Mivel nagyon nehézkesen indult be a hazai tavaszi időszak, illetve amúgy is olyan jó végre a korlátozások tanulmányozása helyett útiterveket készíteni, néhány napra Barcelonába látogattunk a húsvéti időszakot követően. Most jöjjön tehát egy rövid beszámoló, érintve az utazás és szálláskeresés ügyeit, a városon belüli boldogulást, ahogy persze néhány elképesztő látnivalót is.
Csak a megszokott (jutányos) Wizz Air és a kellemes (nem jutányos) szállás
Az utazás Wizz Airrel történt, javarészt pedig továbbra is csak úgy tudnám értékelni a légitársaságot, amint azt egy korábbi Róma – Budapest utazásról készült videóban tettem: a repülőút most sem hozott túl sok izgalmat (kivéve egy átstartolást Budapest fölött, azt talán kihagytam volna), nem volt törlés, nem volt késés, ahogy semmilyen meglepetés sem, szóval összességében egy teljesen jó szolgáltatásként összegezném. Árak tekintetében érdemes folyamatosan figyelni az ajánlatokat, de alapvetően ha jól játszunk a kártyákkal, akkor meglehetősen olcsón (akár 20-25-30 ezer forintért) találhatunk retúrjegyet, amihez még persze jönnek az esetleges poggyászok vagy plusz szolgáltatások (pl. kiválasztott ülőhely) díjai. Ennek ellenére minden bizonnyal nem maga az utazás fogja a nagyobb költségeket jelenteni.
Több pénz kell viszont majd a szállásra, aminek a költségei meglehetősen magasak – akár más nyugat-európai városokhoz is viszonyítva –, normál körülmények között (gondolok itt saját szobára saját fürdőszobával) pedig elég nehéz 30-35 ezer forint alatt bármit is találni éjszakánként. A megfelelő ár-érték aránnyal rendelkező szállást most Cornellában találtuk meg, ami azért nem volt közel a főbb nevezetességekhez (például 11 kilométerre a La Sagrada Familiától), viszont közvetlenül az L5-ös metró végállomásánál (Cornella Centre) helyezkedett el, miközben a repülőtérhez is könnyű volt kijutni – metró helyett egy egyszerű városi busszal 30 perc alatt. A környék amúgy rendkívül nyugis és tiszta volt, és bár nem a legizgalmasabb helyszínként írnám le, de arra tökéletesnek tűnt, hogy reggel a közeli plázában található boltokban vegyünk egy-két dolgot, éjfélkor hazaérkezve pedig visszasétáljunk a szállodaszobába (amúgy meg hosszú távon is inkább egy ilyen helyen élnék Barcelona központja helyett). Kompromisszum – vagy sok pénz – tehát kell a szálláshelyhez, de gyakorlatilag minden szállás ami biztonságos és jó környéken van, optimális értékelésű, miközben megfelelő összeköttetéssel rendelkezik a központtal, az működőképes lehet.
Nagy távok, de hatékony tömegközlekedés
Barcelona egy több mint 1.6 millió lakossal rendelkező város, és annak ellenére, hogy európai viszonylatban magas népsűrűséggel rendelkezik, így területe nem kiemelkedő, a távolságok a látványosságok között meglehetősen nagyok is tudnak lenni (a tengerpart és a Camp Nou között például 7 kilométert kellene sétálni, ahogy a parttól a Park Güell is több mint 5-re található). Idővel tehát – főleg ha a látványosságok többségére kíváncsiak vagyunk – fel kell gyorsítani a mozgást, amire a tömegközlekedés teljesen megfelelő.
A vonaljegy nem olcsó (2.40 euró), viszont ha többször tervezzük a tömegközlekedési eszközöket használni, mindenképp érdemes egy T-Casual kártyát beszerezni. A T-Casual használata zónákra oszlik (de Barcelona egésze az egyes zónában található), 11.35 euróért pedig 10 utazást is tehetünk vele a városon belül (sőt, ha eszközt váltunk, 75 percig egy jegyként számolja fel az utazást).
A vásárlás nem bonyolult, egyszerűen egy automatánál kiválasztjuk a T-Casual opciót, a számunkra szükséges zónát, majd az adott kis kártyát minden alkalommal érvényesítjük – tíz alkalommal pedig értelemszerűen működni fog. Hasonlóan jó megoldás lehet a Hola Travel Card, mely ára a kiválasztott napok számától függ (2 napra például 16.40, 4 napra 31 euró), előnye viszont, hogy a reptéri metróra is használható, illetve korlátlan utazást engedélyez a tömegközlekedésen. Mivel a mi utazásunk során reptéri metróra nem volt szükség, illetve a gyaloglástól sem tántorodtunk el, maradt az olcsóbb, de kiváló T-Casual opció.
