Vajon mikor kezdődött el hazánkban egy központ által szervezett tudásanyag továbbadása a következő generációknak? Keressük a választ arra is, hogy az olyan rendeletek, mint a ratio educationis milyen mértékben hatottak hazánk értelmiségi-kulturális életére? Sokak szerint az oktatás a legfontosabb szektor, amennyiben a humán tőkébe kívánunk befektetni. Ha meg szeretnénk érteni, hogyan fejlődött iskolarendszerünk a történelem során, érdemes nyomon követni a fontosabb lépcsőfokokat és reformokat.
A magyar szellemi élet fejlődése a középkorban
Különböző keretek között, más szerepet betöltve, de Magyarországon az oktatás igen régre nyúlik vissza. A honfoglalás előtti időszakban már észrevehető, hogy valamiféle nevelést kívánt biztosítani a kezdetleges állam, ugyanis a táltosok – akik a korban nagy tudással, végeláthatatlan bölcsességgel és mágikus erővel rendelkező személynek bizonyultak – az életre kívánták tanítani az ifjakat. Szintén az ő feladatuk volt a rovásírás hagyományának továbbvitele. Gyakorlatilag 895-től kezdődően a magyar állam fokozottan vett részt a közép-európai politika alakításában és rövidesen döntenie kellett, hogy mely civilizáció és vallás részese kíván lenni. Az államalapítás következtében Erdély és az ország keleti részei inkább az ortodoxia felé kacsintgattak, míg a Magyar Királyság nyugati felén a római katolikus hit kezdett egyre nagyobb befolyást szerezni, annál is inkább, mivel Szent István nyugatról hívott lovagokat és klerikusokat az államba. Miután nyugati-keresztény gyökerekkel megalakult magyar állam teljes mértékben adoptálódott az európai kultúrkörbe, világossá vált az is, hogy a kolostorok és egyházi személyek fogják az oktatás szerepét magukra vállalni. Természetesen ezt az állapotot nem úgy kell elképzelni, hogy állami támogatással egyháziskolák tömegei alakultak volna meg az 11. századi Kárpát-Medencében. Az egyház elsősorban azoknak a személyeknek biztosított tanítást, akik erre méltónak bizonyultak: Ilyen emberek voltak azok, akik nemesi családok sarjaiként a papi pályát választották. Mivel az alapvető szándék az volt, hogy az öröklés következtében elaprózódó földbirtok kevesebb utód kezébe kerüljön és a nemesi család ne veszíthesse el földjeit, a sokadig fiúgyermeket szokás volt egyházi pályára küldeni. Sokszor püspökök, de akár érsekek is lehettek a tág tudással rendelkező fiatal nebulókból. Egy másik módja volt a középkori oktatásnak az, ha az adott személynek otthonról egy oktató vagy egy tudós tartott órákat, ám ez sokszor kifejezetten jó pénzügyi háttér meglétét igényelte a családban.
(forrás: femina.hu)
Felmerül a kérdés, hogy az egyházi intézményekben milyen tudással ismerkedhettek meg az ott végzett klerikus személyek? A korai magyar középkort alapul véve, az egyházi kolostorok – az adott rendtől függően – hangsúlyos része volt a meditáció és a szent szövegek tanulása. Egy pap feladataként nem azt tartották fontosnak, hogy mindenáron adja át ismereteit a növendékeknek, a lényeges tevékenysége a kolostor könyveiben való elmerülés és az imádkozás volt. Bele kell képzelni magunkat egy olyan világba, mely végtelenül vallásos és istenfélő emberekből állt, s ez a már-már sokszor aszketikus mentalitás határozta meg egész Európa gondolkodásmódját a 13. századig. A szerencsésebbek, akik bekerülhettek a középkori egyetemekre szintén teológiát tanultak, a az egyházi ismereteken keresztül szerezhettek tudást több tantárgyról is. Említhetünk ezek közül számos, a kor műveltségéhez elengedhetetlen tantárgyat, mint az aritmetika, geometria, esztétika, harmonika, logika, retorika vagy éppen a filozófia. Meg kell említeni, hogy az első jelentősebb magyar felsőoktatási intézmény az 1367-ben, Nagy Lajos király által alapított Pécsi Egyetem volt, azonban ez nem egyenlő a mostani Pécsi Tudományegyetemmel. A 14. századi Pécsi Egyetem nem volt hosszú életű, de már jól mutatja az oktatás erősítésének igényét.
