Megosztó téma és sokszor viták övezik, hogy a magyar mezőgazdasági ágazat a rendszerváltást követően előnyösen fejlődött-e tovább. Az erőteljes privatizáció és a külföldi tőke rövid távon mindenképpen a magyar gazdák elégedetlenségét váltotta ki, ugyanakkor meg kell vizsgálnunk, hogy az Európai Unión belül milyen hosszú távú versenypiaci és kereskedelmi előnyökkel járnak az agráripari szabályozások.
(forrás: hungarytoday.hu)
A mezőgazdaság nagyon sokáig szívügye volt a magyar politikusoknak, azonban a 20. században gyökeres változások mentek végbe a szektort illetően. A kommunista tervgazdaság idején erőltetett iparosítás zajlott le az 50-es években, mely sok vidéki lakos városba költözésével járt. A “vas és acél országává” szerették volna tenni Magyarországot, s a mezőgazdaság szerepe másodlagos maradt, elhanyagolódott. Mivel a Kádár-korszakban minden vidéki gazda belépett az adott Termelőszövetkezetbe, a mezőgazdaság sokat veszített hatékonyságából és versenyképes működéséből.
Nem csoda tehát, hogy a rendszerváltás idején beáramló külföldi tőke könnyedén fel tudta vásárolni a magyar földeket.
Híresen nagy üzlethez jutottak a francia vállalatok, mikor a konkurens magyar cukorrépa termelést felvásárolták. Rengeteg vidéki ember veszítette el megélhetési forrását, mivel nagyon sok munkahelyet kellett bezárni gyenge teljesítménye és gazdaságtalan fenntartása miatt. Így történt, hogy a 2000-es évekre Magyarország már nem számított nagy mezőgazdasággal rendelkező országnak, és fokozatosan kezdte átvenni a szektor szerepét a szolgálgató szféra, a könnyűipari ágazatok, a vegyészet és az autógyártás.
Mikor 2004-ben hazánk az Európai Unió tagjává vált, számos kedvező hatás érte az ország mezőgazdaságát. Nem csupán a hatékonyság és a versenyképesség növekedett, a Közös Agrárpolitika keretében zöldebbé és fenntarthatóbbá vált az agrárszektor. A mezőgazdasági termékeket igyekezték adott protokollokkal és előírásokkal szabályozni, de pénzügyileg is segítették a fiatal gazdákat. Új eszközökkel, eljárásokkal és modern gépekkel tudtak versenyképesebbé válni a magyar áruk. A termelők támogatása mellett sarkalatos pontja a hazai agrárpolitikának az is, hogy a 2050-re kitűzött klímasemlegességet korszerű technológiával és fenntartható módszerekkel el lehessen érni. Továbbá azt is ki kell emelni, hogy az Európai Unió teljes mértékben szem előtt tartja az adott ország sajátosságait. Így Magyarország esetében is rendkívül hangsúlyos a problémák helyi szinten történő megoldásának, azaz a szubszidiaritás elvének előtérbe helyezése.
Kollektívan sokat jelentett az uniós polgároknak, hogy vámokkal és az integráción belüli termelők előtérbe helyezésével védve lettek a külső, konkurens gazdaságoktól.
Versenypolitikai szempontokból nézve is igen számottevő az uniós agrárpolitika, mivel az EU igyekszik a lehető legjobban korlátozni a versenyre káros, romboló hatású multik és egyéb nagyvállalatok tevékenységét. Jóllehet, mára nem az agrárium a legnagyobb magyar gazdasági ágazat, azonban jelentőségét nem szabad alábecsülni.
A hazai mezőgazdaság egyik másik égető kérdése a fakitermelés és erdőgazdálkodás ügye. Említésre méltó, hogy a hazai erdők mennyisége nagyon jelentékeny mértékben csökkent az idők során. Valójában 2022-ben is fontos, hogy mind az urbanizált részeken, mind a kies területeken korlátozzák a fakitermelést. Lényeges, hogy megfelelő arányt képviseljenek a fákkal borított berkek a mezőségi, síksági tájakhoz képest. Azért is kulcsfontosságú elegendő fa megléte, mert a globalizáció következtében a bolygó CO2 emisszió szintje rohamosan megugrott az utóbbi évtizedekben. Erdeink egyik legjelentősebb környezetre gyakorolt hatása, hogy míg felszívják a légköri szén-dioxidot, párhuzamosan oxigént bocsátanak ki. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy csakis mértékletesen szabad az erdők területét növelni.
A biodiverzitás szempontjából egyértelműen káros következményekkel járna, ha hirtelen túlzott intenzitással jelennének meg az erdők.
Gondoljunk csak bele, hogy például egy mocsaras területen – mely valljuk be, az ember számára nem a legvonzóbb környezet – milyen változatos és fajokban gazdag élővilág lakhelyét tennénk tönkre az erőltetett fásítással.
(forrás: erdekesvilag.hu)
Érdemes arra is kitérnünk, hogy a mezőgazdaság fejlettsége az egyes NUTS régiókban nem egyenlő mértékű. Az uniós gazdaságpolitika szívügyének tekinti az EU régióinak felzárkózatását. Éppen ebbéli szándékból jött létre például a Kohéziós Alap is, melynek fókuszában az áll, hogy a támogatásokat elsősorban a kevésbé fejlett régiókhoz juttassák. A Kohéziós Alap ambíciója természetesen nem korlátozza a többi gazdasági központ növekedését - prioritást nyújt és lehetőséget biztosít a szegényebb területeknek, de egyben be is vonja őket a gazdasági vérkeringésbe, hatása az agrárszektorra is kiterjed.
