Minden kétséget kizáróan folyik Amerikában a politikai kampány. A demokraták már jóval jobb pozíciókból várják a választást, mely során a Szenátus egyharmadáról és a Képviselőház egészének az összetételéről dönthetnek az amerikai választók. Az elnök személyét ugyan nem érinti a félidei választás, de a mandátumának második felének a minőségét nagyban meghatározhatja. A fékek és ellensúlyok rendszerében a végrehajtó hatalom az elnöké, a törvényhozó hatalmi ág alatt a két házra osztott Kongresszust értjük, míg az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság jelenti.
Az elnöki rendszer sajátja, hogy a hatalmát a törvényhozástól függetlenül gyakorolja, nincs irántuk politikai bizalommal, nem dönthetik meg csak úgy, hiszen hatalmának az alapja a választók akarata, közvetlenül választják meg. Ez viszont nem azt jelenti, hogy lényegtelen lenne a Képviselőház vagy a Szenátus összetétele: ha az elnök pártja van többségben, akkor gördülékenyen politizálhat, ha pedig a másik párt kerül fölénybe, akkor jelentősen beszűkül a mozgástere. Az alsóházban stabil demokrata többség van, de a Szenátusban 50-50 az arány, itt Kamala Harris, az alelnök jogosult arra, hogy átvágja olykor a gordiuszi csomót. Ha Republikánusok teret nyernek és fordítanak akár egy házban is, akkor Bidennek nehéz dolga lesz. Ehhez azonban az elnöknek is van mit hozzáfűznie.
Joe Biden eddigi beszédjei közül talán a legutóbbi, a philadelphiai sikerült a legkeményebbre, váratlan hangot ütött meg a demokrata elnök. A körülbelül 25 perces beszédében főleg a trumpista republikánusokkal foglalkozott, az amerikai demokrácia állapotával és még válaszutakat is felkínált. E cikkben megvizsgáljuk, hogy Biden önmagát miképpen pozicionálja és festi le, hogy mik lehettek a szándékai, illetve milyen következményei lehetnek beszédének.
(kép forrása: nps.gov)
Biden kezdetként kitért arra, hogy milyen jelentős helyen tartja beszédét: tudni illik Philadelphiában fogadták el az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatát, illetve később az alkotmányt is. Ebből kiindulva az elnök kimondatlanul is történelmi jelentőségűvé emelte az ottani szereplését. Ezt azzal is tetézi, hogy kiemeli, hogy az a „fény”, ami átjárja az amerikai történelmet, ott, Philadelphiában került meggyújtásra, és a mai napig ég. Ez az a világosság, ami Biden elnökségét és egy igazságosabb és prosperálóbb Amerika megteremtését is megvilágítja, amerikaivá teszi. Rögtön utána megemlíti Donald Trumpot és a MAGA (Make America Great Again) Republikánusokat, akik szerinte veszélyt jelentenek az USA lelkére és értékrendjére. Bár kiemeli, hogy a Republikánusok többsége nem trumpista és nem ítéli el a pártot teljes egészében. Ez nem kicsit visszás, erre később visszatérek, hogy miért.
Ezután Biden előveszi az obamai fordulatot, hogy ő nem a piros (Republikánus) vagy kék (Demokrata) államok elnöke, hanem az Egyesült Államoké, ezzel magát a pártpolitika fölé emeli. Joe Biden ezután visszatér a MAGA Republikánusokhoz, akik visszafelé akarják vezetni Amerikát, ahol nem tisztelik az emberek egyéni jogait, nem hisznek a jogállamiságban és semmibe veszik az alkotmányt. A demokrata elnök itt előveszi 2021. január 6-a eseménysorait, amikor Trump hívei a megtámadták a Capitoliumot, illetve az egész 2020-as választás tisztességét kérdőjelezték meg, meghiúsítva ezzel a békés hatalomátadást. Természetesnek veszi, hogy 2022-ben és 2024-ben sem lehet majd jobbra számítani a trumpizmustól.
(kép forrása: cnn.com)
Ezek után Joe Biden önmagát a többség és normalitás vezetőjeként ábrázolja, aki nem hagyja, hogy a politikai extrémizmus veszélyeztesse az amerikai demokráciát. Erős kontrasztot állít közte, illetve a félelem, a megosztottság és gyűlölet (Trump) útja között. Ő ismeri az amerikai nép lelkét és bátorságát, ő tudja merre kell haladnia a nemzetnek. Épp ezért kéri az amerikaiakat, hogy egyesüljenek elnöke mögött és védjék meg közösen a demokráciájukat az autoriter vezetők és a politikai erőszak világától. Biden szívesen látja a demokratákat, a független szavazókat és a mainstream republikánusokat is ebben a harcban.
