Megalakult Dobrev Klára árnyékkormánya, ez most a magyar politikai napirend slágertémája, tegyük hozzá jogosan. Előző cikkünkben már hosszabban kifejtettük, hogy pontosan mi lehet a célja a Demokratikus Koalíciónak, de röviden itt is kitérünk rá, hogy kontextusként szolgáljon e cikk számára. Azzal, hogy a DK az angolszász gyakorlatot lemásolva árnyékkormányt alakított, az ellenzéki alternatíva állítás egy eddig ki nem próbált módját honosította meg Magyarországon. Ez azonban olyan országok politikai rendszereire jellemző, ahol két nagy párt váltogatja egymást. A kétpártrendszerek sajátossága, hogy a két politikai tábornak reális esélye van arra, hogy győzedelmeskedjen a választáson.
Az hogy két, nagyjából hasonló erősségű párt a meghatározó, az nem azt jelenti, hogy ne lennék még mások. Azonban ebből a kétosztatúságból egyenesen következik, hogy egyik párt sem arat elsöprő választási győzelmet. Szinte lehetetlen, hogy valaki kétharmados többséget szerezzen. Ebben a helyzetben olykor meg kell nyerni néhány ellenzéki képviselőt, hogy támogassanak kormánypárti javaslatot, de ennek ára szokott lenni. Ezzel ellentétben a magyar politika minden, csak nem szimmetrikus. Az ellenzék kevesebb, mint egyharmadnyi mandátummal bír, tehát nem kell a belegyezésük ahhoz, hogy az Országgyűlés bármiben is döntsön. Ezt hívják felelőtlen ellenzéknek: bármit is csinálnak, nem tudják befolyásolni a politika menetét, nincsenek hozzá elegen.
Ezért a felelőtlen ellenzék gyakran él a botrány eszközével, "lehetetlen dolgokat" ígér, azaz olyan javaslatokat tesz, amelyek nehezen megvalósíthatóak, de nagyon jól hangozhatnak a választók számára. Azzal, hogy a DK a 199 lehetséges mandátumból 16-as rendelkezik, kicsit érdekesen hangzik, hogy árnyékkormányt alakít. A Gyurcsány párt részéről ez a inkább tekintendő egy, az ellenzéken belüli dominancia kialakítására tett fontos lépésként, mint valami tényleges felajánlkozásként az ország kormányzására e nehéz időkben. Az ellenzék egyik legnagyobb baja az, hogy túl sok párt alkotja. A másik pedig az, hogy több, mint egy évtizede nem voltak kormányon, nincs kormányzati tapasztalatuk. A DK ezt egyszerre kívánja orvosolni: az Európai Magyarország programjával az Orbán-kormány egyedüli, kormányzóképes alternatívájaként aposztrofálják magát. Egyedül ők képesek szakértelmet és alkalmas politikusokat felmutatni, ők hivatottak egyedül arra, hogy árnyékkormányt alakítsanak, senki más.
(kép forrása: Márki-Zay Péter Facebook oldala)
Azonban az ellenzék látványosan nem kezdett még semmit sem ezzel a DK felől érkező kihívással, pedig hosszú távon az "életükre törtek". Egyedül Márki-Zay Péter volt az, aki kommentálta a fejleményt. Érezhetően feszült a viszony a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Demokratikus Koalíció között. Pedig a balliberális pártoknak és a konzervatív fordulatot vevő Jobbiknak kulcsfontosságú, hogy valahogy hatástalanítsa ezt a puszta létüket fenyegető veszélyt.
Pontosan ugyanazzal a kihívással szembesülnek a baloldali pártok, mint a Független Kisgazdapárt, az MDF és a KDNP az ezredforduló környékén: van a térfelükön egy olyan politikai erő, aki dominanciára törekszik. A Fidesz volt az, aki a darabokban lévő jobboldalt egyesíteni tudta és kétpólusúvá alakította a pártrendszert. Azonban 2010 után éppenséggel a baloldal hullott darabjaira és ezen a mai napig sem tudtak segíteni. Több, mint tíz évbe telt, mire az egész ellenzék össze tudott fogni, előválasztással kiküszöbölték az egyfordulós választási rendszert, de ez se volt elég.
A választás utáni bűnbakkeresést nem érdemes részletezni, azonban az attitűdökből kiolvasható volt, hogy az Egységben Magyarországért koalíciónak már nemigen lesz jövője, mindenki a saját útját fogja járni. Az LMP egy stabil, de kihagyhatatlan kispárti létet célzott meg, a Jobbik a városok felé vette az irányt, a Momentum a DK-hoz hasonlóan élre akar törni, az MSZP és a Párbeszéd pedig csak szemléli az eseményeket.
