Ahogyan a European Conservative-on megjelent cikkben olvashatjuk: „A majomhimlő hamarosan már nem lesz világszintű egészségügyi problémája – nem azért, mert a fertőzésszámok csökkennek, hanem azért, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meg akarja változtatni a betegség nevét. Egyes egészségügyi szakértők úgy vélik, hogy a jelenlegi elnevezés problémás konnotációkkal bír.”
Az új vírusokat úgy kell elnevezni, hogy „elkerüljük a kulturális, társadalmi, nemzeti, regionális, szakmai vagy etnikai csoportok megsértését” – mondta a WHO.
Természetesen nehéz tagadni a szavak és kifejezések valóságformáló képességét. A közbeszédben értelmezett valóság viszont befolyásolhatja az emberek hozzáállását, például a védőoltással kapcsolatos attitűdöket vagy a szavazási döntéseket. A nyilvánosság felé való kommunikáció még a választások kimenetelét is befolyásolhatja, ahogyan azt már többször is tapasztaltuk.
Hogy néhány példát említsünk, emlékezzünk vissza pár olyan szemantikai újításra, melyeknek egyetlen célja a valóság keserű pirulájának mesterséges megédesítse volt. Ilyen volt, amikor az USA egy ponton „tengerentúli készenléti műveleteknek” nevezte háborúit - sokkal barátságosabb, nem (?) -, vagy a házasság definíciójának megváltoztatása az azonos nemű kapcsolatokra való kiterjesztése érdekében.
A nyelvi változás nem spontán módon megy végbe. A társadalmi és politikai változások, valamint a változó társadalmi normák ugyan meghatározzák a nyelvhasználatot, de a nyelvhasználat a hivatalos nyelvi szabványokban, például stíluskézikönyvekben vagy szótárakban, végül pedig a jogszabályokban gyökerezik. A nyelvpolitika, más néven nyelvi tervezés ennek az összetett kapcsolatnak az egyik dimenziója.
A szótári definíció szerint a nyelvi tervezés „olyan politikák vagy programok kidolgozása, amelyek a nyelvhasználat irányítását vagy megváltoztatását célozzák, például hivatalos nyelv létrehozásával, egy nyelv szabványosításával vagy modernizálásával, vagy egy írásrendszer fejlesztésével vagy megváltoztatásával."
Magyar szempontból a nyelvi tervezés negatív példái a szlovák és az ukrán nyelvtörvények, amelyek megpróbálják visszaszorítani az etnikai kisebbségek anyanyelvhasználatát.
De a nyelvpolitika az amerikai képviselőházat sem kímélte. 2021 januárjában a képviselőház újraválasztott elnöke, Nancy Pelosi új szabályokat vezetett be, amelyek "átfogóbb" nyelvezet használatát írják elő a képviselőház dokumentumaiban. Pelosi nyilatkozata szerint a szabályok megváltoztatták a névmásokat és a családi kapcsolatokra való hivatkozásokat, így azok nemi szempontból semlegesek lettek. A változtatások olyan szavakat céloztak, mint a „lány”, „férfi” és „ombudsman”.
Visszatérve a majomhimlőhöz: léteznek olyan betegségek, melyek elnevezését jogosan változtatták meg; vagy puszta ténybeli tévedések javítása miatt, vagy pedig valóban sértő és pontatlan mivoltuk miatt. A szifiliszt például francia betegségként emlegették, mikor a 15. században az Itáliát megszálló francia csapatok megérkezését követően kitört a járvány, de az influenza spanyolnáthaként való emlegetése is a majomhimlőhöz hasonlítható példa – soha nem volt pontos. A betegség nem Spanyolországból származik. Az történt, hogy Spanyolország azon kevés nagy európai országok egyike volt, amelyek semlegesek maradtak az első világháború alatt, így nem volt háborús cenzúra, amely elnyomta volna a morálra esetleg hatással lévő híreket. A spanyol média szabadon tudósíthatott a feltörekvő betegségről. A betegségről szóló hírek először 1918 közepén kerültek a címlapokra Madridban, és az arról való tudósítások száma csak akkor nőtt, amikor XIII. Alfonz spanyol király nem sokkal később maga is elkapta az influenzát. Mivel a médialeálláson átesett nemzetek csak spanyol hírforrásokból tudtak részletes beszámolókat olvasni, azt feltételezték, hogy Spanyolországból indult a világjárvány. Közben a spanyolok azt hitték, hogy a vírus Franciaországból terjedt át, ezért „francia influenzának” kezdték hívni.
A valóban sértő és pontatlan kifejezések közé tartozik például a mongol idióta kifejezés, melyet jogosan töröltek ki az orvosi szótárakból és a mindennapi beszédből is, helyette Down-szindrómás emberekről beszélünk.
A nyelv valóban fluid abban az értelemben, hogy új szavak jelennek meg, míg mások eltűnnek, és jelentésük idővel változik. Ami biztos, hogy nincs konkrét recept egy olyan szóhasználatra, amely világos és pontos, ugyanakkor tiszteletteljes és nem sértő. Annyi bizonyos, hogy gondosan meg kell választanunk, hogy kit fogadunk el, és kit hatalmazunk fel választott bírónak ebben a kérdésben, mert ahogy a fent említett esetben a WHO is, könnyen át lehet esni a ló másik oldalára.
Ahogy Mary Poppins is mondta, egy kanál cukorral könnyebben lemegy az orvosság, de a rideg valóság mesterséges megédesítése pont olyan nevetséges, mint egy oroszlánra azt mondani, hogy cica, és azt remélni, ettől barátságosabb lesz.
