Szeptember 1. – a mai napon kezdődik az iskola. Ez nagyon sok 6-7 éves gyereknek jelent egy nagy fordulópontot. Rengeteg változás veszi kezdetét körülöttük: teljesen szokatlan lesz a környezetük, új gyerekekkel, új felnőttekkel találkoznak, rendszeresen tanulniuk kell, állandóan feladatuk van. Tagadhatatlan, hogy az óvodához képest ez egy nagy lépés, épp ezért kellő érettség is kell hozzá.
De mégis mi az, ami a kisiskolás gyermeket megkülönbözteti az óvodástól?
Jelen cikkben ezt a témát járjuk körül.
Először is: fontos kitérni a testi változásokra. Ahogy ránézünk egy alsós és egy ovis gyermekre, könnyen feltűnik a különbség. A 3-6 éveseknél még tisztán látszanak a gyermeki jellegzetességek, arányok. A fej hossza a törzs 1/6-a, vagyis túlságosan is nagynak tűnik még a törzsükhöz képest, ellenben a végtagjaik túl rövidek. 6-7 éves korra azonban megváltozik a testalkat: a gyermekek egyre inkább hasonlítani kezdenek a felnőttekre. Végtagjaik megnyúlnak, sokkal magasabbak lesznek, vállaik megszélesednek. Az idegrendszerük is érettebbé válik, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy tejfogaik elkezdenek kihullani, hogy a helyükön maradandó fogak bújjanak ki. A mozgásuk is fejlődik: egyre ügyesebbek a nagymozgásokban, például ekkor már biztonságosan elkapnak és eldobnak kisebb és nagyobb labdákat is. Emellett finommozgásaik is fejlődnek: megtanulják bekötni cipőfűzőjüket, ujjbegyeiken tudják fogni a ceruzát. 6-7 éves korra alakul ki végleg a domináns testfél; korábban mindkét kezüket használhatják különböző tevékenységekhez, azonban ekkor már határozottan vagy a bal, vagy a jobb kéz ügyesebb lesz.
Az észlelésben is jelentős változások következnek be. Az észlelés a fizikai világ felismerését és megértését foglalja magában, ez segíti tájékozódásunkat.
Ennek fejlődése szorosan összefügg az agyi éréssel. Már 6-7 éves korra racionálisabbá válik az észlelés, egyre inkább a logika kezdi dominálni a gondolkodást.
Ekkor szervezetté válik a vizuális keresés, erős lesz a különbség érzékenységük. Mindez azt jelenti, hogy a tagolatlan látásmód helyét átveszi az elemző látás: ha valahol keresnek valamit, szervezetten, pontról pontra tapogatják le a képet, nem pedig összevissza keresgélnek, ahogy az óvodások. 3-5 éves gyermek még nem képes a részletek felismerésére (például keveri a különböző formákat), azonban 6 éves kortól már analitikusan, részletekbe menően szemlélik a képet; vagyis mondhatjuk, hogy egyre jobb megfigyelőkké válnak.
Térészlelésük is fejlődik, ennek következményeként térben is egyre jobban tájékozódnak, ez pedig elengedhetetlen az olvasáshoz és íráshoz, hisz meg kell jegyezniük a d és b betűk közötti különbséget. A hangfelismerés fejlődése is elengedhetetlen: külön kell választaniuk az egyes hangokat, például tudni kell a zs és s közti különbséget, a kimondott szavakban felismerni őket. Egy kisiskolás meg tudja mondani, hogy a zsiráfban zs van, míg a sirályban s, hiába hasonlóan hangoznak. 6 éves kor körül az idő észlelése is fejlődik: elkezdenek tájékozódni naptári időben is, nem csak a hosszú időtartamokról van fogalmuk, például az évszakokról.
Kép forrása: hipersuli.hu
A kisiskolások figyelme is sokkal előrébb tart, mint az óvodásoké: már hosszabb ideig képesek valamire koncentrálni, ráadásul olyan dolgokra is, ami nem feltétlen érdekli őket – tehát már kontrollálják is figyelmüket.
De mi a helyzet az emlékezettel? Fejlődik a munkamemória: a korábban tapasztalt dolgokból óvodások 4-5, míg a kisiskolások kb. 6 elemet tudnak megjegyezni. Egy ovissal ellentétben tisztában lesznek saját memóriájuk tulajdonságaival, tudják magukról, mit képesek megjegyezni. Elkezdenek különböző stratégiákat használni, hogy minél könnyebben a fejükben maradjon, amit meg kell jegyezni; ismételgetik a dolgokat, kategóriákba sorolják őket (a kutyára, a macskára, az egérre állatként tekintenek, így együtt könnyebb lesz majd felidézni őket).
A kognitív fejlődés is nagyot változik 7 éves kor körül: már képesek lesznek műveletek elvégzésére, jobban megértik a tárgyak tulajdonságait, a világ működését.
A korábbiakkal ellentétben képesek lesznek egy dolgot több nézőpontból is vizsgálni – például valaminek a hosszúsága mellett a szélességét is figyelembe venni. Megértik, hogy bizonyos alaptulajdonságok nem változhatnak a látszat ellenére sem: ha vizet különböző formájú edényekbe öntünk, ugyanannyi marad, hiába más a kinézete. Mindemellett pedig azt is tudják, hogy a művelet megfordítható: ha visszaöntik, újra a kiinduló állapotban lesz a folyadék. Egyre több kritérium alapján tudják kategorizálni a dolgokat, épp ezért olyan népszerűek ebben a korban a különböző kártyák: élvezik, hogy újra és újra átrendezhetik őket.
Mi történik az érzelmi fejlődésben? Nagyot nő az óvodáskorhoz képest a kortárs kapcsolatok fontossága, egyre stabilabbak lesznek a barátságok; már azt választják barátnak, akivel kölcsönösen segítik egymást, nem azt, akivel együtt tudnak játszani. A tudásuk is fejlődik az érzelmekről, egyre jobban szavakba tudják önteni azokat.
Kép forrása: ridikul.hu
Játékuk is megváltozik. A szerepjátékot egyre inkább felváltják a szabályjátékok, például a babázás helyett előtérbe kerülnek az olyan játékok, amikben fontos a szabályok megléte és betartása.
Mindez pedig segíti őket az életre való felkészülésben: tervek megvitatásában, kompromisszumok létrehozásában, konfliktusok feloldásában.
Tehát az iskoláskor egy nagy fordulópont a gyermek életében, rengeteg területen változnak ebben a korban. Természetesen a felsorolt különbségeken kívül még mások is vannak, de ezek a legfontosabbak közé tartoznak. Most sem könnyű, ami az elsősökre vár, hisz ez mindig egy nagy feladat, de a megfelelő érettséggel képesek rá.