Történelmi barátság. Leginkább ez jut eszünkbe, ha a magyar-lengyel kapcsolatok szóba kerülnek. „Lengyel, magyar, két jó barát” – gondoljunk Bem légiójára, Teleki Pál embermentő tevékenységére, vagy akár Nagy Lajosra, bár a lengyelek kevésbé tisztelt uralkodójukként tekintenek rá. Ez a barátság azonban jelenleg megtörni látszik, Magyarország ugyanis pragmatikus, Lengyelország pedig érzelmi oldalról közelíti meg az orosz-ukrán háború kérdését. Hová tartanak a lengyel-magyar kapcsolatok?
A cár birodalma
Nem meglepő, hogy Közép-Európa népei visszásan tekintenek Oroszországra, amely amikor tudott, beleavatkozott a térség kérdéseibe, többször is vérbe fojtottak lengyel felkeléseket, függetlenül attól, hogy Orosz Birodalomnak vagy Szovjetuniónak hívták a hatalmi érdekek megtestesülését. Magyarországon olykor saját, olykor más – osztrák – érdekek miatt (1849) avatkoztak be, véres pusztítást hagyva maguk után. A pánszláv ideológia a Monarchia korának magyar politikáját veszélyeztette – no e pánszláv ideológia persze nem áll ellentétben azzal, hogy a lengyel állam létjogosultságát olykor megkérdőjelezték.
Akárhogy is, Magyarország, szinte egyedüli nem szláv országként a térségben, kevésbé tekinti Oroszországot potenciális veszélyforrásnak.
Tudjuk, hogy az – tapasztaltuk is, leginkább 1849-ben és 1956-ban. De a mi államiságunkat nem számolták fel, és 1956-ot követően kevésbé volt véres a szovjet típusú rendszer fenntartása, mint Lengyelországban. Ennek megfelelően Magyarország pragmatikus, energiapolitikai szempontból közelít Oroszországhoz. Lengyelország is látja az energia fontosságát: tudatosan próbálják meg magukat függetleníteni az orosz energiától. Tudják, hogy nem lenne olcsó leválni...
Az is fontos pont, hogy Lengyelország nemcsak magát félti: szolidaritást vállal Ukrajnával. Azzal az Ukrajnával, melynek gyökereit a részben lengyel eredetű kozákságban látja, a kozákság szerepét pedig egyfajta ellenpólusként értékeli az orosz hatalommal szemben.
Közép-Európa sorsa az orosz-ukrán háború idején
Valójában nem a lengyel-magyar kapcsolat az egyedüli, amely ellentmondásossá vált.
Az az Ukrajna, amely példátlan módon elnyomta az ottani magyar kisebbséget, de menekültjeinek óriási segítséget nyújtott Magyarország, olykor támadja Magyarországot, oroszbarátsággal vádolja, olykor pedig soha nem látott segítségként értelmezi a magyar tevékenységet.
Hasonlóan ellentmondásos nyilatkozatokat látunk Lengyelország és Magyarország kapcsán, mindkét oldalról. Annyi bizonyos, hogy tudatosan próbáljuk ápolni a sérült köteléket, egyikünknek sem érdeke a tartós romlás. Hová tartanak a lengyel-magyar kapcsolatok? Mik a lehetőségek? Visszatérhetünk-e a régi kerékvágásba?
„Lengyelország és Magyarország útja elvált”
Bár már a háború kitörése és a magyar választás közt látszott, hogy baj van,
a Békemeneten például nem vett részt az a lengyel szervezet, amely egyrészt évek óta jelen van, másrészt a lengyel kormánypárthoz közel áll, sőt a háború kitörése előtt is inkább próbálták elfedni mindkét oldalról az orosz kérdést, a fordulópontot az április eleji bucsai események jelentették. Orbán Viktor szerint nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy mi történt Bucsában. Maga Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke fogalmazott meg kritikát ezzel kapcsolatban (végül a magyar miniszterelnök is elítélte a bucsai mészárlást). Ekkor már látszott, hogy a lengyel közvélemény is szembe fordult Magyarországgal – és nemcsak Orbán Viktorral vagy a kormánnyal.
