Reaktor

Augusztus 20. kétségkívül a legnagyobb múltú nemzeti ünnepünk – a 2011-ben hatályba lépett Alaptörvény is ezen ünnepet nevezi hivatalos állami ünnepnek. Szent István napja ugyanakkor évszázadokon át alakult, mígnem össznemzeti ünneppé vált.Szent István ünnepe a kezdetekben

Ennek oka, hogy élete végén István ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, továbbá 1038-ban ekkor halt meg (mindemellett augusztus 15. volt a székesfehérvári törvénynap, ekkor ült össze a királyi tanács). Egészen a szabolcsi zsinatig (1092) Szent István napja tehát egybeesett Nagyboldogasszony ünnepével.

Szent István egyedüli hiteles ábrázolása a koronázási paláston (forrás: wikipedia.org)

Miért augusztus 20.?

az ünnepnapot augusztus 20-ra téve. Ennek az volt az oka, hogy 1083-ban László – VII. Gergely pápa beleegyezésével – ezen a napon emeltette oltárra Fehérváron István relikviáit, ami akkoriban a szentté avatással volt egyenlő. A legenda szerint Szent István jobbkezét 1083-ban épen találták. A korábban augusztus 15-én tartott törvénylátó nap is átkerült 20-ára (1083-ban).

Szent László hermája (forrás: wikipedia.org)

Annak, hogy László szentté avatta Istvánt, több politikai oka is volt. Jogi értelemben a koronára az a korábban uralkodó, de a hatalmat elvesztő Salamon tarthatott volna igényt, akit a német-római császár támogatott. Ennek következtében Szent László a pápához közeledett, hiszen éppen a főkegyúri jogért vívott közdelem – ismertebb, nevén invesztitúraharc – zajlott az egyházi és a legnagyobb hatalmú világi vezető közt. Az 1070-es évektől kezdve ugyanakkor a pápaság is hűbéri igényt támasztott – többek között – Magyarországra (Horvátország uralkodója 1075-ben hűbéresküt is tett), vagyis mindkét politikai vezetővel szemben szükségessé vált Magyarország első keresztény uralkodóját és annak szuverenitását kiemelni: a korabeli szemlélet szerint Magyarország nem lehet egyszerre Szent Péter – vagyis Róma és a pápaság – és Szűz Mária hűbérese is egyszerre, márpedig István utóbbinak ajánlotta Magyarországot. A szentté avatás mindemellett az Árpád-ház – vagy ahogyan a középkorban nevezték: a szent királyok nemzetsége – keresztény gondolkodás szerinti legitimitásával volt egyenlő, és a nép körében is emelte az uralkodóház és a kereszténység tekintélyét.

Salamon magyar király a Thuróczy-krónikában (forrás: wikipedia.org)

Augusztus 20. mindmáig Szent István napja, ugyanakkor – bár az állami ünnep kétségkívül vallási tartalmú maradt – az egyház nem ezen a napon emlékezik rá. 1686-ban XI. Ince pápa – aki az egyetemes egyház nevében is kanonizálta Istvánt – Buda visszafoglalásának napjára, szeptember 2-ára tette államalapítónk egyházi ünnepnapját, amely 1771-ig létezett. 1969 óta újból ünnepli az egyház Istvánt, mégpedig augusztus 16-án (így nem esik egy napra Nagyboldogasszony napjával).

Szent István ünnepe a középkorban

A középkorban az egész országban ünnepelték államalapítónkat, ahogy azt 1092-ben elrendelték. Emellett két ismeretünk van augusztus 20. kialakulásáról: az egyik az Aranybulla, amelynek első cikkelye írja elő Szent István napjának évenkénti megtartását Székesfehérváron, vagyis mintegy állami kultuszt írt elő Istvánnak. Az, hogy augusztus 20. mikortól számít egyházi ünnepnek, jelen ismereteink alapján Nagy Lajos uralkodására (1342-82) tehető; de az állami ünnepnek eleve volt vallási tartalma (hiszen az önálló egyház és az államiság összefüggött). A vallásos jelleg fokozatosan alakult ki, az erőskezű, országa szuverenitását védő (és azt Szűz Máriának védelem céljából ajánló) uralkodó mellé társult Szűz Mária tisztelete.

