Az orosz-ukrán háború ismét felszínre hozta azt a XX. század második fele óta felszínen lévő kérdést, hogy elavultak-e a tankok. Ennek egyik oka, hogy rengeteg felvételt látunk elpusztított – főleg orosz – tankokról. Cikkünkben a tankok elavultsága mellett az oroszok eszközeit ért pusztítások okait is megvizsgáljuk.
Mióta is használnak tankokat?
Tankokat először a britek gyártottak az első világháború elején,
és ezen eszközöket már a nagy háborúban bevetették – ugyanakkor egyrészt ekkor kezdődött el a gyártás, másrészt elsősorban a britek tudták használni, ennek következtében az első világháborúra nem voltak jellemzők. A második világháború volt az a világszintű eseménysorozat, amelyben a harckocsiknak óriási szerepük lett.
Első világháborús brit tank (forrás: wikipedia.org)
A tankokat a hihetetlen mértékű ipari fejlődés következtében létrejött állóháború hívta életre,
a harckocsik ugyanis képesek olyan védelmi vonalakon is áthatolni, amelyeken a gyalogság nem vagy csak nagy veszteségek árán; emellett a gyalogság védelmére is lehet használni ezen eszközöket. A két világháború között mind az Egyesült Államok, mind az Egyesült Királyság, mind pedig a Szovjetunió elkezdte fejleszteni a tankokat – a szovjetek ugyan eleinte minőségileg gyengébbeket gyártottak, de felismerték, hogy a harckocsik a gyalogság védelmének mellőzése helyett milyen más tereken hasznosíthatóak, így önálló egységeket kezdtek szervezni. A versailles-i békeszerződés előírásait felrúgva Hitler Németországa is elkezdte fejleszteni tankjait, melyek mindmáig a második világháború szimbólumai a közbeszédben. A németek – szovjet tapasztalatokat átvéve – a gyalogság helyett a tankokra mint önálló egységekre tekintettek, így a szovjetekhez hasonló elképzeléseket alkalmaztak. Az, hogy a könnyűpáncélzatú eszközök helyett a nehézpáncélzatúakra van szükség, a spanyol polgárháborúban vált nyilvánvalóvá.
A második világháborús német Tigris (forrás: wikipedia.org)
Mindennek meg is lett a következménye: a tankok tették lehetővé például a villámháborút; emellett a második világháború már nem az állóháború terepe volt, ugyanakkor a harckocsik óriási veszteségeket tudtak okozni mindkét oldalon.
A tankok a második világháború után
A második világháborút követő évtizedek a fegyverkezési verseny időszaka voltak, ugyanakkor a hangsúly az atomfegyverekre és a légi eszközökre helyeződött. Ennek ellenére hamar rájöttek arra – minden oldalon -, hogy
gyalogság és páncélosok nélkül nem lehet háborút vívni,
így további fejlesztésekbe kezdtek. Elsősorban a Szovjetunió, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, az NSZK és Franciaország domináltak a páncélosok fejlesztésében és gyártásában, de a helyi konfliktusokat követően például Izrael is saját modell gyártását tervezte.
Már a hidegháború során felmerült annak a kérdése, hogy elavultak-e az évtizedeken át fejlesztett harckocsik. A páncélosok ellen ugyanis kifejlesztettek olyan páncéltörő eszközöket, amelyeknek a gyártása és beszerzése gyakran jóval a tankok ára alatt marad (a fenntartásról nem is beszélve), sőt vannak ilyen kézi vezérlésű eszközök is. A kérdés éppen ezek miatt a XXI. században is napirenden maradt – híresen nagy károkat okoztak a harckocsiknak a páncéltörők például az iraki háborúban. A 2022-es orosz-ukrán konfliktus növelte a harckocsik elavultságát övező viták aktualitását, hiszen az oroszok gyakran vonultatnak fel nem megfelelően karbantartott, még szovjet gyártású eszközöket – amelyek értelemszerűen akkora veszteségeket könyvelhetnek el, hogy a tankok mai létjogosultsága is kérdésessé válik.
A tankok veszteségei – régen és ma
Valójában egyáltalán nem új dolog, hogy az ellenséges haderő nagy számú páncélost semmisít meg
sőt, ehhez nem is feltétlenül kell kiegyenlített erőviszonyoknak fennálniuk. Még Lengyelország lerohanása vagy a finn-orosz téli háború (1939-40) során is viszonylag nagy számú tankot semmisítettek meg a lengyelek és a finnek. A lengyelekről pedig igen nehezen feltételezhetjük azt, hogy haderejük olyan jelentős lett volna, mint a németeké – jóval kevesebb tank állt rendelkezésükre például, de a megsemmisítő eszközökben sem bővelkedhettek.
Ami viszont újdonság, az az, hogy ma már jóval könnyebben és olcsóbban előállítható és kezelhető, ráadásul nagy számú és különböző típusú eszköz áll rendelkezésünkre. A már említett – olykor kézi vezérlésű – harckocsikhoz képest olcsó páncéltörők mellett megjelentek olyan drónok is – ebben a törökök számítanak korszakalkotónak -, amelyek akár GPS nélkül is tudnak repülni, és nagy pontossággal tudják kilőni a tankokat (a páncélosoknak ugyanis vannak kifejezetten gyengén páncélozott részei, és elsősorban ezt veszik célba). Ráadásul a drónok és a légi eszközök akár emberveszteség nélkül is kezelhetőek.