A jövőt illetően a magyar mezőgazdaság várhatóan nem fog látványosan előtérbe kerülni, mivel mind az európai gazdaságpolitikai tendenciák, mind a hazai piac tekintetében napjainkban már a fókusz a nagyobb hozzáadott értékű termékeken van. Ettől függetlenül a különböző modernizációs technológiák és innovációk mind fontosak az agráriparban, mivel az élelmezés minél hatékonyabb működése mindannyiunk közös érdeke.
Magyarország még mindig igen jó potenciállal rendelkezik a szektort illetően, így intenzív módon tovább serkenthető a termelékenység is.
Hazánkat is elérte a gazdasági válság, az élelmiszerárak már egy jó ideje drágulnak. Alapvetően az elmúlt években ez nem okozott nagy problémát vagy komoly kiesést, azonban 2022 nyarára közel 27%-kal drágultak ezen termékek. Az emögött húzódó legkézenfekvőbb ok a koronavírus járvány következtében kialakuló válsághelyzet, de tetézte az inflációt az orosz-ukrán konfliktus is. Sajnálatos módon a nyári aszály és a madárinfluenza felbukkanása az állatállomány csökkenéséhez vezetett, s ez is nagyban felhajtotta az árakat. Általánosságban elmondható, hogy a hatósági korlátozások és az ársapka bevezetése nyomán bizonyos termékek, így például a csirke, a tej és a búzaliszt árának növekedése szerényebb mértékben figyelhető meg. Közgazdasági értelemben viszont ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy az állam által hozott rendkívüli intézkedések nem tarthatóak fenn hosszú távon, mivel a kötött hatósági ár kedvezőtlen hatással van a kereskedelemre. Itt arra kell főként gondolnunk, hogy az infláció és az árak további emelkedése azért volt olyan drasztikus az elmúlt időszakban, mert megemelkedett az előállítás, a csomagolás és a szállítás költsége is. Amennyiben “mesterségesen” maximáljuk az árát egy terméknek, az előbb-utóbb máshol fog meglátszani, például kevesebb termék kerül a boltok polcaira, mert egyes termelőknek nem fog megtérülni az adott áru forgalomba vitele. Válságos időszakban arra kell törekedni, hogy az inflációt a lehető legjobban mérsékeljük úgy, hogy közben megmaradjon a gazdaság körforgása, és az emberek se veszítsék el a munkahelyüket. Magyarország olyan sajátos helyzetben van, hogy gazdaságunk kifejezetten ki van téve a globális gazdasági változásoknak, de ezen belül is kimondottan függünk a német piactól. Érthető tehát, hogy a magyar emberek érdekében mindenképpen piacvédő, protekcionista gazdaságpolitikát kell folytatni a jövőben is. Emelett érdemes lenne arra is fokozottan figyelni, hogy a népesség jövedelme továbbra is emelkedjen, ezért is kimondottan fontos az, hogy a magyar munkaerőpiac minél képzettebb emberekből álljon. Főként ilyen megfontolásokból rendkívül érdemes a felsőoktatási intézmények és az oktatás minden formájának támogatása, ez a hosszú távú fejlődés kulcsa. Rövid távon, mivel Magyarország az európai viszonyokhoz képest nem a legtőkegazdagabb ország, nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a belföldi kereskedelem minél élénkebben tudjon működni. Igaz ez az olyan érzékeny ágazatokra is, mint a mezőgazdaság.
Ahhoz, hogy jó minőségű húsok és friss élelmiszerek kerülhessenek a boltok polcaira, folytatni kell az innovatív beruházásokat.
(forrás: hvg.hu)
A jövőt illetően feltehetőleg sokan - a kedvezőtlen piaci árak miatt - kevesebbet fognak költekezni, s inkább spórolni terveznek. Ez a mentalitás viszont szintén káros hatással van a gazdaságra, mivel ennek következtében a kiskereskedelem igen sanyarú időszak elé nézne. Amennyiben a kereslet kevesebb lesz, s a bevételkiesés miatt sok helyi gazda kénytelen lesz csődöt mondani, sok ember el fogja veszíteni munkáját és az állami kiadások is nőni fognak. Mindenekelőtt szükséges olyan intézkedések meghozatala, melyek az inflációt képesek csökkentik: a hatósági ár ezt szolgálja, de a hitelmoratórium is gátolja a pénz további elértéktelenedését. Jelen helyzetben a legbölcsebb megoldás az lehet, ha a gazdaság szerves vérkeringését fenntartva a kormány szükség esetén támogatásokkal védené a termelőket és a kisiparosokat. A cél jelen esetben a termelékenység helyi szintű fokozása. Ezzel párhuzamosan nyilván előbb-utóbb sokan meg fogják érezni a kedvezőtlen gazdasági viszonyokat, de a türelem ez esetben is rózsát terem. Ennie mindenkinek kell, így a mezőgazdasági termékek iránt a kereslet soha nem fog megszűnni.
