(Mákos)Guba, amint elégedetten fekszik pár perccel azután, hogy lementettem egy (számára túl magas) fáról
"Nehezen megfejthető, mit is csinálnak egész nap az emberek. Tudományos megfigyelések leginkább azt látszanak alátámasztani, hogy különböző helyiségekben értelmetlen tevékenységeket végeznek, illetve időről időre eltűnnek."(Részlet az "Interjú egy antropológussal" című cikkből, in Emberkutatások, 3. évf. 4. szám, Macskafalva, Cicc Kiadó, 2019. december)
Bár a családban több macska is volt, első saját bejáratú cicám a Bab(gulyás) névre nem hallgatott, mivel kizárólag a cica szóra reagált. Bab a világ legkedvesebb és egyben legnomádabb macskája volt, és ez utóbbi lett a veszte – egyszer nem jött többé haza. Miután őrült macskás nőként sokáig kerestem, majd plakátokat gyártottam, és a környék fáira, oszlopaira és hirdetőtábláira ragasztottam azokat, egy nap felhívtak, hogy megvan a macska! Rohantam, hát macska, az volt, de nem Bab, viszont csakugyan hasonlít rá (Mákos)Guba (gasztro vonalat viszek a fiú macskáknál), kit befogadtam és most megtiszteli lakásomat jelenlétével.
A macska és kutya egyfajta lakmuszpapír: aki a macskámat (kutyámat) szereti, rossz ember nem lehet, tartja a mondás(om). Persze nem kell olyan végletekig menni, mint a barátom, aki, mikor távollétemben rábíztam a cica felügyeletét, és késő este sem jött haza az állat, hajnali fél háromig fejlámpával kereste - de azért nem árt az imidzsnek.
Mindebből következik az égető kérdés:
egyébként mivel is foglalkoznak egész éjjel a macskák?
Nehéz ezt megmondani, ahogyan a macskatudósok sem fejtették meg a mi titkainkat (lásd idézet az írás elején). Elméletek azért akadnak. Felmerül a kérdés: lehet, hogy minden macska James Bond? Titkosügynök? Álcázza magát és titkokat fürkész ki éjjel, például a macskaelhárítás számára? Némelyek közülük mélységi felderítők. Figyelik a csapatmozgásokat (lásd patkányok, egerek, stb.) és jelentenek (a macskafőnököknek). Diverzánsok is akadnak közöttük. Az éj leple alatt behatolnak helyekre (pincék, nyitva hagyott ablakon át konyhák) és ott rombolnak. Aztán hidegvérű gyilkosok is. Levadásszák gyanútlanul pihengető áldozataikat (lásd galamb). És persze a legtöbben talán hobók. Egyszerűen csak élvezik a semmittevést és a természet lágy ölén heverésznek.
Fején találja a szöget az amerikai mondás, miszerint "A cat's a cat, and that's that". Azaz a macska az macska, és ennyi. Nincs mit magyarázni. Ettől függetlenül azért különböző korokban szükségét érezték az emberek, hogy különlegesen viszonyuljanak ehhez a különleges állathoz. Az ősi Egyiptomban például a macskák jelenléte nélkülözhetetlen volt, hiszen ők védték meg a gabonaraktárakat a rágcsálóktól, ahogyan ebből a zseniális TED Talks-os videóból is kiderül. Ezért az egyiptomiak szentként tisztelték őket. Hitük szerint az istenek macskaféleként jelentek meg, mint Básztet istennő, aki először egy oroszlán, majd egy macska alakját öltötte magára a gyermekáldás és fogantatás istennőjeként. Per-Básztet városában szent macskákat tartottak a neki szentelt templomban, és az elpusztult macskákat is tisztelettel és szeretettel kezelték, ugyanúgy mumifikálták őket, mint a fáraókat.
Európában a középkorban viszont igen sanyarú sorsuk volt a macskáknak. Meg voltak róla győződve, hogy a macska az ördöggel cimborál. A 12. századra általános vélekedéssé vált Európában, hogy a (fekete) macska a sátán megtestesülése és boszorkányok szolgája. Hogy ennek mi lehetett az oka, arról csak feltételezések vannak, de a macska reputációjának nem tett jót az, hogy a kutyával ellentétben nem hagyja magát idomítani, és az sem, ahogyan az elkapott egérrel játszik.
VIII. Ince pápa 1484-ben ki is mondta, hogy a macska az ördög kedvenc állata, és a boszorkányok bálványa.
Az állat és az ördög közvetlen összekapcsolása ahhoz vezetett, hogy a középkori Európa több vidékén is népszokássá vált különféle ünnepekkor a rituális macskakínzás. Erről inkább nem írnék többet. Az viszont tény, hogy a macskának a mai napig sok szempontból rossz híre van, például sokan gondolják azt, miszerint kevésbé hűségesek az emberhez, mint a kutyák. Azért ez nem mindig igaz, Sir Henry Wyatt esetében semmiképpen sem. Wyatt angol udvaronc volt, aki egy macskának köszönheti, hogy megmenekült az éhenhalástól. Mikor kegyvesztett lett, III. Richárd bebörtönözte a Towerbe, ahol Wyatt szerencséjére összebarátkozott egy macskával, aki galambot hordott neki, így
a férfi más élelem híján a macskára támaszkodva galambon élt a fogság alatt, míg VII. Henrik trónra lépése el nem hozta számára a szabadulást.
Nekem úgy tűnik, nagyon igaz viszont az a magyar mondás, hogy "alamuszi macska nagyot ugrik." Egy korábbi családi macskánk, Bolhás olyan volt, mint aki kettőig sem tud számolni (amúgy valószínűleg nem tudott), de lesből úgy ráugrott az emberre, hogy majd infarktust kaptunk. Másik nemzeti mondásunk, miszerint "jóllakott macska nem fog egeret" már véleményesebb igazságtartalmát illetően – Bab egeret nem, de galambot meg cinegét akkor is fogott, ha jól belakmározott macskatápból előtte. Valószínűleg azért, amit egy angol mondás nagyon jól megfogalmaz: "In a cat's eye, all things belong to cats" – "A macska szemszögéből minden a macskáké." Mi emberek is, szoktuk is mondani, hogy a kutyát az ember tartja, a macska meg embert tart…
Forrás: Reddit, Agreeable-Fish-476 felhasználó
Az angoloknak amúgy tényleg érdekes a kapcsolatuk a macskákkal. Mondhatni, fura, de hát miben nem furák az angolok? Angliai magyar barátaink például sima házimacskákat tartanak. Nem hisznek a macska-családtervezésben, ezért a nőstény állatka rendszeresen vemhes lesz, és két-három-négy kismacskát ellik. Alapesetben ilyenkor Magyarországon már a macskák születése előtt elkezdődik a gazdiv adászat: könyörgés szóban, telefonon, emailben, majd a kismacskákról retusált fotók posztolása a Face-re, rosszabb esetben a kismacskák papírdobozban kihelyezése a legközelebbi bokorba. De nem Angliában!
Angliában a sima házimacska kölykökért akár 200-300 (!) fontot fizetnek,
és barátaink esetében gyakorlatilag ahogy kikerül a hirdetés egy-egy kölyökről, már le is csapnak rá. Fontolgatom amúgy, macskatenyésztőnek állok Angliában, ha minden kötél szakad. Tuti biztos megélhetés. Azon is gondolkodtam, még szót kellene ejtenem a macskák dorombolásának jótékony hatásáról a testi és lelki egészségre, a híres macskás versekről és könyvekről, de most abba kell hagynom az írást, mert szólít a kötelesség – be kell engednem a macskát
