A hatalmas médiafigyelemnek köszönhetően ma már szinte nincs olyan az országban, aki ne tudná mi is az az Elf Bar, vagy kissé nevetséges magyar gúnynevén „manórúd”. A többség elég jól meghatározott állásponttal is rendelkezik az ellenzéséről, vagy éppen a támogatásáról. De tényleg elég jól ismerjük a véleményformáláshoz? Egyáltalán indokolt-e ez a nagy felhajtás? Ha igen, akkor mi ennek a fő oka? Ha nem, akkor miért tiltják ennyire?
A kérdések megválaszolásához először vizsgáljuk meg magát az eszközt. Egy ilyen termékek árulására szakosodott weboldal a következő módon jellemzi az Elf Bart:
„Ez egy előre folyadékkal feltöltött, akkumulátorral ellátott, eldobható elektromos cigaretta, különböző számú szívási kapacitással, többféle ízben. Kedvezőbb az ára, mint a hagyományos, vagy az IQOS által előre töltött cigarettáknak. Kevésbé egészségtelen, élményben verhetetlen, és takarítani sem kell. Kialakításának köszönhetően mindenhol elfér. Bármikor bármilyen előkészület nélkül használatra kész.”
Valljuk be őszintén, ez azért jól hangzik, akár dohányzunk, akár nem (hiszen a passzív dohányosokat sem fenyegeti). A reklámszövegtől eltekintve maga az eszköz egy akkumulátorból, egy párologtatóból és egy a töltőfolyadékot tartalmazó tartályból áll. Végeredményében a folyadék párologtatása során keletkező gőzt lélegzi be a felhasználó. A töltőfolyadék fő összetevője propilén-glikol és glicerin (mindkettő az egészségre teljesen ártalmatlan), melyhez aromát és nikotint kevernek. Ez még mindig nem hangzik tragikusan. Akkor mi a probléma?
Az Elf Bar-ral szemben fellépő probléma nagyon sokrétű, de az alapja az eszköz ellenőrizetlensége. Egy kémiában járatos barátom elmondása alapján szakmai szemmel nézve két fő gond van: egyrészről, hogy
nemes egyszerűséggel fogalmunk sincsen pontosan mit is tartalmaz, hiszen mindenfajta ellenőrzési lehetőséget kikerül a forgalmazása.
Sajnos a lefoglalt árukat megvizsgálva is szembesülhetünk vele, hogy a névlegesnél jóval nagyobb a nikotintartalom. Másrészről az olcsó alkatrészek miatt a párologtató állandó hőmérséklete nem biztosított, ami viszont az esetlegesen lejátszódó kémiai reakciókat teljességgel előrejelezhetetlenné teszi. Ezen felül az egyszer használatos akkumulátor miatt maga az eszköz veszélyes hulladéknak is minősül, így a lemerülése után ennek megfelelően kell majd kezelni. A hatályos szabályozásokat megvizsgálva a termék dohánykészítménynek minősül, így tehát csak trafikban, zárjeggyel ellátva lenne árusítható (ráadásul így is kizárólag ízesítés nélkül).
A NAV is ezért indított háborút ellene, hiszen a törvényi előírásokat megszegve, teljesen szabadon cserélhet gazdát.
A háború sikeressége ugyanakkor kérdőjeles: habár lefoglaltak az elmúlt időszakban 30 ezer terméket, ugyanakkor az interneten rákeresve még mindig számtalan weboldalon rendelhetnénk belőle.
Ezzel érkeztünk el véleményem szerint az összes közül a legnagyobb problémához, hogy bárki megrendelheti, hiszen nem kérnek semmilyen életkor-igazolást és ennek köszönhetően az iskolás korosztály körében óriási népszerűségnek örvend.
Ez a népszerűség már-már rémisztő, főleg annak tükrében, hogy a nikotintartalma jóval nagyobb egy átlagos dohánytermékénél: 6 szívás a gőzből felér egy szál cigarettával, miközben azt az érzetet kelti, hogy annál jóval enyhébb. Így a legérzékenyebb, fiatal generáció rendkívül gyorsan akár függővé is tud válni. Aggasztó az észrevehetetlensége is, mert míg régen, ha valaki elszívott egy szál cigarettát a fiú wc-ben, azt utána szag alapján az egész iskola érezte, addig hallottam olyan történetről, hogy egy teljes, egy hetes osztálykirándulás során is észrevétlen maradt. Még zárt téri használat esetén is…
Sajnos az Elf Bar mellett szóló érvet megsemmisíti az ellenőrizetlensége. Az igaz, hogy árban kedvező, nem kell hozzá tűz, bármikor használható és valószínűleg a passzív dohányosokat sem veszélyezteti annyira, viszont a nem megbízható nikotintartalom miatt leszokáshoz nem használható és a követhetetlensége miatt még az sem biztos, hogy kevesebb/kevésbé káros anyag jut a szervezetbe, mint egy átlagos cigaretta esetén.
Toldy-Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója foglalta össze egy interjúban szerintem a legjobban a jelenséget:
„Az Elf Barról nem tudunk igazából semmit. Színes, szagos nikotintermék, de nincsenek ellenőrzött vizsgálataink arról, hogy mennyi a nikotintartalma, hogy milyen az ízesítő- és az egyéb anyagtartalma. (...) Pont azoknak szól a kinézete, a trendisége, az ízvilága alapján, akik eddig nem voltak függők, nem használtak nikotinterméket. Innentől kezdve egyértelműen ki kell rakni a stop jelet.”
A témában természetesen a napokban megszólaltatták mindenki kedvenc toxikológusát Zacher Gábort is, aki szerint is a főbb probléma a termék ismeretének a hiánya. Éppen ezért szerinte nem tiltani kéne a terméket, hanem foglalkozni vele és ellenőrizhetővé tenni, hiszen az alapkoncepció alapján akár még hasznos is lehet, azonban nem a jelenlegi formájában. Az ügyben lépett a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága is, akik az aggályaik hangoztatása mellett különböző nyári táborokban is tartanak a manórúdról előadásokat, illetve szeptembertől az osztályfőnöki órákon is kötelezően téma lesz. Természetesen a használat tiltása/megreformálása sem lesz egyszerű, bizonyos fórumokon az Elf Bar-ellenes hangokat a „dohánylobbi zsolozsmájának” minősítik.
Ennek a cikknek sem célja az egyértelmű állásfoglalás, sokkal inkább a tényfeltárás és a tények kapcsán történő kritikus gondolkodás megindítása a témában. Ahogy manapság nem egy sörgyár már a hirdetéseiben is feltünteti: „Fogyaszd felelősséggel!”
