A nyolcadikosok felvételije után nem hagyhattuk békén a gimiseket sem: tanárokat, diákokat kérdezünk az eddigi tapasztalatokról, és várakozásaikról a szóbelikkel kapcsolatban.
Kezdjük talán a magyar érettségivel, mellyel kapcsolatban a legtöbben kellemesen csalódtak. A középszintű feladatsor általánosságban kompetenciaalapú volt: kisebb hangsúlyt kaptak azok a feladatrészek, melyek előzetesen tanulható ismeretekre építettek, ezzel párhuzamosan a szövegértés izzasztóbbra sikerült, mint az előző évek feladatai. Nyakatekert logika, furfangos megfogalmazás, és olyan mondatok jellemezték, melyeket minimum kétszer el kellett olvasnia a halandó végzősöknek, hogy jó esélyekkel induljanak a pontokért. Ez tehát azoknak a diákoknak kedvezett, akiknek alapvetően megvannak a jó nyelvi készségei, nem pedig azoknak, akik sokat készültek a tankönyvek felett. Az emeltesek, ha nem találkoztak volna a "kertszimbolika" szóval, most egy életre megjegyezték: erről és az ars poetica, mint műfaj jövőjéről kellett gondolkodnia az érettségizőknek. Többen érdekeltek voltak a környezetemben érettségi szempontjából, és ha valaki a vizsga órájában csak annyi hint el nekem, hogy huszadik századi szerző novellájával kell foglalkozni középszinten, valószínűleg két kézzel kapkodok majd drága kistesómnak a szakmunkás lehetőségekért: nálam ez annak idején a félelem netovábbja lett volna, főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy az alternatíva a feladatsorban egy Pilinszky vers volt. De részleteiben nézve kellemesebb meglepetés: egy Szabó Magda novelláról van szó, Pilinszky versét pedig összehasonlító kontextusba kérdezték, egy Janus Pannonius verssel kellett párhuzamba helyezni.
Több gyermekem is érettségizett már, Pilinszkybe valahogy mindig belefutunk... Mindig megriadok, amikor olvasom, hogy idén is volt a költővel kapcsolatos feladat, mert az ő versei nekem felnőtt fejjel is nehezen értelmezhetőek, túl súlyos verseknek gondolom ezeket ahhoz, hogy érettségi feladat legyen. Pláne középszinten...
- nyilatkozta egy kissé aggódó apuka.
Sokakat érintett a német érettségi is. Itt csak középszintű érettségizőt tudtunk elérni, aki elmondta: "egy mészárlás volt". Kérte, ne is keressük az emelteseket, "valószínűleg mind a pad alatt sír azóta is".
Történelemből vegyesek voltak a tapasztalatok: középszinten a rövid feladatok némileg talán nehezebbek voltak, mint tavaly, mert nem lehetett a szokásos "forrásból hozható" hozzáállással kibekkelni, minden forrás értelmezéséhez kellett háttértudás. Dominált a magyar történelem, abból is inkább a középkori. Igen változatos témákat kaptak az érettségizők, egymást váltották a művészeti, politikai, gazdasági és ipari témák, kedvencünk az autógyártással kapcsolatos esszékérdés volt, mely meglepően sokrétű műveltséget kívánt meg a vizsgázóktól.
Nekem tetszett a feladatsor, de kicsit nyomasztónak éreztem a témákat: volt Hitler, Rákosi, világháború... valahogy engem kicsit megnyomott a téma
- írja egy vizsgázó az emelt szinttű vizsga után.
A matematika vizsgafeladatok voltak talán a leginkább megnyugtatóak: egy darab koordinátageometriai feladat sem volt, ami a felmérések szerint a legnehezebben megy a magyar diákoknak. A "második helyezettet", a valószínűségszámítást is kisebb súllyal kérték számon, azaz végeredményben idén igyekeztek olyan feladatokat adni, melyeket azok a diákok tudnak jól megoldani, akik sokat gyakoroltak, és ól ismerik a feladattípusokat.
Égnek legyen hála, nem volt benne olyan háromszöges halál
- írja megkönnyebbülten egy vizsgázó, aki feltehetőleg a trigonometriai feladatok megnyugtató hiányára utalhatott.
Az angollal kapcsolatban is jó híreket kaptunk: mind a nyelvtan, mind a szövegalkotás jó tapasztalat volt, a fórumokat olvasva a legtöbb aggodalom azzal kapcsolatos, hogy "túl jó lett, valami gyanús".
Rég volt már olyan, hogy számoltam azzal, hogy 100%-os emelt szinttű érettségit fogok javítani a nap végén
- meséli egy szaktanár. A jó tapasztalat abból is adódhat, hogy a tanácsadás és az információkérés angol nyelven a hétköznapokba sem ismeretlen a diákok számára, sokan kerültek már ilyen helyzetbe a hétköznapokban is.