De akkor az automatánál majd kirabolnak, igaz?
Jó, nem fair így folytatni ezt a cikket, viszont ha valaki egy kicsit Barcelona után olvas az utazás kezdete előtt, a végére már gondolkodni kezd, hogy menjen-e egyáltalán. Barcelona ugyanis a zsebtolvajok paradicsoma, Európában pedig az a helyszín, ahol a legtöbb hasonló eset történik – több, mint Rómában, Firenzében, Prágában vagy épp Párizsban –, erre pedig minden létező platformon figyelmeztetnek. Bár a városra a súlyos bűnözés nem jellemző, a piti tolvajok, illetve a különböző illegális ügyletek (prostituáltak és drogdílerek a híres La Ramblán) jelenléte annál inkább. Az sem mondható el, hogy a város összes kerülete különösen csábító volna (a központ közvetlen közelében található El Raval például egy szerintem amúgy nagyon izgalmas és furcsán vonzó hely, de azért el kell ismerni, hogy kissé bizarr is). Mielőtt tehát az érdemi részek felé haladnánk – és élveznénk a csodás Barcelonát –, a készülődés során érdemes arra figyelnünk, hogy az utazás ideje alatt ne legyünk túlzottan sebezhetőek.
Gondolok itt arra, hogy néhány turistával ellentétben ne átlátszó tartóban vigyük a pénzünket a nyakunkba akasztva, ne a hátsó zsebünkben hordjuk a telefont forgalmas helyszíneken, ahogy persze ne is legyünk a legnaívabb emberek, akik mindenkivel szóba állnak, minden trükköt és turistacsapdát elhisznek, na meg látványosan úgy viselkednek mint akik nem ismerik a környéket, fogalmuk sincs merre kell haladniuk vagy épp mi a teendőjük.
Ennek ellenére – azon kívül hogy cannabist akart ránk sózni egy nagyon elegáns rolleres úriember – semmilyen furcsaságot nem tapasztaltunk, ahogy még kicsit kellemetlen vagy gyanúsnak tűnő helyzetbe sem keveredtünk. Ez persze semmit nem támaszt alá, sajnálatos módon pedig magyar fórumokon is írnak lopásokról, de a lényeg, hogy ne parázzuk túl (nem páncélszekrénnyel kell járkálnunk Barcelona utcáin), csak legyünk figyelmesek, és kiváló utazásunk lesz.
A város erősségei és gyengeségei (utóbbi nehezebb)
Szóval kicsit több mint 2 óra alatt a Wizz Air elrepített Budapestről, van szállásunk, van T-Casual kártyánk, vigyázunk is magunkra, itt az ideje a fontos dolgokról beszélni, mégpedig Barcelonáról. A katalán város pedig egyszerűen kiváló, legyen szó az Antoni Gaudi által fémjelzett építészetéről, a tenger közelségéről, a megannyi étteremről és bárról, az élhetőségéről, és úgy összességében fantasztikus hangulatáról.
Talán az a méltó, ha a bemutatás sorát a La Sagrada Familiával kezdem, melyről valószínűleg a legtöbben tudhatjátok, hogy 1882-ben való elkezdése ellenére még ma sincs kész – 2026-ig pedig nem is lesz, sőt, a járvány eredményeként a 2026-os befejezést is lehetetlennek titulálták. Én nem is részletezném körmondatokban a leírást: a bazilika hihetetlen. Rengeteg szép templomot láthattam különböző országokban, de valami ennyire különleges és érdekes építményt még soha, ami bár napszaktól függetlenül meghökkentő, de az esti órákban különösen is misztikus – a kevesebb ember és a titokzatos fények közepette.
A templom belső részének megtekintése amúgy egy olcsónak nem nevezhető – 30 eurós – jegyet igényel, de ha ezt valamiért nem szeretnénk kifizetni, akkor választhatjuk Gaudi másik munkáját, a Park Güellt, ahova a belépő csak 10 euróba kerül, de ebben az idilli környezetben viszont mindenképp érdemes eltölteni egy kis időt. A parkot amúgy szintén a befejezetlenség jellemzi, hisz az eredeti cél egy kertvárosi városrész kialakítása volt, ám az épületek közül csak kettő született meg. Ettől függetlenül a parkban való séta kellemes, a formák (padok, lépcsők, kapuk, házak) pedig betekintést nyújtanak az egyedi Gaudi féle világba. És ha ezt követően még mindig kíváncsiak vagyunk Gaudi féle munkákra – persze hogy azok vagyunk –, akkor megtekinthetjük a Csontok házaként is ismert Casa Batlló épületét, vagy épp a közelében lévő Casa Milàt.