Megkíséreltek változtatni. Június 14-én a Scruton közösségi térben lengyel és magyar vezető politikusok beszélgettek. Jelen volt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Németh Zsolt külügyi bizottsági elnök a magyar és Ryszard Terlecki Szejm-alelnök, Marek Kuchcinski külügyi bizottsági elnök, Boguslaw Sonik EP-képviselő lengyel részről. Röviden összefoglalva a konklúzió az, hogy bár a lengyel-magyar barátság megmarad, de a háború nem múlik el nyomtalanul. Emellett az is fontos, hogy mindkét országban a sajtó és az ellenzék fel tudja használni a kérdést, főleg Lengyelországban a Jog és Igazságosság, a kormánypárt ellen. Éppen emiatt ápolni kell a kapcsolatokat, de túl fogják élni a háborút.
Marek Kuchcinski külügyi bizottsági elnök a Scrutonban június 14-én (forrás: mandiner.hu)
Ekkor egyébként azt gondolták, hogy túl lehetünk a mélyponton, ráadásul Novák Katalin is Varsóba látogatott először államfőként. Jött ugyanakkor a következő hidegzuhany: Tusványos. Orbán Viktor racionális megközelítést javasolt, amellyel a háború utáni időszakba átmenthető a lengyel-magyar barátság. Erre reagálva Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kijelentette: a két ország útja elvált.
Novák Katalin Varsóban (forrás: hirado.hu)
Új fordulat
Ami egész biztos a mai magyar-lengyel kapcsolatokban, az a „nagy” EU-s országokkal való szembenállás.
Emiatt féltik is a lengyel-magyar kapcsolatokat, hiszen ezzel mindkét országot lehet gyengíteni. A Tusványost követő hónap a lengyel euroszkepticizmus ideje – más oldalról közelítik meg, mint korábban, hiszen alapvetően a németek és a franciák oroszokkal való együttműködése a problémája Lengyelországnak. Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek több cikke is megjelent lengyel és külföldi konzervatív lapokban, kezdetben a magyar szálat mellőzve.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)
Nehéz nem a lengyel-magyar kapcsolatok alakításának vágyát látni Morawiecki cikkeiben és interjúiban.
Szeptember elején került ténylegesen elő ez a téma: több interjújában is hitet tett a lengyel-magyar együttműködés, a két álláspont közötti összhang és a Visegrádi Négyek ereje mellett. Egy szeptembet 13-i interjúban Morawiecki azt nyilatkozta, hogy növelni szeretné a V4-en belüli szolidaritást, és az EU-n belüli közös érdekekre koncentrálna.
A lengyel-magyar kapcsolatok értékelése – mik a lehetőségek?
Valójában azt látjuk, hogy visszatért a korábbi helyzet.
Nem firtatjuk egymás Oroszország-politikáját, hanem az Európán belüli érdekekre koncentrálunk.
Persze kérdéses, hogy az orosz-kérdés szőnyeg alá söprése hova vezet majd. Valószínűleg ezt a lengyel ellenzék fel fogja használni Morawiecki ellen, de azt látjuk, hogy a korábban szkeptikus lengyel kormányfő ma már a magyarok szankciópárti megnyilvánulásait hangoztatja.
Ha optimisták vagyunk – és jelenleg van okunk rá -, akkor egy olyan, erős közép-európai együttműködést várunk, amelyben vannak nézeteltérések, de a célok közösek.
A magyar fél bár egyértelműen nyitott az együttműködésre, lengyel oldalról vannak azért még kritikus hangok, még kormánypárti politikusoktól is. Reméljük a legjobbakat!
(A borítókép forrása: gov.pl)
