A világszerte népes rajongótáborral rendelkező brit sorozat, a Peaky Blinders 2022 elején lezárul – a hatodik, egyben utolsó évad az Egyesült Királyságba már megérkezett, ennek apropóján vettem górcső alá Steven Knight író és alkotó (és persze a birminghami gengszterek) legutóbbi alakítását.
A brit bűnügyi drámasorozat az egykor valóban létező banda, a Peaky Blinders (Pengesapkások) történetét beszéli el, akiknek vezetői a fiktív, ír-cigány felmenőkkel rendelkező Shelby-család. A főszereplő a ravasz, sztoikus és ambiciózus Thomas Shelby, a klán feje. A sztori az első nagy világégést követően veszi kezdetét. A 6 részes évadok a família és a banda fejlődéseit, illetve változásait mutatja be – a birminghami gengszterek évadról évadra egyre komolyabb kihívásokkal és ellenségekkel találják magukat szembe...
1929-et írunk; gyilkosság, dráma, megoldhatatlannak tűnő problémák, családi ellentétek, még több gyilkosság. Minden a régi tehát, az előzőekhez hasonló évad következik - gondolhatnánk az ötödik évad első epizódjának megtekintése után, ennél azonban nem is foghatnánk jobban mellé…
A negyedik évad igen magasra tette a lécet, így hatalmas érdeklődés övezte a bő két éve megjelent ötödik felvonást, mindazonáltal a kettő merőben eltért egymástól. A Keresztapát idéző amerikai-olasz maffia szál (a Luca Changrettát alakító Adrian Brody mintha direkt imitálná Don Corleonét) és a Tommy Shelby-vezette brit briganti ellentéte alapjaiban határozta meg a negyedik évadot, az egy főbb szálon futó cselekmény szinte szigorúan az említett évad első részétől utolsó epizódjáig tartott, ráadásul a sztori Luca kiiktatásával világosan befejeződik – kompaktság, követhetőség és kiváló forgatókönyv remek plot twistekkel. Ami az ötödik évadot illeti, egyszerre kaotikus és zseniális; kaotikus egy-két érthetetlen döntés miatt, ilyen például Alfie Solomons, alias Tom Hardy „feltámasztása” – a fanservice egyértelműen balul sült el, eggyel több Alfie tűnt fel a képernyőn, mint kellett volna, főleg, hogy már többször ellőtték az „X-et meglövik vagy likvidálni próbálják, az illető állapota válságos, de végül túléli és visszatér” című szcenáriót (Arthur, Michael vagy Danny Whizz-Bang esete).
Szembetűnő továbbá a szereplők karakterében fellelhető hanyatlás, szürkülés; Tommynak mentális problémái romlanak, Arthurt Linda rövid pórázon tartja, Finn jellegtelensége nem tudja betölteni a John halálával keletkező űrt, Polly sekélyes karakterének nem igazán találtak releváns szerepet, ráadásul az antagonista Oswald Mosley meg sem közelíti elődeit – ezért legkevésbé sem hibáztatható az őt játszó Sam Claflin, a probléma oka a forgatókönyvben keresendő, hiszen az eddig előforduló főgonoszok valóságosabb egyéniségek voltak, egyikük sem fekete-fehér, ellenben a fasiszta Mosley alakja nagyjából annyira egyértelmű, mint Hókuszpóké a Hupikék törpikékben. Bár maga az antagonista szerep sem evidens; Mosley mellett Michael is veszélyt jelent(het) Tommy számára, a harmadik ellenlábas pedig saját maga a rossz döntéseivel és a poszttraumás stressz zavar okozta függőségeivel. Az évad zsenialitása két precedens nélküli újdonságban rejlik; a cliffhanger meglépése vagány döntés volt, csakúgy az eddig „veretlen” Tommy tervének totális csődje.
Az új figurák szintén pozitívan hatottak, Jimmy McCavern akcentusa, a félőrült Barney Thompson felbukkanása vagy Gina Michaelre gyakorolt hatása mind-mind hozzátettek az évad sikeréhez. A felvonás egyébként az első évadhoz hasonlóan valós történelmi-politikai eseményeket is bemutat (az első világháború és a kommunisták térnyerése, illetve a nagy gazdasági világválság és a fasizmus hódítása), de a kettő közti jelentős különbség hűen tükrözi a Shelby-família felemelkedését; az első világháborúnak a banda az elszenvedője volt, a fasizmus expanziójának már részese és a nemzetközi helyzet alakítója lehet.
Összességében egy színes, egyedi felvonást láthattunk, amit a többi évadhoz hasonlóan csak ajánlani tudok a történelmi-krimit kedvelőknek. Úgy gondolom, a kissé káoszos, helyenként megmagyarázhatatlan (vagy annak tűnő) hangulatot és részeket csupán azért tervelték ki Knighték, mert a slusszpoént a minden kérdésre választ adó záróévadra tartogatják, hogy még nagyobbat szóljon. Hamarosan minden kiderül, hiszen hamarosan Magyarországon is, még egyszer és ebben a formában utoljára felcsendül az ikonikussá vált Red Right Hand!
