Egy német kamu-milliomos örökösnő, aki megvezeti New York krémjét és egy Tinderes csaló, aki hiszékeny lányok pénzéből fedezi fényűző életstílusát. A Netflix felhasználóknak bizonyára nem ismeretlenek az imént említett karakterek, akiknek története nagy port kavart az elmúlt hónapok során. A történetüket megvásárló Netflix egy dokumentumfilmben és egy 10 epizódos sorozatban mutatja be a csalók történetét, de mindezt olyan stílusban és formában teszi, hogy az ember szinte megkedveli őket a végére. Hogyan tudja a stream óriás közszereplővé alakítani ezeket a negatív szereplőket, és miért dőlünk be neki?
Az Inventing Anna című sorozat, Anna Delvey (valódi nevén Anna Sorokin) történetén alapul, aki egy orosz-német származású örökösként libben be a New York-i elit köreibe. Anna elmondása szerint közel 65 millió dolláros vagyon ütötte volna a lány markát németországi dollármilliárdos édesapja révén, amint betölti a 25. életévét. Ennek persze köze sem volt a valósághoz, ahhoz viszont elég volt, hogy elnyerje a legmagasabb társadalmi körök bizalmát, és megtévesszen maga körül mindenkit.
Fényűző életstílusát hol barátai által, hol csalással felvett hitelekkel finanszírozta, ami olyannyira meggyőző volt, hogy egy több mint 20 millió dolláros hitel elnyeréséhez is majdnem zöld utat kapott.
Hogy lehet tehát valaki pozitív karakter ennyi - és ez még csak a jéghegy csúcsa - csalás és átverés után? A Netflix szerint egészen egyszerűen.
Ha valaki nem olvasta a hírekben Anna történetét, és minden előismeret nélkül ugrik neki a sorozatnak, akkor akár még szimpátiát is kezdhet érezni iránta, annyira ügyesen írták meg a forgatókönyvet. Előhúzzák a "szegény külföldi lány" kártyát, akivel nem bántak jól az iskolában, el kellett költöznie fiatal korában, és még a családjával sincs szoros kapcsolata. A történetet feltáró újságíró és a lányt képviselő ügyvéd is pártolja Annát, ami még nehezebbé teszi a tisztán látást. A hab a tortán az egyik mellékszereplő, akit olyan utálatosan festenek le, hogy az ember hajlamos elfelejteni, hogy ki is a valódi negatív karakter.
A Tinder-csaló történetét hasonlóan alakította a Netflix. Miután megismerjük Simon Leviev gaztetteit és a hihetetlenül szövevényesen felépített hazugság-hálót, a csaló egyszerű családi hátterével próbálják elnyerni a nézők szimpátiáját.
Hogyan tudják egyesek félretenni a pórult járt lányok történetét, akikből több mint 10-100 dollárt csalt ki Leviev, és hogyan képesek őt pozitív karakterként (is) ábrázolni?
A Netflix munkásságának egészen biztosan köze van a dologhoz, hiszen az ügyes történetmesélés és az irreleváns részletek könnyen el tudják terelni az ember figyelmét.
A két történetben közös, hogy bár már a megfilmesítés előtt is olvashattunk ezekről a karakterekről és tárgyalásaikról, azonban világhírnevet a Netflix által kaptak, akinél gyakori, hogy az események után néhány évvel ráteszi a kezét egy-egy érdekesnek tűnő sztorira.
Ami még meglepőbb, hogy a csalók ezért nem kevést pénzt is kaptak - Anna Sorokin például körülbelül 300 ezer dollárt kapott azért, hogy a történetéből világsikerű sorozat készüljön.
(Érdekesség, hogy az összeg - bármilyen magas is legyen - arra volt csak elég, hogy az adósságainak és büntetéseinek egy részét fedezze belőle.)
Bár a csalásokat szinte lehetetlen teljes egészében felsorolni, “főhőseink” egészen minimális börtönnel úszták meg a dolgot. (Simon Leviev már néhány hónap, Anna Sorokin pedig majdnem 4 év után szabadult.) A sorozatok által szerzett hirtelen népszerűség abszolút jól jött mindkettőjüknek, hiszen emiatt olyan bánásmódban részesülnek, amit a hasonló csalások elkövetői még csak remélni sem merhetnek. Leviev pénzért vállal születésnapi videó üzeneteket, amiért egyesek kifizetnek akár 1000 dollárt is, leszerződött egy Los Angeles-i menedzserrel, könyvet szeretne írni, podcast adásokat közvetíteni, és még egy valóságshow szereplés is tárgyalások alatt van.
Miután az Egyesült Államokból való kiutasítását már többedszerre fellebbezte meg, és jelenleg is a bevándorlási hivatal őrizetében van, már folyamatban van az Inventing Anna folytatása, ami a börtön utáni életéről szól majd, és dokumentumfilmes formában készül majd el.
“Free Anna Delvey” című kiállítása nemrégiben nyitott meg Manhattanben, ahol ceruzarajzai darabját 10 ezer dollárért kínálja eladásra.
Nem mondhatjuk, hogy rosszul menne az ál-örökösnek, vagy a Tinder csalónak, de jogos a kérdés: jó, ha a piedesztálra kerülnek olyan emberek, akik többszörösen elvéreztek fontos morális kérdésekben? Lehet-e hitelt, és hírnevet adni olyanoknak, akik több tíz, akár száz embert károsítottak meg és a megbánás legkisebb jelét sem mutatják, sőt, úgy gondolják semmi rosszat nem tettek? (Érdemes megnézni bármilyen Anna Sorokin interjút.) Bármi is legyen a jó válasz, elgondolkodtató, hogy a Netflix által ezek az emberek mekkora hatással lehetnek a fiatalabb nézőkre, akik csak annyit látnak, hogy csalással is lehet hírnevet szerezni…
“Ironikus… Az embereket sokkal jobban érdekli mit mondok most, mint érdekelte őket 2017-ben…” - Anna Sorokin
