Közismert, hogy Szent István hogyan őrizte meg Magyarország önállóságát. Ennek két legismertebb eleme a keresztény vallás és a III. Henrik bajor herceggel folytatott háborúja. Mit tudunk ugyanakkor a keleti – főleg a bizánci – kapcsolatokról?
Cikkemben a magyar államiságot Szent István államával azonosítom, a magyar törzsfők államait pedig az államiság kockázataiként értelmezem.
Bizánc és Magyarország a középkorban
A középkor folyamán többször is megjelenik Bizánc a magyar történelemben. Több trónkövetelő is Bizáncban keresett menedéket, gyakran támogatást várva a birodalomtól – amely természetesen nem önzetlenül segítette volna az önjelölt uralkodókat. III. István király uralkodása alatt (1162-72) Bizánc két ellenkirályt is támogatott volna (II. Lászlót és IV. Istvánt). Az egyik legnagyobb középkori magyar uralkodót, a bizánci trón egykori várományosát, a magyar kancellária tulajdonképpeni létrehozóját, III. Bélát (1172-96) bizánci háttere miatt az esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni.
Mindezek ellenére azt látjuk, hogy a fent említett két ellenkirálytól eltekintve Bizánc nem tartott igényt a Kárpát-medencére (amely mögött részben az húzódott meg, hogy egykor a Nyugat-római Birodalom része volt, de a földrajzi távolság és az ország nyugati keresztény volta is közrejátszott), ugyanakkor főleg az egyházi elit körében jelen lehetett egyfajta félelem Bizánccal szemben. Természetesen Bizánc messzebb van, mint a nyugati világi nagyhatalom, a Német-római Birodalom, így mind hatása, mind az esetleges felé irányuló figyelem jóval kevésbé meghatározó.
A kulturális hatások sem kifejezetten erősek, és főként a kezdeti időszakból erednek (például a veszprémvölgyi alapítólevél bizánci mintát követ), vagy olyan uralkodótól, akinek jelentősebb bizánci kapcsolatai voltak. A ma ismert Szent Korona alsó része, a görög korona, Bizáncból ered, I. Géza király (1074-77) kapta. Bár az a felirat szerepel rajta, hogy „Géza, Turkia hű királya”, itt valószínűleg nem a teljes alárendeltséget, hűbériséget jelenti a „hű” jelző, hanem – Kristó Gyula szerint – a keresztény uralkodóra utal, mivel az eredeti szó azt is jelenti, hogy „hívő”.
Mivel azonban a kalandozások következtében a bizánci-magyar viszony erősen megromlott, Géza fejedelemsége alatt pedig még tovább, így érdemes megvizsgálni a megszülető magyar állam és a kelet, különösen Bizánc viszonyát.
Bizánc és a magyar állam egysége
Rögtön Szent István államszervezői munkája során felmerül Bizánc, hiszen az erdélyi Gyula, István nagybátyja udvarával együtt a keleti kereszténység híve volt. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy Gyula törzsi állama nem követte a kereszténységet, csak az uralkodói udvar vette fel a vallást, a népesség megmaradt pogánynak. Kérdéses, hogy Bizánc mennyire van jelen, hiszen korábban Gyula állama valóban bizánci szövetséges volt – részben ez okozta a korábbi magyar-bizánci ellentéteket –, de az államszervezés során, vagyis 1003 körül úgy néz ki, hogy István már II. Baszileosz bizánci császár szövetségese lehetett. Vagyis Bizánc itt már közvetve sem fenyegette valószínűleg a magyar államot.
