Köztudott, hogy Olaszországban viszonylag ritka, hogy egy kormány kitöltse a rendelkezésére álló ciklust. Az pedig, hogy újraválasszák, majd még egy ciklust kitöltsön, egyenesen elképzelhetetlen. Itthon – a magyar kormánypárt és az olasz jobboldal kapcsolata miatt is – rendszeresen hangos a sajtó az olasz kormányválságok, konfliktusok miatt. De (az olasz néplelken túl) mi vezetett idáig? Hogyan befolyásolja a választási rendszer egy kormány életképességét? Milyen ez Olaszországban?
A választási rendszerekről általában
Alapesetben háromféle választási rendszert különböztetünk meg: az arányos, a többségi és a vegyes rendszert.
Arányos rendszer az, amikor egy ország lakosai pártlistákra szavaznak és a kapott szavazatok alapján osztják el a mandátumokat. Általában valamilyen speciális matematikai módszerrel, de a lényeg, hogy amennyiben nincs bejutási küszöb, a kapott szavazatok és az elnyert mandátumok aránya közt nincs kiugró különbség.
A többségi, amikor az országot választókerületekre osztják és az adott kerületet elnyerő jelölt mindent visz, megnyeri a mandátumot, az ellenfél pedig egyszerűen kiesik.
A harmadik, a vegyes rendszer pedig a kettő ötvözete: a választópolgároknak két szavazata van, az egyik pártlistára, a másik pedig az egyéni körzet jelöltjére érkezik, és meghatározott számú/arányú mandátumot osztanak szét a listás és a többségi ág között. (Ez a rendszer van Magyarországon is.) Persze elképzelhető ezek további kombinációja és egyéb speciális szabályok: előbbire példa lehet, hogy választókerületekben indulnak listák és egy választókerületben meghatározott számú mandátumot lehet elnyerni, az utóbbira pedig a töredékszavazatok rendszere, amikor az egyéni jelölt (amennyiben egy listát állító párt jelöltje) mindazon szavazatait a párt listájára írják, amelyek nem eredményeztek mandátumot.
Az arányos és a listás rendszer a népakaratot hivatott a legtisztábban kifejezni, a többségi pedig a kormánynak biztosít stabil alapokat.
A vegyes rendszerben ez attól függ, melyik rendszer hatása az erősebb, de jellemzően a többségi, így tulajdonképpen ez is a kormányzóképességet helyezi a választók elé. Gyakran ugyanis nincs erős különbség a pártok támogatottsága közt országos és helyi szinten, vagyis az arányos rendszer kedvez egyrészt a kis pártoknak, másrészt az akár kevésbé jelentős véleménykülönbségeknek és több vezető típusú személyiségnek is. A többségi rendszer a blokkok kialakulásához vezet, ezt láthattuk idén Magyarországon is, amikor két tömb versenyzett esélyesen a kormányzásért. Egy-egy tömb pedig alapesetben könnyebben tud kormányozni, mint egy koalíció, hiszen már korábban rendezettek jó esetben a viszonyok, a konfliktusokat pedig nem árnyalják pártérdekek (csak egyéniek, illetve pártszervezeten belüli érdekek).
Az olasz szenátus épülete (forrás: wikipedia.org)
Az olasz választási rendszer
Az amúgy is igen erős olasz néplélek 2017 előtt választási rendszer terén nem volt épp szerencsés, hiszen tisztán arányos képviselet volt az országban.
Ez volt jellemző mind a felső-, mind pedig az alsóházra (szenátus és képviselőház). Mindennek következtében több, távolról hasonlónak tűnő párt jött létre mind jobb-, mind pedig baloldalon (hiszen hogyan is tudná az olasz belpolitikát nem, vagy csak felszínesen követő külföldi megkülönböztetni az egy oldalon álló, főbb kérdésekben rendszerint egyetértő pártok hajszálnyi vagy adott esetben markáns különbségei alapján a szereplőket). Ha csak az egyik oldalon van egy fontosabb párt, amely nem tud megegyezni a többiekkel, azonnal szükségessé válik a koalíció. Egy koalíció pedig mindig gyengébb lábakon áll, mint egy egypárti kormányzás, főleg ha sok koalíciós partnerről beszélünk. Az egyes politikai szereplők egyéni érdekei mellett megjelenik a pártérdek is: ki adja a miniszterelnököt? Melyek az adott pártnak a fontos területek, amelyekhez ragaszkodik (pl. egy zöld párt a környezetvédelmi tárcához)?
2017-ben módosították a választási törvényt, bevezették ugyanis a vegyes választási rendszert,
éppen a kormányozhatóság miatt, főként a kis pártok bejutását próbálták meg nehezíteni (arányos rendszerben előfordulhat, hogy a legnagyobb párt sem rendelkezik 20-30 százaléknál magasabb támogatottsággal).
Mennyiben segítette elő ez a kormányozhatóságot?
Az új választási rendszer hatékonysága
A válasz az, hogy nem kifejezetten.
Ezt egyrészt a tapasztalat támasztja alá, hiszen 2018 óta két kormányfője volt az országnak, emellett koalíciós vitákat is láthattunk, a miniszterelnök-helyettest adó Liga (Matteo Salvini pártja) ki is lépett a koalícióból. Ráadásul a két kormányfő nem is ugyanazon párt embere volt: Giuseppe Conte, mérsékelt jogászprofesszor; illetve a szakértői kormányt alakító Mario Draghi, aki igazi technokrata.
Giuseppe Conte korábbi miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)
Ezt azonban már csak a rendszert megvizsgálva is sejteni lehet,
hiszen a vegyes rendszer bár valóban elősegíti valamelyest a kormányképességet az arányos rendszerhez képest, de ahhoz, hogy ez gyakorlatban is így legyen, markánsabbnak kellene lennie az egyéni (többségi) ágnak a listás ággal szemben. Magyarországon például 199 képviselőből 106-ot választanak egyéni körzetekben, és csak 99-et listáról. Olaszországban ezzel szemben a parlamenti helyek 3/8-át kapják csak az egyéni képviselők, míg a maradék 5/8 az arányos ágé. Vagyis az arányos ág valamelyest fontosabb, és ez éppen elég ahhoz, hogy tovább folytatódjon a tipikus olasz történet, azaz a koalíciós kormányok és viták időszaka.
Mario Draghi olasz miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)
Persze elképzelhető, hogy később a választási rendszer reformja következtében javul a helyzet, de az olasz pártokat és a markáns vezetőket kényszerhelyzetbe kellene hozni ahhoz, hogy gyors változás történjen (vagyis a többségi ág előtérbe helyezése lenne szükséges).
Ez nem tűnik megvalósíthatónak, hiszen egy korábbi ilyen módosítás nem bírta sokáig (egy évtized). Vagyis 2017-ben olyan rendszer kellett, amely változtat, de nem markánsan. Kérdés, hogy meddig fogja tartani magát a jelenlegi szabályozás és hosszabb távon hasznos lesz-e (nem tűnik annak). Ahogy az is kérdés, lehetséges-e a későbbi módosítás.
Borítókép: az olasz parlament alsóháza (forrás: portfolio.hu)