Szent György ünnepén a Csontok háza még szebb köntöst kapott
Ami viszont egy-egy konkrét látványosságnál még jobbá teszi Barcelonát, az a különböző kerületek kellemes közege – a Park Güell közelében ilyen például a kis faluként is emlegetett Gràcia, de hasonló Sant Antoni is –, a rendkívül zöld város. Mind a turisták által frekventált, mind a helyiek részéről uralt helyszínek egy komoly hányada gyalogosokra van tervezve, bizonyos útszakaszokat pedig egyszerűen lezártak, növényeket és teraszokat tettek a parkoló autók helyére, így rollerező vagy focizó gyerekeket láthatunk rajtuk a járművek helyett.
Persze nem ront a város helyzetén az sem, hogy kiterjedt homokos tengerpartokkal rendelkezik, miközben természetesen a legnépszerűbb Platja de la Barcelonetát sem az autók jellemzik, hanem a már áprilisban is vidáman strandolók, a pálmafák, a teraszok, illetve a kiváló sétányok. Városlátogatás során egy hasonló partszakasz gyakorlatilag egy plusz ajándékként értelmezendő, és panasz egyáltalán nem is lehet rá, ám az biztos, hogy egy tengerparti nyaraláshoz nem Barcelonát érdemes választani – hanem sokkal hangulatosabb tengerparti kisvárosokat jobb feltételekkel (például a Barcelonától 40 percre lévő Sitgest).
És ha már több alkalommal is említettem teraszokat, azt azért érdemes kritikaként megemlíteni, hogy rendkívül sok turistáknak szánt étterem és kávézó található a városban (természetesen főként az általuk frekventált zónákban), melyek vagy nagyon drágák, vagy a különböző értékelések alapján minőségtelennek tűnnek – olyan egyáltalán nem autentikus ételeket készítve (vagy épp autentikus ételeket nem megfelelően készítve), amelyeket a külföldi látogatóknak szánnak.
Mindazonáltal bőven lehet kellemes helyszíneket is találni, és még a turista zónákban is vannak meglepő kivételek. Ilyen például a La Rambla által megközelíthető hatalmas Mercado de La Boqueria, ahol árusok sokaságától vásárolhatunk különböző helyi finomságokat, legyen szó halakról és tengeri gyümölcsökről, húsokról és felvágottakról, friss gyümölcsökről vagy különböző katalán és spanyol készételekről.
Persze ha valaki nagyon tüzetesen elemzi az árakat, valószínűleg arra a konklúzióra jut, hogy azok legalább részben a turistákhoz vannak igazítva (épp emiatt ha nagyon sok idővel rendelkezünk, látogassuk meg a helyiek által frekventált piacokat), ám összességében a különböző termékek egyáltalán nem nevezhetőek extrán túlárazottaknak, a piac pedig tökéletes arra, hogy néhány helyi jellegzetességet megkóstoljunk.
Ami pedig a főbb helyi ételeket illeti, Barcelonában is nagyon népszerű az amúgy nem barcelonai paella (az már más kérdés, hogy hol lehet igazán jól elkészített változatot kapni), ahogy a különböző tapasok is, többek között a patatas bravas (csípős szósszal beborított kumplikockák), a pa amb tomàquet (egy bruschettához hasonló ropogós paradicsomos kenyér), az olajbogyók, a sajttal és/vagy sonkával töltött krokettek, a sonkák vagy épp különböző tengeri fogások. Látható, hogy van bőven választék, a tapas pedig kiváló arra, hogy mindenből egy kicsit kóstoljunk, így végül megszeressük az elsőre talán furcsának vagy nem túl izgalmasnak tűnő ételeket is.
A már említett finomságok: patatas bravas, krokett, olajbogyók és ropogós paradicsomos kenyér (na meg persze Estrella)
Barcelona tehát korántsem tökéletes – amint jelen cikk egyes részletei is ismertették –, viszont egy rendkívüli élettel teli és izgalmas hely, miközben a tömegturizmustól vagy belső problémáktól mentes részei rendkívül élhetőnek is tűnnek, ahogy a város komoly lépéseket is tesz a fenntarthatóság érdekében mind makro-, mind pedig mikroszinten. Persze látogatóként valószínűleg nem az ilyesfajta hosszú távú szempontok határozzák meg a választásunkat, de ezen tényezők is hozzátehetnek ahhoz, hogy Barcelonában töltsük szabadidőnket. Megbánni szinte biztosan nem fogjuk!
