A Mi Hazánk Mozgalommal újra lett képviselete a nemzeti radikalizmusnak a magyar Országgyűlésben, a 2022-es választások után 6 mandátumot zsebelhettek be a listás eredmények alapján. A Jobbik néppártosodásával a radikálisok teret vesztettek a párton belül, Vona Gábor után Jakab Péter lett az első ember, nem Toroczkai László. 2018 június 23-án meg is alapították a Jobbikból távozó politikusok a saját mozgalmukat, visszatértek a jobboldali radikális gyökerekhez. A közvélemény-kutatások eredményei nem jelezték előre a Mi Hazánk sikerét, sokakat meglepett a bejutásuk, ahogy a Jobbik berobbanása is 2009 és 2010 között.
Mind a 2010-es, mind a 2022-es országgyűlési választást megelőzte egy Európai Parlamenti választás, annak az eredményeit is érdemes tanulmányozni, ha a két párt előretörését meg akarjuk érteni. Mellesleg megjegyzendő, hogy a két EP választás mindkét esetben nagyjából előrejelezte a magyar választók akaratát az azt követő parlamenti választáson.
2009-ben láthatóan a Fidesz-KDNP nyerte elsöprő mértékben a választást, 14 mandátumot kaptak a Magyarországnak járó 22-ből. Az MSZP a gazdasági válság, a 2006-os őszi eseményekkel járó politikai- és legitimációs válság következtében csak 4 mandátumot szerzett, a szavazatok 17,34%-át kapva. A Jobbik megszorongatva az MSZP, új erőként (bár 2006-ban a MIÉP-el választási szövetésben együtt indultak) a szavazatok 14,77%-át kapva 3 mandátumhoz jutott. Az MDF valahogy még teljesítette a mandátumot érő 5%-os küszöböt, ők egy képviselőt küldhettek Strasbourgba. Az LMP is feltűnt a politika radarján, teljesen új pártként, mondhatni "zöld beruházásként" indultak el, egy tisztes eredményt értek el, 2,6 százalékot.
A 2010-es választásokat Orbán Viktor "fülkeforradalomként" értékelte, nem véletlenül. A magyar politikát a 2000-es évektől két pólusosság jellemezte, a Fidesz és az MSZP versengését jelentette, kiegészülve az SZDSZ-el és az MDF-el. Ehhez képest a szociálliberális oldal összeomlásával, az LMP és a Jobbik bekerülésével átalakult a pártpaletta. Ezt a felállást hívják centrális erőtérnek, ahol a középen elhelyezkedő kormánypártnak kétoldali, viszonylag gyenge ellenzéke van, egyedül is képes hatalmat gyakorolni, nem kell félnie a kisebbségi vétótól.
A Jobbik és az MSZP nagyjából hozták az 2019-es EP választáson szerzett szavazatarányokat (ami az ábrán nem szerepel): A szocialisták 19, a radikálisok több, mint 16,5%-ot kaptak. Az SZDSZ és az MDF kiestek a törvényhozásból. A Fidesz-KDNP szinte replikálta a 2009-es eredményét, 52,7%-ot bezsebelve.
A Fidesz-KDNP 52,56%-os szavazataránnyal 13, a Demokratikus Koalíció 16%-al 4,a Momentum közel 10%-al 2, az MSZP és a Jobbik 6,5%-ot megközelítve 1-1 mandátumot szerzett a 21-ből. Megint hatalmas Fidesz-KDNP győzelem és egy utat kereső ellenzékkel van dolgunk. A Jobbik harmadik erőből sereghajtó lett (2018-ban a Fidesz első számú kihívójából), az MSZP-PM-el egyetemben. A DK és a Momentum pedig önállóan (mivel az EP választás kizárólag listás választás) a legnagyobb ellenzéki pártok lettek, a DK pedig a legerősebb baloldali. A Mi Hazánk ezen a választáson 114 ezer szavazattal 3,29%-ot szerzett, egy viszonylag erős alapot biztosítva ezzel a pártnak, de mandátumhoz nem jutottak.