Biden kitér a vízióira, hogy ő milyen Amerikát akar megvalósítani és valósít meg most is: ehhez kéri az amerikaiak támogatását. Eddigi tevékenységét párhuzamba állította Franklin Delano Roosevelt New Dealjével, Eisenhower elnök teljesítményével, ami az infrastruktúrát illeti, Bill Clinton fegyverkorlátozó intézkedéseivel, illetve Barack Obama törekvéseit a megfizethető egészségügyért. A klímaváltozás elleni küzdelemben elért eredményeit pedig páratlannak tartja. Ezeket a vívmányokat akarja megőrizni Joe Biden, de ehhez ő egyedül nem elég: ehhez egy kvázi amerikai-népfront segítségét kéri.
Érdekes képekkel élt Biden, amikor felvázolta az amerikai politika folyamatait, alakulásait. Nem aprózta el, amikor antidemokratikus veszélyként írta le Trumpot és követőit. Úgy gondolja, hogy Amerika útelágazáshoz ért: követni a bideni utat vagy félelemben és gyűlöletben élni, utat engedni a politikai extrémizmusnak. Röviden összefoglalva: Biden egyszerre nemzetépítő, nemzetegyesítő, árokbetemető, pártokon felül álló, erős és határozott vezetőként festette le magát, aki felismeri a veszélyt és tudja is az ellenszerét.
(kép forrása: newsweek.com)
De mit akart mindezzel Biden? A demokrata elnökre eddig nem volt jellemző, hogy ilyen markáns, erős, ténylegesen jól sikerült beszédet mondjon. A politikai kampány egy olyan eseménysorozat, amiről megoszlanak a vélemények, hogy mikor kezdődik vagy egyáltalán véget ér valaha is. Egy biztos: ez mindenképpen a kampány részét képezi, novemberben már félidei választásokat tartanak és nagy a tét. Itt fog kiderülni, hogy a trumpizmus még életképes alternatíva-e a Republikánus párton belül. Ha a Trump által támogatott jelöltek sikerrel járnak, akkor a volt elnöknek jó esélyei lesznek az újabb elnökjelöltségre.
Joe Biden első látásra a mérsékelt jobboldali szavazókat akarta megszólítani, de véleményem szerint itt egy másodlagos szándék is felfedezhető. Az elnök beszédének hangnemével könnyedén egységbe terelheti a Republikánus pártot, sokan érezhetik úgy, hogy igazságtalanul lettek extrémnek bélyegezve. Biden szerint a MAGA Republikánusok egy terrorizáló kisebbséget jelentenek a nemzeten belül. Ugyanakkor ez a „szekta” hozzásegítette egy jelöltséghez Trumpot, ami végül az elnökségét eredményezte, legutóbb erre az extrémitásra 74 millióan szavaztak, továbbá a mai napig a legesélyesebb arra, hogy 2024-ben újra pástra lépjen. A republikánus véleményvezérek azt is kifogásolják, hogy nemcsak, hogy tízmilliókat bélyegzett meg az elnök, de egy szóval se említette 2020 nyarát, amikor a BLM (Black Lives Matter) nevezetű mozgalom élt a politikai erőszak eszközével hónapokon keresztül, miután George Floyd rendőri túlkapás áldozata lett.
A volt elnököt idén nyáron egyszer már mártírrá avanzsálták azzal, hogy az FBI házkutatást rendezett Mar-a-Lago-i rezidenciájában, amit az amerikai jobboldal „politikai boszorkányüldözésként” festett le. A republikánus egységet az is erősítheti, hogy Biden hozzányúlt az amerikai diákhitel kérdésköréhez: 10 000 $-nyi diákhitelt terveznek elengedni minden alacsony és közepes jövedelemmel bíró hitelezettnek. Ez jellemzően Bernie Sanders és a Demokrata párt baloldalának a követelése volt. A republikánusok ezt elutasítják, „hiszen miért fizetné ki adódollárjaiból bárkinek is a hátralékát, miközben semmi köze hozzá”, illetve azt is nehezményezik, hogy ez igazságtalan azokkal szemben, akik több munkát is vállaltak egyszerre csak azért, hogy törlesszék hitelüket.
(kép forrása: latimes.com)
A trumpista republikánusok nyílt fenyegetésként értelmezték azt, amikor Joe Biden egy fórumon a lakosság számára elérhetetlenné tett AR-15 félautomata puska fölöslegességéről beszéld, mivel a haza védelméhez az kevés, ehhez F-15-ös vadászrepülőgépek kellenek például. A fegyverhasználat és a második alkotmánykiegészítés komoly törésvonal az amerikai társadalmon belül. A jobboldal fegyverpárti és élni akar alkotmányos jogaival, a baloldal pedig idejét múlt koncepciónak tartja, hiszen az muskétákról szólt.
