A Klímapolitikai Intézet és a Reaktor Alapítvány közös szervezésében megvalósult Zöld Tusa vitaest ez alkalommal „Enni vagy nem enni?” címmel a vegán és húsevő táplálkozás híveit ültette asztalhoz. Képviselőik Gyimóthy Barbara, a Magar Vegán Egyesület alelnöke, és Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségéne elnöke.
Az esten felmerült, hogy lehet-e a húst teljesen nélkülözni a mindennapi étkezéseinkből? Éder Tamás véleménye szerint a mindennapi étkezéseink alkalmával kulcskérdés az íz, az evés-élmény: ámbár rengeteg vegán vásárlóknak szánt, többek között húst helyettesítő termék van forgalomban, ezeknek az íze egyértelműen nem pótolja azt, amit a húsbevitellel átélünk. A szakértő kiemelte;
az étkezésre sosem szabad funkcionális tevékenységként tekinteni, az emberi fejlődés mentén egyfajta kellemes időtöltéssé magasztosult a létfenntartás mellett, aminek igenis ma még esszenciális összetevője a hús.
Megemlítette továbbá az evolúciós vonulatát is a húsfogyasztásnak; az állatok elfogyasztásával az ember nem pusztán egy új fogást talált, hanem a fejlődésünkben kulcskérdést oldott meg; az állati rostokat gyorsabban és könnyebben emésztette meg, és az emésztés nem vonta el azt az energiát, amit azelőtt a növényi táplálkozás megkívánt. Emellett kisebb adag is tartalmazta a szükséges fehérjebevitelt.
Barbarához szólva már csak a szakterületből is adódott a kérdés, hogy mennyire nehéz a vegán életmód, mennyire nehéz ma vegánná válni. Az egyesület alelnöke szerint ez ma nagyságrendekkel könnyebb, mint egykor volt, nem is kifejezetten a táplálékkiegészítőknek, hanem inkább az ízeket, állagokat helyettesítő termékeknek, azok könnyebb elérhetőségének köszönhetően. De – ahogy Gyimóthy Barbara fogalmazott – vegánnak lenni körülbelül olyan nehéz, mint lemenni a piacra, venni friss zöldséget, és otthon főzni egy jó babgulyást.
A vegán életforma legnehezebb része nem a táplálkozás.
A szakértő kiemelte, egyetért Éder Tamással abban, hogy táplálkozási módtól függetlenül nagyon oda kell figyelnünk arra, mit eszünk. És ebben a vegán életmód azért segít, mert amikor alaki vegán lesz, akkor oda kell figyelnie sok dologra az étrendjében, és húsfogyasztástól függetlenül rájön, hogy teljes egészében nem figyelt oda eddig arra, mit eszik. Barbara eloszlatta azt a képet is, hogy a vegánok fogyasztanák a legtöbb vitamin pótló készítményt, hiszen az üzleti adatok szerint ezeknek a készítményeknek a száma nem arányos és nem együtt változik a vegán életmódot folytatók számával. Személyes példán keresztül szemlélve, maga az alelnök asszony sem fogyaszt étrend-kiegészítő vitaminokat, és 12 éve él vegánként.
De vajon hogyan hasonlítható össze a vegán élelmiszerek és helyettesítő termékek ökológiai lábnyoma a húsokéval? Barbara szerint elkülöníthetünk e mentén is többféle vegán táplálkozó személyt. Van akinek ténylegesen kisebb a táplálkozásból adódó ökolábnyoma, de nem feltétlenül igaz ez mindenkire. A feldolgozott szalámi utánzatot, sajthelyettesítő terméket fogyasztó vegánok nem ugyanazt hagyják maguk után, mint a többiek. De a hús még mindig összehasonlíthatatlan még a világ másik végéről származó zöldséggel is, például már csak amiatt a tény miatt is, hogy az állatipar globálisan mennyi ivóvizet emészt fel. Emellett az sem teljesen megoldás, hogy az utaztatást megspórolva hazai terméket vásárolunk, hiszen még az itthon nevelt vágóállatokat is olyan takarmánnyal tápláljuk, mely nagyon sok esetben távoli tájaktól (pl. Dél-amerikai génmódosíott szója) érkezik.
Éder Tamás szerint a helyettesítő termékek, alternatív fehérjekészítmények összetevőinek listája vetekszik egy 4-5 feltétes pizzáéval, és tartalmaz olyan adalékanyagokat, melyeket a húskészítmények nem tartalmaznak.
Nem is olyan egyértelmű a vegán termékek ökolábnyoma, létezik egy kategória is, ahol a tápoldat egyik összetevője a borjúvér. Az állattenyésztésnek az ökológiai lábnyoma sem homogén; értelmes, átgondolt termeléssel minden ágazatban csökkenthető ez drasztikusan. Ez minden ágazatra igaz, legyen az hal, sertés, szárnyas vagy szarvasmarha. A húsiparosok a helyettesítő termékekkel, mint versenytársakkal a jövőben számolnak, nincs is ezzel semmi gond, csak a fair tisztességes verseny az elvárásuk. Kiemelte azt is, hogy
visszásnak gondolja a génmódosított élelmiszerekkel és takarmánnyal kapcsolatos közvéleményben uralkodó szkepticizmust, pont azokban az időkben, amikor csaknem az egész világot beoltottuk egy, a génmanipuláció által létrehozott oltóanyaggal.
A nemzetközi trendekkel kapcsolatos véleménye mindkét félnek egyezik: a növényi alapú húspótló termékekre való kereslet nő, ezek ráadásul nem is a vegánoknak valók kizárólag, azoknak a vegyes táplálkozásúaknak is szánják, akik heti egyszer lecserélnék a klasszikus burgerüket szója-pogácsára. Húsipari szektoronként eltérő az innovatív termékekhez való hozzáállás, de nem kell feltétlenül elzárkózni: van magyar húsipari vállalat, aki ilyen jellegű növényi alapú húshelyettesítő terméket forgalmaz.
A beszélgetés végén a felek kitértek az etikai vonatkozásokra is. Éder Tamás szerint ez az, amiben talán sosem lesz megegyezés, hiszen ez beállítottsági kérdés. Van olyan gondolkodó is, aki szerint azzal, hogy háziasítottunk állatokat, úgy az élelmiszeripar teremtett apropót az ő fajuk létére, így végső soron kötelességünk is húst enni. Barbara szerint ez az érvelés már csak azért is hibás, mert az az élet, ami a nagyipari környezetben vár az állatokra, az nem feltétlenül nevezhető életnek.
