Fordulópontot jelentett az Európai Unió életében a kelet-közép-európai térség csatlakozása. Nem csupán egy újabb mérföldkő volt a V4-ek egyszerre történő belépése, hanem ez tulajdonképpen egy más gazdasági helyzetet is teremtett az integráció működését nézve.
Az Európai Unió sui generis módon ugyanis az egész integráció területére kiterjedő jogforrásokat léptet életbe, amikor egy új tagállammal szerződés köttetik, mivel az új megállapodás új feltételeket is teremt a legégetőbb kérdésekben. Így volt ez a 2003-as, Koppenhágai tárgyalás során is, ugyanis a harmadik csatlakozási csomag a lengyelek számára kifejezetten életbevágó mezőgazdasági kérdésekkel, s az azokat érintő vámokkal, kvótákkal foglalkozott. Nem meglepő tehát, hogy a visegrádi egység a tárgyalások ezen szakaszában újra lett értelmezve. A többi csatlakozó állam számára úgy tűnt, hogy Lengyelország részére egy külön megállapodást fognak kötni. Egyébként az utóbbi visegrádi ország nélkül nem is állt a németek szándékában megindítani a térségbeli államok bevonását az Unióba. Gerhard Schröder, az akkori német kancellár is azon az állásponton volt, hogy a lengyelek nélkül Szlovákia, Magyarország és Csehország sem fog tudni megállapodásra jutni.
(forrás: statista.com)
Kérdés, hogy a Visegrádi Négyek között valójában mennyire okozott nagy konfliktust az a tény, hogy Lengyelország mondhatni ,,különutas" magatartást folytatott a tárgyalások végeztével. Ahhoz, hogy az efféle kérdésekre választ kaphassunk, figyelembe kell vennünk, hogy Lengyelország a többi visegrádi országtól eltérően, merőben más gazdasági mutatókkal rendelkezik. Mivel a lengyel társadalom nagyobb arányban dolgozik a mezőgazdasági szektorban, mint a régió többi állama, számukra rendkívül égető kérdés, hogy a gazdák érdekeit a lehető leginkább ki tudják elégíteni.
Igazságtalan lenne amiatt elítélni egy országot, mert saját népének akar kiharcolni jobb gazdasági feltételeket.
A másik három félnek abban az esetben lett volna jogos a felháborodása, ha ezzel Lengyelország olyan versenyelőnyre tett volna szert, ami tulajdonképpen igazságtalan a többi tagállam mezőgazdaságára nézve. Azonban ki lehet jelenti, hogy mivel az Európai Unió egyedi módon kialakított programmal kívánja támogatni a mezőgazdasági termékek előállítását, gyakorlatilag minden fél profitált a 2004-es csatlakozással. Az unió mindenképpen védeni kívánja a regionális agrárpiacokat és teljes mértékben arra törekszik, hogy mindenütt hatékonyabb, jobb és zöldebb legyen ezen szektor. Kijelenthetjük, hogy ez az eset a jövőben irrelevánssá vált.
(forrás: www.wbcsd.org)
Történelmi szempontból ugyan hazánknak mindig is szívügye volt a mezőgazdaság és az agrárszektor támogatása és fejlesztése, azonban észre kell vegyük, hogy mára arányaiban sokkal nagyobb az ipar és a szolgáltatások gazdasági súlya Magyarországon. Megcsonkított hazánknak ugyan még maradtak jó minőségű termőföldjei és bevethető birtokai, viszont a szocializmus alatt a gazdasági szerkezet merőben átalakult és a 21. századra a többi európai nemzethez hasonlóan, Magyarországon is a versenyképes, szakképzett munkaerő a döntő tényező. Ezért is vált meghatározóvá itthon az autóipar, az informatika és a szolgáltató szektor.
A Visegrádi Együttműködésnek egyébként is a politikai részét kell elsősorban kiemelni. Számos tekintetben gazdaságilag és kereskedelmileg is virágzó megállapodások születnek a négy ország között, de ezzel egyetemben azt is látni kell, hogy a nyugatabbi államok mindig is fejlettebb iparral és kereskedelemmel rendelkeztek mint Kelet-Közép-Európa piacai. Ezzel magyarázható az, hogy bár már a 14. században feltétlen szándék volt a Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal kialakítása, hosszú távon a Visegrádi államok inkább egy erős politikai-kulturális egységet testesítenek meg, mint gazdasági érdekszövetséget.
A jelenlegi, szomszédunkban tomboló háború például már sokkal nagyobb ellentétet szít a kelet-közép-európai együttműködésben, mert ez már komoly biztonságpolitikai dilemmák elé állítja a feleket.
Bizonyára a 2004-es csatlakozásnál is akadtak olyanok, akik úgy gondolták, hogy a Visegrádi Együttműködésnek befellegzett és Lengyelország külön utakon fog járni, mert gazdaságilag kihátrált. Nem következett be ez a jóslat, bár az igaz, hogy a Gyurcsány-kormány idején határozottan csökkent Magyarország orientációja a visegrádi térség felé. Számos tekintetben más volt a magyar álláspont a külpolitikát illetően, hiszen a baloldali kormányzás nem mozgósított nagy energiákat a regionális és nemzeti érdekek képviseletére.
Gazdaságilag az EU csatlakozásból jóval többet profitált mind a 4 nemzet, mintha nem sikerült volna az uniós csatlakozás és ennélfogva nem jelentett akkora akadályt az, hogy a lengyelek végül nem léptek fel egységesen a V4 érdekek mellett. Az árulás egy rendkívül erős és túlzó kijelentés lenne, mivel az idő bebizonyította, hogy a lengyel kormány továbbra is együtt kíván működni a visegrádi országokkal.
Egyszerűen azt kell észrevennünk, hogy a lengyel félnek más kapcsolatai is voltak, vannak és lesznek – mivel területénél fogva jobban tud érintkezni például a Baltikummal vagy akár a skandináv országokkal –, de attól még ugyanúgy számíthatunk egymásra a komoly politikai, jogi kérdéseket illetően.
(forrás: culture.pl)
Erősíti a lengyel-magyar barátságot az is, hogy a két nép oly régóta tartó együttműködése mellett, számos hasonló érték konzerválódott a társadalmainkban. Bátran kijelenthetjük, hogy mind a két ország nyíltan kiáll a keresztény közösség védelme mellett. Hiába próbálták a kommunista diktatúra vezetői és káderei elpusztítani a szabad eszméket és a keresztény-nemzeti gyökereket, tervük kudarcba fulladt. Nem mondhatja meg senki sem, hogy a lengyelek és a magyarok hogy éljenek, miben higgyenek. Következésképpen nem szíthatnak olyan viszályt sem népeink közé, mely egyszersmind ellenséggé tenné a környező népeket. Észbe kell kapnunk azonban, amikor ilyen fajta politikai és gazdasági támadások érik a visegrádi országokat. A nyugati országok valójában éppen abban érdekeltek, hogy megosszák a térségünket, így kedvezőbb feltételekkel tudjanak számukra virágzó üzleteket kötni. Meglepő, de a nyugati stratégia már több évszázados múltra tekint vissza. Merjünk kiállni a nemzeti érdekeink mellett és merjünk azok lenni, akik valójában vagyunk: magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, közép-európaiak.
(Borítókép forrása: https://www.portfolio.hu/global/20220329/nem-tartjak-meg-a-v4-es-miniszterek-budapesti-talalkozojat-536157)