Biden tudatosan játszhat rá a MAGA Republikánusok félelmeire, nagy mozgósításra sarkallhatja őket, amivel versenyelőnybe helyezheti Trumpot. Az amerikai jobboldal egy tagolt, heterogén társaság, akárcsak a demokraták. Ilyenkor több rivális csoport jelöltje versenyez, az előválasztások végére pedig valaki kiemelkedik a belharcokból. Mivel Biden egyszer már legyőzte Donald Trumpot, ezért abból indul ki, hogy még mindig inkább őt választanák meg 2024-ben, mint a volt elnököt. Ha hozzásegítheti a jelöltséghez, akkor jó sanszai lesznek a második ciklus eléréséhez. Mitt Romney, Ted Cruz, Lindsay Graham vagy Marco Rubio valószínűleg esélytelenségükből kiindulva inkább el se indulnak Trump ellen. Az egyedüli esélyes kihívó jelenleg Ron DeSantis lehetne, aki Florida kormányzója, de a közvélemény-kutatások alapján még ő se tudja megközelíteni a volt elnököt. Bár megjegyzendő: a kormányzó se éppenséggel a mérsékeltségéről ismert.
(kép forrása: nytimes.com)
Mint korábban jeleztem, Biden megjegyzése a mérsékelt Republikánusokról, hogy őket nem ítéli el: visszás. De miért is? Azért, mert ezzel gyakorlatilag a busz alá hajította őket. A trumpista republikánusok a jobbközepet a „washingtoni mocsár” korrupt, amerikai embereket eláruló, megalkuvó részének tekinti, ők „csak nevükben Republikánusok” (Republican In Name Only – RINO). Biden pont ezt a törést használja ki, amikor tovább erősíti a mérsékeltekről kialakult képet, hogy ők a padsorokon túl is képesek együttműködni. Biden a mérsékeltek ellehetetlenítésével akarja 2020-as ellenfelét jelöltséghez juttatni, hogy újfent legyőzhesse. Ha Trump nem vigyáz, akkor ezek a szavazók átpártolhatnak a Demokratákhoz, az pedig súlyos veszteség lenne számára.
De miért lenne Trump az ideális ellenfél Biden szémára? Trump mindig is megosztó személy volt a politikában, most sincs ez másképp. Trump elutasítottsága a közvélemény-kutatások alapján bőven 50% fölött van, miközben az elfogadottsága jobb esetben is csak épphogy 40% fölött van, de van olyan is, hogy alá mérik. Bidenről hasonlóan vélekednek a választók, 2020 környékén se voltak sokkal jobbak a mutatói, de Trump elutasítottsága volt akkor az, ami miatt révbe tudott érni. Ez a dilemma az, ami a mai napig a Republikánus párt problémája: Trump egyfajta se veled, se nélküled helyzetben tartja pártját. A volt elnök személye egyszerre integratív, illetve dezintegratív. Sokakat képes mozgósítani, de elbizonytalanítani is az amerikai jobboldalon. Sokan átmennének a falon is érte, de korántsem mindenki.
(kép forrása: fivethirtyeight.com)
Biden eddig nem a beszédjeiről volt híres, azonban ez kifejezetten nagy löketet adhat pártja számára a közelgő félidei választásokon. Ha valakit politikai extrém vagy szélsőséges jelzővel látnak el -ami értelemszerűen sohasem cél nélküli-, akkor nagy eséllyel sokan úgy is fognak gondolkozni a megbélyegzettről. Biden megnyerheti magának a centrum szavazókat azzal, hogy politikai karanténba helyezi populista kihívóját. Rövid távon a félidei választások lesznek a beszéd sikerének az indikátora. Ha a trumpista jelöltek nem tudnak átütő sikert aratni és a Demokrata párt megtartja többségét a Kongresszus mindkét házában, akkor megnyerné a csatát.
(kép forrása: fivethirtyeight.com)
Ha a MAGA Republikánusok újra jelöltséghez tudják juttatni Trumpot, akkor Biden minden eszközt bevet ahhoz, hogy ez meg is történhessen. Abból indul ki, hogy őt kevésbé fogják majd elutasítani a választók, mint jobboldali kihívóját, ha kettejük közül kell majd választani. 2020-ban egyszer már sikerült, miért ne tudná megismételni 2024-ben? Amennyiben ez bekövetkezik, akkor a háborút is megnyerheti. Biden Philadelphiában árokbetemetőként lépett fel, miközben egy másik árkot tovább mélyített.
Az elnök úgy nyújtott békejobbot a mérséklet republikánusoknak, hogy közben busz alá hajította őket. Természetesen visszafelé is elsülhet a MAGA Republikánusok marginalizálása és kiszorítása az elfogadható politikai erők táborából: ha megbukik a trumpizmus, akkor felemelkedhet egy mérsékelt jobboldali jelölt, aki 2024-ben valós veszélyt jelenthet Biden újrázására. Egyik forgatókönyvet sem lehet teljesen kizárni.