Az első meghódított törzsi állam mellett éppen az utolsó ilyennél látunk bizánci kapcsolatot, ez pedig Ajtony állama. Nem tudni, hogy mikor győzte le István Ajtonyt, mindössze a csanádi püspökség alapításából következtetünk arra, hogy 1028-ban. Ajtony azért fontos, mert 1002 körül – Vidin bizánci-görög elfoglalása után – a keleti kereszténység híve lett, és építtetett egy keleti monostort is, de mindez politikai számítás volt, hiszen pogány életet élt (pl. hét feleséget tartott) – nem tudni, hogy különutas politikát akart folytatni Istvántól, vagy ekkor éppen István szövetségese volt Gyula ellen (utóbbi esetben segíthette az esetleges bizánci szövetséget). Bizánc 1015 körül még szövetségben állt Ajtony államával, ugyanakkor az teljesen biztos, hogy 1028-ban a bizánci-magyar kapcsolatok rendezettek voltak (valószínűleg Bizáncnak jobban megérte az erősebb Istvánt támogatni a két szövetséges közül), Bizánc itt sem fenyegette már a magyar államot (itt már egészen biztosan nem).
Bizánci-magyar kapcsolatok
Azt tudni kell, hogy a honfoglalás idején Bizánc és a magyarok szövetségesek voltak a bolgárok ellen, viszont a kalandozások meglehetősen megrontották ezt a kapcsolatot. A 950 után állandósuló, és egészen István uralkodásáig fennálló törzsi államok közül kettő, Gyula (az említett Prokuj Gyula apja) és Ajtony állama azért merült fel, mert korábban – Géza alatt és előtte – bizánci szövetségesek voltak, ami hozzájárult az Árpádok nyugati orientációjához, mivel a bizánci értékrend szerint nem lehettek egyenrangúak Gyula államával (amennyiben mindkettő igényt tartana a Kárpát-medence egészére), ráadásul Gyula állama nem vezetett ekkor már kalandozó hadjáratokat Bizánc ellen, sőt Gyula elment Bizáncba, míg az Árpádok nem, így az évtizedek óta romlott bizánci-magyar viszony tovább gyengült. A nyugat felé közeledés mellett úgy néz ki, Géza a Bizánc ellen küzdő bolgárokkal is szövetséget kötött, mivel így el tudott kerülni egy esetleges bizánci támadást, hiszen a bolgárok szabadságharca gyengítette a birodalmat. Mindezek értelemszerűen még erősebb bizánci-magyar ellentéthez vezettek, és kérdéses, hogy mikor oldódott meg. Úgy néz ki, hogy 1002 körül létrejöhetett a bizánci-magyar szövetség – ebben az esetben Gyula államának meghódítását meg sem próbálta Bizánc akadályozni. Az is elképzelhető, hogy Gyula államának leverésével szűnt meg az ellentét alapja, ez esetben viszont kérdéses, hogy Bizánc részéről miért.
A kapcsolatokat garantáltan erősítette az, hogy 1009 körül István húga Orseolo Ottó velencei dózse felesége lett, hiszen Velence bizánci vazallus volt, a házassággal pedig létrejött egy magyar-velencei szövetség. Ez elvileg a magyar-bizánci kapcsolatok javulásához vezetett, amit a gyakorlatban is látunk, hiszen II. Baszileosz császár 1015-ben a bolgárok ellen vonult, és a magyarok is részt vettek a hadjáratban (Bizánc oldalán).
II. Baszileosz bizánci császár (forrás:wikipedia.org)
Bizánc tehát egészen István uralkodása kezdetéig fenyegette a magyar államot, sőt Géza fejedelem egy esetleges támadástól is tartott, de legkésőbb 1015-ben már nem.
Az, hogy korábban, 1002 körül miért jött létre a bizánci-magyar szövetség, nehezen választható el a bolgárkérdéstől (ha egyáltalán létrejött ez a szövetség).
Megváltozott viszony: a bolgárok
A honfoglalás idején a magyarok Bizánccal együtt harcoltak a bolgárok ellen. Úgy néz ki, az Árpádok rossz bizánci kapcsolata mellett Gyula és Ajtony Bizánchoz való közeledése teremtette meg az alapot annak, hogy Géza fejedelem bolgárpárti legyen. Nem vett részt a bolgárok mellett a harcaikban, illetve konkrét szövetség adatait sem ismerjük, de az egyik lányát Gavril Radomir bolgár trónörököshöz adta feleségül.
