Magyarországon kerül megrendezésre 2022. május 19-én és 20-án a CPAC (Conservative Political Action Conference), amely a világ legnagyobb konzervatív találkozója. De mi is ez a rendezvény, ahol Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Judit igazságügyi miniszter, Candace Owens aktivista, író, Szánthó Miklós az Alapjogokért Központ főigazgatója, Vaclav Klaus volt cseh elnök és miniszterelnök, Tucker Carlson amerikai tévés személyiség (és még sokan mások) tartanak beszédet? Miért lényeges, hogy itt, Budapesten kerül megrendezésre?
A konferencia 1974-ben indult el, az American Conservative Union és a Young Americans for Freedom alapításával, ahol Ronald Reagan későbbi amerikai elnök mondott nyitóbeszédet. Ez alapvetően egy Republikánus seregszemle, ahol fontos politikusok szólalnak fel. Az elnökaspiránsok, adott esetben az elnök vagy más feltörekvő politikusok képesek meghatározni a párt jövőbeli céljait, megfogalmazni cselekvési terveket. Választási vereségek, válságok esetén az amerikai konzervatív mozgalomnak is iránymutatásra lehet szüksége, van, hogy ők is inspirációra szorulnak.
A 2020-as választással Donald Trumpot leváltotta Joe Biden, aki eléggé kétes eredményeket tud felmutatni a félidős választásokhoz közeledve. Az amerikai demokrácia szerves része, hogy folyamatosan választások vannak, állandóan felfrissül a politikai rendszer. Nálunk időközi választás csak ritkán van, azok sem nagy volumenűek, Amerikában viszont más a helyzet. Az USA-ban mondhatni több penzum van: a szenátorokat hat évre, a képviselőket két évre választják. A szenátorok körülbelül egy harmada kétévente mindig megméretteti magát, hogy megválasszák. Nagyon úgy néz ki, hogy idén ősszel a Demokraták a törvényhozó hatalmi ág mindkét házát elveszíthetik. A Kongresszus, azon belül is a Képviselő Ház és a Szenátus jelenti az elnök motorját, ha látványos eredményeket akar elérni.
Az elnöki rendszerben érvényesül leginkább a hatalomszétválasztás elve, az elnök nem felelős politikailag (csak jogilag) a két ház felé, hiszen közvetlenül választják meg a választók az elektorokon keresztül. De ez a függetlenség egy nagy egymásrautaltsággal is jár: hogy valamiből törvény legyen, ahhoz sokszor kellhet a két ház beleegyezése. Amerikában ugyan nem olyan jelentős a pártfegyelem, mint itt Európában, de azért már ott is kevésbé jellemző az „átszavazás”, a másik oldal javaslatainak a támogatása. A Republikánus többség pedig borítékolhatóan nem fog megszavazni semmilyen elnöki kezdeményezést. Azonban a Demokraták szembesülhetnek azzal, hogy nem elég a trumpozásra alapozni az országos politikát. A volt elnök tweetelési szokásaival való riogatás már nem mozgatja meg a választókat.
A Republikánusok szakadatlanul vágják Biden fejéhez az infláció tényét, a déli határ nem megfelelő védelmét, illetve a progresszív liberális identitáspolitikáját. Ők országos szinten akár 2,5%-kal jobb eredményeket produkálnak a Demokratáknál a közvéleménykutatásokon. Ron DeSantis egyre erélyesebben lép fel a szülök jogaiért, ami a gyermekeik szexuális edukációját illeti, akár ő is lehet a következő elnökjelölt. Nem lehet azt mondani, hogy rosszul állna a Republikánusok szénája.
De akkor mégis, miért hozzák ide a CPAC-t? Miért pont Magyarországon rendezik meg és miért nem mondjuk Hollandiában? Mi keresnivalója van a legjelentősebb konzervatív találkozónak Budapesten?
Ki kell emelni, hogy ez az első CPAC, amit Európában rendeznek. Az, hogy Magyarországon rendezik, szimbolikus jelentőséggel bír. Ez egyfajta elismerés a magyarországi konzervatívoknak, hogy sikeres, amit csinálnak érdemes tanulni tőlük, még az amerikaiaknak is. Mutat egyfajta nyitottságot a tengerentúliak részéről, hogy mi folyik itt. Értelemszerűen a különböző pártcsaládok kapcsolatban állnak egymással, megosztják egymással gondolataikat, észrevételeiket, véleményezést kérnek. Ahogy a Szocialista Internacionáléba sem a lábukat lógatni járnak a szocialista pártok, de ez a Liberális Internacionáléról is elmondható. Van olyan is, hogy felkérik egymás szakértőit, hogy vezessék a kampányukat, adjanak tanácsot a politikusaiknak. Ilyen volt Arthur J. Finkelstein is, aki 2008-tól volt a Fidesz tanácsadója haláláig.
Azonban eddig nem volt jellemző, hogy a „nagyok” jöttek volna el a „kicsikhez”. Orbán Viktor és a Fidesz az áprilisi választáson a vártnál sokkal nagyobb győzelmet aratott. Ilyen sokan még nem szavaztak a rendszerváltás után egy politikai erőre sem, a 2010-es földindulásnál is nagyobb volt az olló a két oldal között. Orbán Viktort nem hallgatta meg az Európai Néppárt, nem voltak kíváncsiak a gondolataira, hogy hogy lehetnének újra sikeresek. Azóta külön utakon is járnak. Azonban úgy tűnik az amerikai jobboldalt érdekli az orbáni recept, hogy hogy kell választást nyerni, ami nem szívügye az európai konzervatívoknak…
Amerikában az identitáspolitika, az „eltörlés kultúra” elleni küzdelem, a hagyományok védelme, a keresztény értékek továbbadása, a határvédelem van a konzervatívok fókuszában. Nagyon úgy tűnik, hogy érdekli őket, hogy a magyar konzervatívoknak mi a véleménye ezekről a kérdésekről.