Nagyon sokakat meglepett a mostani választás eredménye, szinte senki sem várt Fidesz kétharmadot, de a Mi Hazánk bejutását se mérték a közvélemény-kutatók. Újra érvényes a centrális erőtér fogalma, az Egységben Magyarországért és a Mi Hazánk lesz a kormánypárt kétoldali ellenzéke a következő négy évben. Ugyan a Mi Hazánk nem ért el olyan látványos sikert, mint a Jobbik 2010-ben, de ennek okai is vannak. 2010-ben hatalmas volt a választói volatilitás (az átszavazás mértéke egy másik pártra), mivel összeomlott az addigi szocialista-liberális összefogás. A Fidesz tábora intakt maradt, az ellenzék esetében fedezhető fel visszaesés, feltehetőleg a Jobbik szavazók pártoltak el sokan. Közrejátszhat az is, hogy a Jobbikkal ellentétben a Mi Hazánk már nem számított már annyira új jelenségnek, nem hat olyan újszerűen.
Rengeteg Jobbik szavazó csalódott, hogy összeálltak a Gyurcsány Ferencet soraiban tudó ellenzékkel, ők a Fideszt vagy a Mi Hazánkat választották. A radikális jobboldal politikusai bizakodóak, úgy gondolják, hogy még vannak tartalékaik. Ennek bizonyára van alapja, sokan választhatták a Fideszt már csak azért is, mert azt hitték, hogy szoros lehet a verseny a két tömb között, ezért inkább a potenciális győztes felé húztak. Azonban beszédes, hogy a legnépesebb ellenzéki frakció a DK-é lesz 16 képviselővel, míg a második a Momentum 11, a harmadik az MSZP 10, a Jobbik 9, a Párbeszéd 7 és az LMP 4 mandátumot kap. Ez is mutatja, hogy a Jobbik milyen helyet foglalt el az összefogásban. A Mi Hazánk 5,88%-kal 6 fős képviselethez jutott, ez nem sokkal kevesebb, mint a Jobbiké.
Nagyon fontos párhuzam, hogy mind a két pártnak megvolt a maga témája, amivel egyedül alakíthatta a közbeszédet, a napirendet.
Már-már elfelejtettük, hogy a Jobbiknak volt olyan időszaka, amikor még EU-s zászlókat égettek, megalapították a Magyar Gárdát, mint rendfenntartóerő-alternatívát, a "cigánybűnözés" megfékezése mellett álltak ki. Úgy gondolták, hogy a magyar-roma együttélés robbanás közeli állapotban volt, polgárháború fenyegetett. Külön kriminológiai fogalomként kezelték, aminek szociokulturális háttere volt (segélyezés, "megélhetési bűnözés", iskolázatlanság, rossz példa követése). Ez akkoriban célba talált, mérhetően magas volt a cigánysággal szembeni negatív attitűd. Egyedül a Jobbik volt az a politikai erő, aki ezt a feszültséget, társadalmi félelmeket kihasználva kisajátította, napirendre tűzte.
A Mi Hazánk legfőbb témája a koronavírus-járvány volt, illetve a velejáró korlátozások, kormányzati intézkedések. Az ellenzék részéről volt egy erőtlen kísérlet a Jobbikon keresztül, hogy ne egyedül a Mi Hazánk tiltakozzon a szigorítások ellen, de ez egy Steinmetz Ádám felszólalást leszámítva nem igazán mutatkozott meg. Természetesen a Jobbik radikális időszakából sok javaslatot beemeltek a Virradat programba, például a "cigánybűnözést" is. Azonban a lezárások és korlátozások megkérdőjelezésével, a kötelező oltás elleni fellépéssel és a járvány alatt profitot elkönyvelők súlyosabb megadóztatására tett ígérettel egyedüliek voltak a "kínálati oldalon", egyedül fogalmaztak meg ilyen célokat.
Mindkét párt esetében hangsúlyos volt, hogy élesen elválasztották magukat a politikai elittől és pártjaiktól. A Jobbik a rendszerváltás utáni 20 év garnitúrájával szemben kínált alternatívát, a Mi Hazánk a Fidesz 12 éves kormányzását is hozzáadta. Fontos volt a harmadikutasság, ez a programalkotásban és a fontos ügyekben ("cigánybűnözés", Covid-diktatúra, Se Gyurcsány, se Orbán, se CEU, se Fudan!) Mindkét esetben az EP választás valamelyest előrejelezte az országgyűlési választás eredményét, az erőviszonyok alakulását. A Jobbik és a Mi Hazánk egyaránt a rendszer részévé vált, a Jobbik esetében ez néppártosodást eredményezett, a Mi Hazánkat még nem tudjuk.