Az Aranybulla rekonstrukciója (forrás: parlament.hu)

Szent Istvánnal és az államalapítással a kora újkorban, a hitújítás és a hódoltság korában is tudatosan foglalkoztak, ez ugyanis a reformáció és a rekatolizáció kora, és a protestánsoknak is kellett kezdeni valamit államalapítónk emlékével. Protestáns szerzők egész sora értelmezte Szent István uralkodását és az ekkor már egyértelműen katolikus kultuszt református és evangélikus (sőt unitárius) szemszögből. Ennek ellenére valamelyest visszaszorult Szent István ünnepe, a Szent Jobb pedig a hódoltság alatt – vagy akár már korábban, a tatárjárás során – elveszett. Az egyik legvalószínűbb lehetőség, hogy IV. Béla vitte magával menekülés közben a dalmát Raguzába (ma Dubrovnik). Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a hódoltság alatt menekítették Fehérvárra a bihari Szentjobb apátságából, majd boszniai keresztény kereskedők vásárolták meg és vitték a raguzai kolostorba.

Szent István napja nemzeti ünneppé válik

Amint arra már utaltam, 1686 és 1771 közt ismét erőre kapott István emlékezete (szeptember 2-án ünnepelték). 1771-ben XIV. Kelemen pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, és szeptember 2. is áldozatul esett ennek. Ebben az évben ugyanakkor Mária Terézia királynő diplomáciai úton visszaszerezte a magyarok előtt sokáig ismeretlen helyen lévő Szent Jobbot Raguzából, és ünnepélyesen Budára szállíttatta – tulajdonképpen ez volt az első „körmenet”, hiszen a szállítás során az ország több pontján, így Győrben és Pannonhalmán is látható volt István jobb keze.

A Szent Jobb, István király jobbkeze (forrás: mult-kor.hu)

Mária Terézia a Szent Jobb hazahozatala mellett – pápai beleegyezéssel, a magyar arisztokrácia felé gyakorolt gesztusként – visszatérve a magyar nemzeti hagyományokhoz elrendelte augusztus 20-nak a nemzeti ünneppé nyilvánítását. Ekkor vált Szent István napja hivatalos állami ünneppé, természetesen továbbra is vallási motívumokkal. Ez ismét legitimációs kérdés, hiszen a Habsburg-ház elismertségét növelte a magyar nemesség körében azáltal, hogy a nemzeti hagyományokra épített.

Augusztus 20. – egy változó korban

Szent István napjára természetesen – ahogy eddig is látható volt – mindig is hatott az adott korszak ideológiája. Napóleon bukása után a Habsburg-dinasztia a kialakuló nemzeti szemléletet úgy igyekezett formálni, amelyben a dinasztikus érdekek nem sérülnek. Ennek megfelelően jött létre a körmenet, amelyet először 1818-ban tartottak meg a budai várban (a második világháború végéig ez volt a helyszín). József nádor, a legmagyarabb Habsburg részletes szabályozást alakíttatott ki a körmenettel kapcsolatban – elősegítve azt, hogy általa Szent István napja elsősorban nemzeti és dinasztikus jellegű legyen –, ennek ellenére az ünnep egyházi jellegű maradt (mivel a körmenet alapvetően katolikus), továbbá főként a budai és a pesti katolikusokat tudta megszólítani. 1848-ban már az akkori magyar kormányzat is képviseltette magát a körmeneten, vagyis ekkor már Szent István napját a kialakuló nemzeti ideológia és kultúra részévé akarták tenni.

A Bach-korszak betiltotta Szent István napját (így a körmenetet is), először 1860-ban lehetett újra ünnepelni. Ez természetesen az egész országban tüntetéssé vált, ugyanakkor 1867-ben visszatért a régi tartalom, amely ekkor már egyértelműen hasonló fontossággal hordozta a katolikus és a nemzeti jegyeket. Nőtt az érdeklődés, de Szent István napja ekkor még a katolikus egyház és a magyar nemzet sorsközösségét hirdette. Bár protestáns és nemzetiségi részről kritikák érték, 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánították, és egyre fontosabbá váltak az ünnep látványosságai. 1895-től a középületeket címeres zászlóval lobogózzák fel. Összességében ez ellentmondásos, hiszen felekezettől függetlenül érdeklődtek Szent István napja iránt, mégsem tartották egyöntetűen alkalmasnak a nemzeti egység kifejezésére annak katolikus tartalma miatt.