Mikor a reneszánsz teret hódított Európában, az emberek életszemlélete és az egyetemek tanításmódja is sokat változott, ugyanis az itáliai egyetemek retorikai képzésein a logika kifejezetten erős szerepet kapott. Beköszöntött a humanizmus is, melynek hatását hazánkban leginkább Janus Pannonius művei tudják szemléltetni. A 15. századi, mátyáskori Magyar Királyság udvarában egyébként a kor több neves tudósa és gondolkodója is megfordult, ilyen volt Antonio Bonfini vagy Galeotto Marzio. Hunyadi Mátyás egyébként is rendkívül művelt és olvasott uralkodó volt, udvartartásában, majd az egész királyságban nagyrészt neki köszönhetően tudott elterjedni a reneszánsz is.
Mátyás és Beatrix Pietro Ranzano szerzetes beszédét hallgatja (forrás: erdelyinaplo.ro)
Új korszak, új kihívások, de fellendülő kulturális élet?
A magyar középkor végeként is fémjelzett, tragikus kimenetelű 1526-os mohácsi csatát követően a kulturális-oktatási élet is nagy változásokon ment keresztül. Rövidesen a három részre szakadt országban külön utakon folytatódott a fejlődés. Mivel a török hódoltság kialakulása mellett frekventáltan zajlottak kisebb-nagyobb portyázások és várháborúk törtek ki, ezért az oktatás lehetőségei az érintett területeken határozottan silányak voltak. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a végvárak és a kvázi ad hoc alapon kialakuló, vitatott határrészeken megjelent a kettős adóztatás rendszere, ami szintén tömegek elköltözésével járt. Bár kimondottan nagy változások nem történtek az oktatás jellegét illetően – továbbra is az egyházé volt a tudás átadásának kiváltsága –, egyre szélesebb körben kezdett elterjedni a reformáció. Érdekesség, hogy az első protestáns magyar iskola az 1530-ban alapított Mezőtúri Kollégium volt. Luther Márton és Kálvin János tanításai következtében megjelentek az első bibliafordítások is Kárpát-medence szerte, s ami talán még ennél is fontosabb, nyomdaműhelyeket hoztak létre a Királyi Magyarországban és az Erdélyi Fejedelemség területén. Utóbbi terület egyébként kulturális és gazdasági értelemben a 17. században virágkorát élte. A merkantilista politikát folytató Bethlen Gábor által vezetett országban sorra épültek a protestáns kollégiumok és felsőoktatási intézmények. A magyarországi reformáció egyik legfontosabb intézete a Debreceni Református Kollégium.
Hitviták és szellemi fellendülés volt jellemző a másik két régió területein is, rövidesen a Habsburgok hatalma alatt álló Királyi Magyarországon is megjelent az ellenreformáció, melynek szintén erős hatásai voltak az oktatásra nézve, elég ha csak a Pázmány Péter által alapított Nagyszombati Egyetemet említjük.
(A reformáció terjedése Európában / forrás: worldhistory.org)
Habsburg abszolutizmus, kiegyezés és az első világháború hatásai
Egészen nagyot kell előreugranunk az időben: A törökök kiűzését követően, a magyar uralkodók elkezdték felkarolni az ország elnéptelenedett régióit és tudatosan, szervezett politikai keretek között kívánták a gazdasági életet fellendíteni. Mária Terézia 1777-es ratio educationis rendelete is ezt a felvilágosult abszolutista ambíciót tükrözi. Őszintén szólva, a felvilágosult abszolutizmus célja elsősorban az volt, hogy az állam számára minél több és minél szakképzettebb polgárokat neveljenek, növelve így az egész adózás mértékét. Az állam jövedelmei növelésének céljából, népszámlálásokat is tartottak, s az előbb említett rendeletet követően rövidesen elkezdték működésüket az első állami iskolák a korona fennhatósága alatt. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen intézmények nem voltak kötelező jellegűek, s továbbra is csak egy nagyon szűk réteg tanulhatott bennük. A ratio educationis intézményrendszer – noha széles körökre nem terjedt ki – sarkalatos pontja a magyar oktatás fejlődésének, mivel e rendelkezéssel megalapozták az iskolarendszer 3-as szintjét és korlátozták az egyházak privilégiumát. Egészen 1868-ig azonban a népiskolák az egyházak alatt működtek.
(forrás: eduline.hu)
A 19. századig a magyar oktatás nyelve nem a magyar volt, a gyermekek és ifjoncok nem a saját anyanyelvükön, hanem a középkorban még latinul, majd az osztrák birodalom centralizáló törekvéseinek következtében németül tanultak.
Mikor az 1867-es kiegyezés után báró Eötvös József lett a Vallás és Közoktatásügyi miniszter, a magyar oktatási rendszert gyökerestül megreformálta. Mind az oktatóképzést modernizálta, mind pedig a vármegyékre kiterjedő, gondosan előállított népiskolai törvényt fogalmazott meg. Nőtt az állam oktatásra gyakorolt hatása de az intézmények autonómiáját meghagyta. Számos további elképzelés és reformtörekvés született az első nagy világégés befejezését követően, ám a magyar állam válságos állapota és a szomszédos népek inváziója folytán a szociális és liberális elképzeléseket nem sikerült véghez vinni.