A bolgár-magyar viszony nagyon erős hatással bírt a bizánci-magyar viszonyra, emiatt fontos kérdés, hogy mikor változott meg a bolgárokkal való kapcsolat.
Valószínűleg már 997-998 táján, amikor Radomir eltaszította várandós feleségét. Talán ez is elég lehetett a Bizánchoz való közeledésre, de tudva azt, hogy Gyula (Prokuj gyula) állama is útban volt, mégis valószínűtlennek tűnik. Gyula államát azonban Bizánc legjobb tudomásunk szerint nem próbálta védeni. Mi lehetett ennek az oka?
Egy ismeretlen személy: Keán
Egyes források megemlékeznek Keánról, akit nem tudunk azonosítani. Kristó Gyula szerint egy bolgár származású dél-erdélyi törzsfő lehetett, mivel a honfoglalás előtt ezt az országrészt bolgárok uralták, és Kristó szerint egy törzsi államuk megmaradt egészen az államalapításig. Ez nagyon valószínűtlennek tűnik, így amennyiben Keán valóban létezett, és István valóban harcolt ellene, minden bizonnyal Sámuel bolgár cárral azonos – a magyar krónika éppen a Gyulával folytatott harc után emlékezik meg Keánról, vagyis nagyon valószínű, hogy 1002 körül Bizánc kihátrált Gyula állama mögül, cserébe István hadat vezetett Sámuel cár ellen.
Sámuel bolgár cár (forrás: wikipedia.org)
Ha Keán létezett is mint erdélyi törzsfő, akkor is Sámuel cár szövetségese lehetett, így amennyiben két különböző személyről van szó, akkor is helytálló a bizánci-magyar szövetség léte. (Makk Ferenc nevéhez köthető az az elmélet, amely szerint 1003 körül már Gyula is bolgárbarát politikát folytathatott, és ez vezetett a magyar-bizánci szövetséghez, de kérdéses, hogy mikor változott meg az észak-erdélyi gyulák államának beállítottsága, így ez igen valószínűtlennek tűnik.)
Amennyiben valóban létrejött - és jelen állás szerint így volt - 1002 körül egy bizánci-magyar szövetség, akkor annak ez lehetett az oka,
másképpen a Gyula elleni hadjáratról nehezen lenne elképzelhető, hogy nem lett volna nemzetközi kontextusa, mivel Bizánc egyetértése nélkül nehezen képzelhető el, hogy egy valamikori bizánci szövetségest legyőzzenek.
Szent István műve – a bizánci fenyegetettség elhárulása
Géza fejedelemsége alatt és István uralkodásának kezdetén még veszélyt jelent(het)ett Bizánc a magyar államiságra, ugyanakkor István a bel- és a külpolitikát összehangolva, tudatos politikájával – talán még tudatosabb, mint nyugati politikája – végül maga mellett tudhatta Bizáncot, amikor annak egykori szövetségesét legyőzte. Cserébe az egyre nehezebbé váló bolgár szövetség emlékétől kellett csak megszabadulnia, ami természetesen nyereség. Géza még belpolitikai kényszer miatt választotta a birodalommal küzdő bolgárokat, István már el tudta ezt engedni – és a belpolitikai problémától éppen annak egykori okozja beleegyezésével tudott megszabadulni. Persze a bolgár-magyar viszony romlása a bolgár trónörökös tettének köszönhető, de ennek valószínűsíthető indoka az lehetett, hogy a magyarok fegyveresen nem támogatták Bizánc ellen - érthető módon, ismerve a korszak magyar belpolitikáját (997-998) és a bolgárok évtizedes helyzetét. István valójában kihasználta a megromló bolgár-magyar kapcsolatot - mindezt a Bizánci Birodalom egyik legnagyobb uralkodójával és hadvezérével szemben.
Borítókép forrása: magyarkurir.hu
