2022. július 30. – immáron 64 éve ünnepeljük ezen a napon a barátságot. A barátság nagyon fontos mindannyiunk életében – sokan mondják, hogy barátaink az általunk választott második „családunk”. Nem véletlen, hogy 1958-ban egy társaság kitalálta, hogy ennek a szoros köteléknek legyen nemzetközi napja.
De mi vezet a felnőttek szoros barátságához? Már gyerekkorban is ilyen lenne? Vagy folyamatosan fejlődnünk kell ehhez?
Jelen cikkben ezt a témát járjuk körül.
Az igazi barátság kialakulásának fontos feltétele a társas-érzelmi kompetencia. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek megértik, társaik hogyan gondolkodnak és éreznek. A kompetencia fontos része a társas nézőpont átvétele: annak képessége, hogy bele tudjuk magunkat képzelni a másik szerepébe; a másik gondolatait, érzéseit, vágyait át tudjuk tekinteni anélkül, hogy barátaink elmondanák azokat. Csupán a helyzetből le tudjuk szűrni.
Robert L. Selman pszichológus különböző életkorú gyerekek ezen készségét és barátságról alkotott elképzeléseit vizsgálta.
Arra jutott, hogy minél jobbak nézőpontátvitelben, annál kidolgozottabb elképzeléseik vannak a barátságról.
Ezen összehasonlítás alapján a gyermekeknél négy fejlődési fokozatot állapított meg. Ezek életkori határaira csak megközelítőlegesen lehet tekinteni, hisz mindenki más ütemben fejlődik.
A 0. szint nagyjából 3 és 7 éves kor közé esik. Ekkor még a kisgyermekeknek egocentrikus nézőpontjuk van. Vagyis nem képesek beleképzelni magukat a másik helyzetébe, csak a saját érdekeiket, vágyaikat látják át. Nem gondolják, hogy mások ugyanazt az élményt képesek másképp is értelmezni. Két ilyen korú gyermek csak alkalmi játszótárs. Az a barátjuk, akivel épp együtt lehet játszani. Ezért is van ilyen sok kapcsolatuk ebben az életkorban – az oviban azzal játszanak, akivel tudnak.
Az 1. szint körülbelül 4 éves kortól 9 éves korig tart. Ebben a szakaszban a gyermekeknek szubjektív (elkülönült) nézőpontjuk van. Ez azt jelenti, hogy továbbléptek az előző szintről: már megértik, hogy másnak olyan nézőpontja lehet, ami az övéktől különbözik. Ez egyirányú közreműködést takar. Vagyis úgy gondolják, hogy a barát azt szereti és azt utálja, amit ők maguk is. Éppen ezért ugyanazt csinálják, mint ők.
A 2. szint nagyjából 6 és 12 éves kor között húzódik. Ekkor az önreflexív (más szóval: viszonos) nézőpont a jellemző: a gyermekek saját gondolataikra és érzéseikre már tudnak más nézőpontjából tekinteni. A szakaszos együttműködésnek megfelelően igyekeznek játékukat és cselekedeteiket egymáshoz igazítani.
A kapcsolatok annak megfelelően változnak, hogy a gyermekek mennyire képesek egymáshoz alkalmazkodni. Akkor, ha ez nem történik meg, megjelennek a viták, ez pedig barátságok széteséséhez is vezethet.
A 3. szint nagyjából 9 éves kortól 15 éves korig tart. A harmadik személyű (más néven: kölcsönös) nézőpontnak megfelelően a gyermek képes kilépni az interakcióból, hogy egy harmadik társ nézőpontját is átlássa. Ez a fejlődési szint az intim, kölcsönös kapcsolatot alapozza meg.
Az iskolás-, majd serdülőkorúak szerint a barátságra kölcsönös intimitás, valamint kölcsönös támogatás a jellemző.
Vagyis úgy gondolják, hogy egy ilyen kapcsolatban mindent bizalommal elmondhatnak a másiknak, mindemellett pedig segítik is egymást a nehéz helyzetekben. Már túlléptek azokon az alkalmi barátságokon, amik leginkább a játéktól függtek, és a viták könnyen befolyásolták azokat.
A 4. szint körülbelül 12 éves korban kezdődik, és egy egész életen keresztül végigkísér minket. A gyermekeknek kialakul a társadalmi (vagy független) nézőpontjuk. Mindez azt jelenti, hogy képesek átlátni és magukévá tenni a társadalom, a törvények és az erkölcs általánosított nézőpontját. Vagyis, már nem csak barátaik helyzetébe tudnak beleilleszkedni, hanem rálátnak arra, hogy a különböző területek szabályai mit várnak el az embertől. Ekkor az autonóm, kölcsönösen függő barátságok jelennek meg.
Tudják, hogy a kapcsolatban egymásra vannak utalva, ez az ő intim közösségük, de elfogadják, hogy mindkettőjük független ember, éppen ezért más barátaik is lehetnek.
Ezek a fázisok segítenek abban, hogy átlássuk, hogyan jutunk el az érett barátságig. Nagyon érdekes ennek fényében a gyerekek kapcsolataira is tekinteni – megértjük, hogy sok esetben ez miért is átmeneti. Ekkor sem kell aggódni: egy bizonyos életkor után mindenki megtalálja azokat az embereket, akikben bízhat, akikre számíthat.
„A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