De mégis mit tudna csinálni a baloldali ellenzék maradéka? Mik a kilátások a Demokratikus Koalíció ellenében? Van válasz az árnyékkormány-talányra?
A Demokratikus Koalíció volt és jelenleg is az egyedüli párt, amely deklaráltan az Orbán-kormány bukását várja, úgy hiszik, hogy reális forgatókönyv a Dobrev-árnyékkormánykormány hatalomra jutása. Az LMP és a Momentum ezzel szemben sokkal visszafogottabbak voltak: szerintük a sült galamb nem fog az ellenzék szájába repülni. Ők úgy gondolják, hogy a céltalan orbánozás ( a DK-val ellentétben) nem vezet semmire, ez az ellenzéki keménymagnak fog csak tetszeni.
A Donáth Anna által fémjelzett, a viszonylag mérsékeltebben kormánykritikus baloldalnak nehéz döntést kell meghoznia. Ha nem tesznek semmit ezzel a kihívással, akkor a DK előbb-utóbb felemészti a riválisait. Ha a túlélésért politizálnak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy támadólag kell fellépniük volt koalíciós partnerükkel szemben, de akkor végképp ellehetetlenül az összefogás. Ha felajánlanák a szolgálatukat, vagy hasonlóan árnyékkormányt alakítanának, akkor éppen azt a hangnemet kell, hogy megüssék, amit a DK. A Dobrev-árnyékkormány egy Parlamenten kívüli képződmény, egy rendszer alternatíva. Éppen ez az, amivel szerintük fölösleges áltatni a választókat, ellentmondásos lenne ezt a stratégiát átvenni. Videójában a Momentum EP-képviselője pont azt feszegette, hogy miért kellene érdemben vitáznia az ellenzéki politikusoknak a Fidesszel, tehát a parlamenti politikai aréna fontos terepnek számít Donáth számára.
A kisebb ellenzéki pártok, mint például az MSZP és a Párbeszéd képtelenek arra, hogy érdemben befolyásolják az ellenzék működését, ők legfeljebb felajánlhatják egyes szakértőiket, hogy támogathassák az árnyékkormány működését. Ezzel és a nemzet érdekekére hivatkozva nehéz döntésre sarkallhatnák a DK-t: ha a nemzet érdekét szolgálja a lehető legtöbb szaktudás bevonása, akkor mi alapon tagadják ezt meg, illetve "lerántanák a már lerántott leplet" és nyilvánvaló lenne a Gyurcsány párt valós szándéka. Mindezzel akár diszkreditálhatnák az egészet, hiszen az önérdek jobban kidomborodna, mint a nemzeti.
A Jobbik már nem akar a balliberális oldal része lenni, hiszen túl sokat mondtak már le az önálló arculatukból. Mindezt csak azért, hogy később bőven küszöb alá mérjék őket. A Jobbik-projket sikerességét nem az fogja meghatározni, hogy mennyire felelnek meg a nemlétező koalíció számára. Nekik jelen pillanatban van jobb dolguk is, mint ebbe a vitába belefolyni.
(kép forrása: 444.hu)
A legnagyobb dilemma előtt momentán a Momentum áll. Egyedül tőlük lehetne elvárni azt, hogy valami érdemi alternatívát tudjanak nyújtani és reagálni erre az egészre. Ők is megfogalmazták a szándékot a kevésbé sokszínű ellenzékre, de ők eddig nem tettek érte semmi érdemit. A Demokratikus Koalíció megpróbálja a kormányzóképesség hiányát valahogy orvosolni, a Momentum se tenné rosszul. A Momentum stílusa kompatibilisebb lenne arra, hogy a "keménymagon" túl is megszólítson választókat. A DK inkább a "meglévő" ellenzéket akarja homogenizálni, míg a Momentum a szélesebb társadalom felé fordítja a fejét.
Mit tehet a Momentum, ami beleillik a célkitűzéseibe, stílusához? A saját árnyékkormány kilőve, nem maradhatnak passzívak, mert az lépéshátrányt jelentene, támogatólag nem léphetnek fel, hiszen az kapitulációval érne fel. Amennyiben komolyan gondolják a konstruktivitást és valódi vitára akarják kényszeríteni a kormánypártot, akkor ezt a leghitelesebben úgy tehetik, ha létrehoznak egy egyeztető fórumot, ahova meghívnak különböző társadalmi csoportokat, érdekvédelmi szervezeteket, lobbikat. Ha nyitni szeretnének a társadalom felé, akkor ez egy lehetséges megközelítési mód lehetne. Az ilyesfajta beágyazottság pont hiányzik a baloldali ellenzék részéről, ezzel jelentős versenyelőnyhöz juthatnának a DK-val szemben. Ameddig nem lép az ellenzék, addig nem fognak tudni kilépni Dobrev Klára árnyékából.