Képeslap az 1895. évi körmenetről (forrás: pestbuda.hu)

Össznemzeti és revizionista tartalom

Az összeomlás és a trianoni diktátum után vált Szent István napja igazán nemzeti ünneppé – azt is mondhatnánk, hogy a Horthy-korszak teremtette meg a ma ismert augusztus huszadikai ünnep alapját. A két világháború közötti Magyarország ugyanis egyrészt nemzeti és keresztény államként tekintett magára – amelynek ellensége a bolsevizmus és az ateizmus, a felekezetek egymásnak nem –, másrészt Szent István országát a Trianonban megcsonkított, de visszaállítandó országgal azonosították – érthető módon –, így államalapítónk immáron összefonódott a revízió kérdésével. A nemzeti-keresztény szemlélet építésében a történelmi egyházaknak kiemelt szerep jutott – továbbra is kiemelt fontossággal bírt a katolikus egyház, de ennek oka ekkor már az, hogy a katolikusok voltak a legtöbben. A protestáns egyházak is részt vettek a kultusz építésében, és a korábbi elutasítás helyett már tiltakoztak az ellen, hogy a katolikusok kisajátítják Szent István emlékét. Ekkora már a nemzeti tartalom mellé a vallási tartalom is össznemzeti szinten társult, ökumenikus módon.

A Szent Jobb 1938-ban Győrben (forrás: regigyor.hu)

A korszak legnagyobb szabású eseménye István halálának 900. évfordulója és a több százezer érdeklődőt vonzó körmenet 1938-ban – ebben az évben kormányülést tartottak Székesfehérváron, ahol Szent István emlékének ápolását törvénybe iktatták, emellett nemzeti ünneppé nyilvánították augusztus 20-t. Egész évben rendszeres megemlékezéseket tartottak – minden felekezet –, illetve a nagyobb városokban is volt Szent Jobb-menet. Ezen időszakban jelent meg először a tűzijáték, továbbá a hagyományosan meglévő, az arisztokrácia és az úri középosztály igényeit kielégítő ünnepi szokások (lóverseny, körmenet), de ekkor már az ünnep részévé váltak a néphagyományok is.

Az „alkotmány” ünnepe

1945-ben Szent István napját mint állami ünnepet eltörölték ugyan, de egyházi ünnepként megmaradt. Ugyan a háború végén a nyilasok a Szent Jobbot a Szent Koronával együtt nyugatra szállították, a Szent Jobb már 1945-ben visszatért. 1947-ig megtartották a Szent Jobb-körmenetet – alapvetően egyházi jelleggel, hiszen Mindszenty József érsek prédikációja kiemelt pont volt, de Szent István ekkor már a berendezkedő kommunista hatalommal szembeni keresztény, és nem csak katolikus példa volt. A monarchikus – és így közvetve a katolikus – jelleg azáltal is csökkent, hogy már nem a budai várban, hanem a pesti belvárosban tartották.

Az 1947. évi körmenet, élén Mindszenty Józseffel (forrás: pestbuda.hu)

1947-től a körmenetet is tiltották. A fokozatosan hatalomra kerülő kommunisták nem tartották célszerűnek teljesen megszűnteti Szent István napját, de a nemzeti és a vallásos tartalmat el akarták űzni, emiatt először bevezették az új kenyér ünnepét erre a napra, majd 1949-ben a sztálinista alkotmányt éppen ezen a napon léptették életbe, ezáltal augusztus 20-t kinevezték az alkotmány ünnepének, mintegy új államalapításként. 1950-től e nap a Népköztársaság ünnepének számított, a körmenetet 1989-ig tiltották (tűzijáték csak a forradalom utáni tíz évben szünetelt, mivel betiltották a pirotechnikai eszközöket).

Visszatérés a gyökerekhez

Ugyan rengeteg korábbi elemet megőrzött a Rákosi- és a Kádár-rendszer (tűzijáték, tisztavatás – módosítva stb.), ahogy több újdonság is bekerült (mesterségek ünnepe, légiparádé), az ünnep nemzeti-vallási jellegét a körmenet és az ezeréves magyar állam folytonossága adta. Ennek visszaállítására 1989-ig kellett várni, amikor újból megtartották a menetet. Ezen az alkalmon az egyházi vezetők mellett állami tisztségviselők is részt vettek, így nemcsak az egyházi, hanem a nemzeti tartalom is visszatért.

Egy mai körmenet (forrás: magyarkurir.hu)

1991-ben az új Országgyűlés a három nemzeti ünnep közül Szent István napját emelte hivatalos állami ünneppé. Ezt a 2011-es Alaptörvény is megtartotta, amely más pontokban is hangsúlyozza a Szent István államával való folytonosságot.

(A borítókép forrása: magyarkurir.hu)