet csak úgy átállni más kőolajra, hangsúlyozta Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója a minap az Inforádióban. Át lehet állítani őket természetesen, de észben kell tartani, hogy az "kettő-négy év és sok százmillió dollár." És vajon ki állja majd mindennek a költségeit? Ha az egész EU kollektíve, az nagyszerű lenne. De gyaníthatjuk, nem így lesz.

Milyen volt, amikor legutóbb Moszkva elzárta a gázt? Az Index 2009-es közvetítése ma is elérhető.