A kollázs gyakorlatilag egy rétegekből, darabokból összeállított művészeti alkotás, de - mint minden művészeti produktumot - ezt is elég nehéz kategorizálni. Ez az alkotói mód a 20. században lett népszerű, amikor az újságok tömegtermékké váltak, egyre többen hozzáfértek valamilyen laphoz, így egyszerűen lehetett képkivágásokhoz jutni. Ipari vonulatban áttörést a plakátművészet jelentett, ahol egyenesen követelmény volt a meghökkentő kivitel, erre pedig kapóra jött az akkor még zsenge irányzat. Mi is ez pontosan?
Egészen vicces eredetét a franciások azonnal megérthették: a "coller" azaz "ragasztani" szóból eredeztetett kollázs név egyértelműen illik az alkotásokra: elsőre random, össze nem illő rétegek és formák egymáson, köztük kis ragasztóval. Eleinte a kubista művészek saját terepe volt az 1900-as évek elején, majd később, ahogy finomodtak az anyagok és a kivágható textúrák, kinyílt a kör a többi művészeti ág képviselői között. Változott az anyagok skálája is: míg eleinte csak fekete-fehér papírból és feliratokból dolgoztak, később megjelentek a színes kivágások, a festett blokkok, a textil, a természetből szedett (pl.: préselt) darabok, ragasztás mellett néha varrtak, ragasztószalagoztak vagy hajtogattak is. Fokozottan hódítottuk meg a harmadik dimenziót is.
Az anyagok bővítésekor többféle, már meglévő művészeti iskola és ágazat egymástól függetlenül formálta a sajátos kiindulási alapot - véli az ARTLAND szerzője. Megragadta a kubistákat, természetéből adódóan a konstruktivistákat, a dadaistákat, de foglalkoztak vele szürrealisták, futuristák és impresszionisták is, míg végül elidegeníthetetlenül kisajátította a pop art. A mai kollázs-remekművek nagyrészt pop art alkotások, már amelyiket be lehet sorolni, klasszikusan például a sci-fi kollázs, mint kiugróan népszerű munka egy nehezen besorolható termék.
A sztori, ami Pablo Picasso és Braque utazását festi le a kollázsig, mára pont annyira a popkultúra része talán, mint a két művész későbbi munkái: Braque elsétált egy tapétaüzlet mellett, megvett pár tekercs famintázatú papírt, veszettül egész éjjel szabdalta, majd szénvázlatokra illesztette. A keretek ekkor a szó még szorosabb értelmében felbomlottak, hiszen olyan lett az eredmény, mintha a képkeret darabjait beszippantotta volna és elnyelte volna a kép maga. Innen már nem volt megállás, Picassoék extázisban darabolni kezdtek, eleinte lazán és ötletszerűen pakolgatva a darabokat a felületekre, majd később egészen bámulatos, érthető képeket hoztak létre belőlük.
A futuristák azonnal felkapták Picasso-ék ötletét, és azon kezdtek el dolgozni, hogy mobilizálják, hogyan emeljék ki a térből a formákat. Ezek közül talán leghíresebb alkotás a Balla-féle "Linea di velcitá" , ami a mozgást fejezi ki a művész sajátos feldolgozásában.
Oroszországban a konstruktivisták kapták fel leginkább a kollázs-divatot. Itt az akkor éppen virágkorát élő forradalmi költészet és próza adta az alapját: a keleti alkotók kezdték el először szavakat ragasztgatni a papírra, s abból alkotásokat létrehozni.
A kortárs művészetben rengeteg féle munkát találunk, melyeket szinte már csak a technika köt össze, illetve talán még az a sajátos báj, amit a kollázs mindig is árasztott magából.
Ázsiában a legismertebb kollázsművész jelenleg Koji Nagai, aki a köztudatba a 2017-es Retroavangarda kollázskiállításon robbant be. Munkái szuperprecíz, pontos, pasztellszínű darabok, melyek sok későbbi művészt inspiráltak például az iparművészetből is. 
Sarah Eisenlohr montanai művész egy nagyon közkedvelt figura, mert a szürrealisták közül kissé kilógva a képei sokkal egyszerűbbek és könnyebben befogadható, puritánabb történeteket mesélnek el, miközben ugyanazt a magas művészi színvonalat hozzák, mint a Nagai-féle alkotások.
Az abszolút kedvencünk Eugenia Loli, aki a vintage magazinok szerelmeséből vált kollázsművésszé. Igen gyakori motívumai a csillagképek, ködök, galaxisok, és nagyon figyel arra, hogy minél távolabb maradjon bármilyen művészeti ágba való besorolhatóságtól. Alkot tehát dada, konstruktivista, szürrealista és pop art témájú képeket egyaránt.
Végezetül lássuk, mintegy bónuszként, hogy a zeneipar hogy hasznosítja a klipjeiben az elért eredményeket. Íme a Coldplay Up&Up klipje!