Ukrán katona páncéltörővel (forrás: portfolio.hu)
Persze ez sem jelenthet problémát a modern eszközöknek, hiszen
új támadó eszköz új védekezési mechanizmust szül.
A mai radarokkal például megelőzhetők a drónok okozta támadások, és a páncéltörők lövedékei is megsemmisíthetők egy Izrael által kifejlesztett rendszerrel, amelynek volt lehetősége bizonyítani Gáza ellen. Ez alapján a tankok nagyon is tudnak alkalmazkodni az ellenük kifejlesztett eszközökhöz, vagyis nem elavultak; de látni kell, hogy gyártásuk, fenntartásuk, kezelésük óriási költséget és logisztikát igényel, míg egy drón vagy egy páncéltörő ennél jóval olcsóbb – az ezek ellen kifejlesztett védekezési mechanizmusok pedig ismét plusz költséget jelentenek. Ezen a ponton fel kell tenni a kérdést, hogy szükségesek-e a tankok. Mert ha nem, akkor márpedig elavultak.
Török drón, amelyet tankok megsemmisítésére fejlesztettek ki (forrás: vg.hu)
Az izraeli Trophy-rendszer, amely képes megsemmisíteni a páncéltörők lövedékeit
Kellenek-e a tankok?
Erre jelenleg úgy néz ki, hogy a válasz egyértelműen igen, hiszen
szükség van páncélozott, védett, ugyanakkor nagy pusztítást okozó eszközökre a szárazföldön is,
amely ráadásul viszonylag flexibilis (a gyalogságnál jóval rugalmasabb). Esetleg lehetnek-e olcsóbb alternatívák? Sajnos úgy néz ki, hogy nem, hiszen ezek kialakítása és képességei teljesen mások.
A szárazföldi hadviselést soha nem sikerült eddig kiiktatni, a hidegháború alatt is fejleszteni kellett a tankokat. Mindemellett a tankok pszichológiai erővel is bírnak: mind az ellenség, mind a saját haderő számára az erőt és a pusztítást képviseli.
A tankok ellen kifejlesztett fegyverekre korábban soha nem úgy reagáltak, hogy alternatívákat kerestek, a tankokat pedig mellőzték. A megoldás mindig a tankok továbbfejlesztése és az esetleges védelmező rendszer ki- vagy átalakítása. A modell sikeresnek tűnik, egyre valószínűbb, hogy a jövőben drónszerű irányítással bíró tankokat tudnak majd fejleszteni, amelyek kezeléséhez helyi szinten nincs szükség emberekre, vagyis az emberveszteség minimalizálható.
De akkor mi a baj az orosz tankokkal?
Valójában nemcsak a tankokkal van probléma.
Persze az ukrán tüzérség és eszközök fejlettek, hiszen rengeteg nyugati felszerelés – így páncéltörők, sőt drónok – áll a rendelkezésükre,
míg az oroszok több, ma már elavult harckocsit vonultatnak fel, például a T-72-est, amelynek amúgy is voltak problémái, nemhogy a modern fegyverekkel szemben.
Sérült orosz tank a 2022-es orosz-ukrán háborúban (forrás: vg.hu)
A legjelentősebb problémák ugyanakkor nem a tankokkal, hanem a hadsereg irányításával vannak. A harckocsi-központú harcászat egyik legfontosabb eleme az, hogy kell egy útvonal, amelyen felvonultatják a páncélosokat, és a célpontjaikat egy jól behatárolható, nem nagy kiterjedésű területen támadják – ezzel szemben az oroszok sok területen, sok célpontot akartak rövid idő alatt megsemmisíteni. Úgy néz ki, hogy nem minden esetben állt az oroszok rendelkezésére a megfelelően képzett személyzet, amely a karbantartást végezte volna – illetve a karbantartásra amúgy sem fordítottak elegendő energiát. Pedig a régi eszközöknél erre fokozottan szükség van. Vagyis az amúgy is gyengébb eszközökkel is számoló orosz hadsereg nem megfelelő stratégiája jóval inkább áll a veszteségek mögött, mint a tankok elavultsága (megjegyzendő, hogy azért a szovjet gyártmányú tankoknak is vannak előnyei, illetve valamelyest fejlesztették is őket).
Végeredményben akkor elavultak-e a tankok vagy sem?
A tankok mindezek alapján nem elavultak, de szerepük mindenképpen változik. Alkalmazkodniuk kell rengeteg újdonsághoz, új terephez és eszközökhöz; de nagy pusztításra alkalmas szárazföldi tényezőre szükség van. Lehet, hogy kevesebbre, és az is lehet, hogy a harcászat jóval kevésbé lesz harckocsi-központú, de a tankok jelenleg pótolhatatlannak tűnnek, hiszen általuk olyan képességhez juthatunk szárazföldön, amelyet más eszközökkel nem tudunk elérni.
Borítókép: a szovjet T-72-es tank (forrás: wikipedia.org)