Trianon és Horthy-korszak:
Sajnálatos módon az 1920-as trianoni döntés következtében az ország területein kívül maradt a népiskolák és gimnáziumok jóval több, mint fele, de számos magyar főiskola is a megszálló hatalmak kezébe került. Szükséges volt ezután az is, hogy számos egyetemet átköltöztessenek a csonka-országba. Ez történt a pozsonyi egyetemmel is, mely 1920 után Pécsre “költözött” és a kolozsvári egyetem is Szegeden folytatta működését.
Az első világháborút követő zavaros politikai és hatalmi viszonyokat követően a Horthy-korszak kultuszminisztere Klebelsberg Kunó lett, aki talán még az Eötvös féle oktatásreformnál is képes volt nagyobbat alkotni. Klebelsberg egyik fő törekvése az volt, hogy a falvakban, vidéki településeken is építsenek népiskolákat, s az oktatás minőségét és így “mennyiségét” is sikerüljön növelni. Másik célját, a nyolc osztályos elemi iskolarendszer kiépítését csak jóval később, 1935-ben sikerült megvalósítani. Egyre szélesebb körben elterjedt -az egyébként 1868 óta kötelező- közoktatás és ezzel párhuzamosan az analfabetizmus aránya is csökkenő tendenciát mutatott. A korszak jellemzője volt, hogy a tudás minél mélyebb átadását keresztény nemzeti keretek között szorgalmazták, melynek két fő oka volt:
Egyfelől fontosnak tartották, hogy a környező államok társadalmaival szemben Magyarországon egyfajta kulturális szupremácia alakuljon ki – ezzel is támogatva a revízió ügyét –, másrészt a vezetés igen erősen tartott a szocialista és kommunista eszmék terjedésétől, megtapasztalva a Tanácsköztársaság rémuralmát.
Tragikus következménye volt a kor politikai és ideológiai felfogásának, hogy Magyarországon már az 1920-as évektől megjelent az antiszemitizmus, melynek diszkriminatív, igazságtalan hatásai sajnos az oktatásra is kiterjedtek. A numerus clausus sok magyar állampolgárt megfosztott a tanulás lehetőségétől, mivel a zsidó vallásúak számát erőteljesen korlátozta a felsőoktatási intézményekben.
(forrás: mek.oszk.hu)
Az oktatás helyzete kommunizmus alatt és napjainkban:
A második világháború utolsó hónapjaiban a magyar oktatás szünetelt, több iskolaépületet katonák foglaltak el. 1945-től folytatódott az iskolák lehetőségeinek fejlesztése, de ekkortól már a baloldali erők jelentősen korlátozni akarták az egyházi intézményeket. Mikor megtörtént a kommunista hatalomátvétel, Magyarországon államosították az összes, még nem állami kézben lévő intézményt. A tanárok fizetése drasztikus módon csökkent az egyébként is válságos helyzetben. Már 1946-tól kötelezővé tették az orosz nyelv tanulását és bevezették a marxista-leninista szemléletet is, melyet mindenkinek el kellett sajátítani. A szocialista egypártrendszer diktatorikus voltából adódóan nem tűrte a szólás- vagy vallásszabadságot és gyakorlatilag az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően is folytatódott az ifjúság kommunista nevelése. Rengeteg embernek nem volt más választása, mint hogy a rendszer által előírt DISZ-be (majd KISZ-be) jelentkezzen, ha tovább kívánt tanulni. Jellemző továbbá a korszakra, hogy a “szocialista ember” kinevelésére hivatkozva hoztak létre különböző úttörő táborokat is.
Kommunista propagandaplakát (forrás: budapestposter.com)
Egészen a 90-es évekig kellett várni, hogy az oktatás végre demokratikus keretek között tudjon szerveződni a rendszerváltást követően. Létrehozták a Nemzeti Alap Tantervet, melyben nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a szólás, vallás és lelkiismeret szabadságán túl a gazdaságtalanul működő tanintézményeket zárják be vagy vonják össze. Elmondható, hogy a NAT változások a mai napig tartanak, a jövőt illető cél mindenféleképpen a hazafias nevelés erősítése, a minél magasabb szakképzettséggel rendelkező munkaerőpiac megteremtése. Napjainkban az Európai Unió is határozottan szorgalmazza a környezettudatosság fontosságára való felhívást és a zöld gondolkodást az iskolákban.
(Borítókép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:ElteFotoThalerTamas1.jpg)
