Múlt hétvégén zárult le Ed Sheeran világ körüli turnéjának európai szakasza, melynek utolsó koncertjeire a németországi Frankfurtban került sor. Bár Magyarország most nem volt a listán, elmondások szerint a bécsi koncerteken lehetett hallani magyar hangokat is bőven. A világsztár legutóbb 2019-ben koncertezett nálunk a Sziget Fesztivál keretein belül, amikor is teljesen megtöltötte a kb. 60-65 ezer fő befogadására képes nagyszínpad előtti területet, és még tömegpánikról is cikkeztek másnap, annyian voltak kíváncsiak a brit zenészre. De hogy mi is a különbség Ed Sheeran aréna turnéja és egy fesztivál keretein belül megrendezett koncert között? Beszámoló következik, egyenesen Frankfurtból!
Először is le kell szögeznem valamit. Egy elfogult, évtizedes rajongóval állunk szemben, így nehéz objektíven értékelni a történteket, de a cikk kedvéért most tényleg megpróbálom összeollózni a saját, illetve a baráti társaságom véleményét.
Az első pont, aminél még én is húztam a szám, az a jegyek ára volt. 2019-ben a Sziget napijegyei körülbelül 26-28 ezer forint körül mozogtak, míg Ed Sheeran idei európai turné jegyei 35 ezernél kezdődtek, a határ pedig a csillagos ég volt. Az olcsóbb jegyeket percek alatt elkapkodták, így a 40-45 ezer forintos belépő teljesen átlagosnak mondható.
Egyébként, ha a teljes képet nézzük, ez még egész olcsónak számít: Robbie Williams márciusi, Papp László Sportarénában megrendezendő koncertjére például a legolcsóbb, álló belépő 55 ezer forintba kerül.
De mit kapunk a pénzünkért? Frankfurtban a jegy mellé aznapi, ingyenes tömegközlekedés kupon járt, valamint életre szóló élmény persze, de az alap jegyek mellé ne számítsunk italkuponra, vagy bármi egyéb szolgáltatásra. A frankfurti Deutsche Bank Park adott idén otthont a koncerteknek, ami egyáltalán nincs messze a belvárostól, viszont a tömegközlekedés kialakítása elég szerencsétlenül alakult itt: az autók és a villamos sávja egy bizonyos szakaszon egybeesik, így a villamosok is csak araszolni tudtak a stadion felé.
Az autós helyzet még ennél is rosszabb, parkolni szinte lehetetlen, szóval a leginkább bevált módszer a bicikli, motor, vagy a bérelhető elektromos roller volt.
A belvárosból körülbelül negyedóra rollerezéssel könnyen elérhető a stadion, és akár a bejárat előtt is leparkolhatjuk, ha szeretnénk. A beléptetés elég egyszerűen ment, hiszen minden kapu nyitva volt, kb. 5 perc alatt már bent is voltunk, úgy, hogy kezdés előtt másfél órával érkeztünk. (Szerettük volna látni az előzenekart is)
Bár Ed Sheeran turné állomásai között általában több előadóval is leszerződik, a pénteki nap Griff énekelt a zenész előtt, és meg kell mondjam, nagyon örültem neki! Bár előtte nem igazán ismertem a lányt, de az egész stadiont elvarázsolta, és az alatt a néhány dal alatt tényleg „bemelegítette” a tömeget. Ed elegáns, 10 perces késéssel nyitott, ami egy ilyen kaliberű sztárnál szinte semmi, viszont a tradicionális, pontosságra törekvő németekkel talán a kint kínált finomságok feledtetni tudnák az apró kellemetlenséget.
(Picture by Zak Walters)
Apropó finomságok: a stadion külső részét szinte elborították a különböző ételeket és italokat kínáló sátrak és bódék. Főleg üdítőt, sört, és perecet látott az ember, de akadt kebab, hotdog, hamburger, palacsinta, vattacukor, chips, sushi, schnitzel, és még megannyi különböző fajta finomság, amit német sörrel, de akár 1 literes kiszerelésben kínált koktélokkal is leöblíthetett az ember.
Árak tekintetében ne számítsunk semmi jóra: egy fél literes víz 2100, egy sör 2500, egy kis mojito 4600, egy liter koktél pedig 8800 forintba került. Az ételeknél is hasonló volt a tendencia, hiszen a kis perec 2000, míg a nagy 2800 forint volt, egy hamburger 4500, egy palacsinta pedig 3000-nél kezdődött.
A koncert kezdetével megőrült a tömeg, kedvenc vörös hajú, brit zenészünk pedig egyedül úgy megtöltötte élettel az üres színpadot, mint senki más. A fény és hangtechnika eszméletlenül jól meg volt csinálva – Ed Sheeran szokásos hangfelvevő-visszajátszó technikájára szabva. Gyorsan elmagyarázom: kevés olyan előadó van, akit szinte sosem vádolnak meg playback, vagy autotune használatával a koncertjein ennek pedig az az oka, hogy az énekes szinte minden dalának alapját ott a helyszínen, a tömeg szeme láttára veszi fel. Elsőként csak az alapot gitározza le, majd az alsó szólamokat énekli fel, és amikor minden „réteg” kész akkor kezdi el a megszokott dallamot. Az egyik legkülönlegesebb technika, amit valaha láttam, és nagyon személyessé teszi a koncerteket.
A 2019-es Sziget koncerten is ezt a technikát láthattuk tőle, azonban ott – fesztivál lévén – csak másfél óráig tartott az egész, és nem volt semmi extra különleges látványelem. A mostani turnén pengető alakú óriás kivetítőkkel, fényekkel, lézerekkel, tűzzel, forgó színpaddal és kiemelkedő emelvénnyel készültek a két és fél óráig tartó showra.
Ed Sheeran a tipikus srác a szomszédból: farmer, póló, és egy-egy személyes történet a dalt ihlető emlékekről, vagy az angol kisvárosi gyermekkorból. Táncosok, vokalisták nélkül, egy szál gitárral a színpadon, de mégis mindenkihez szólva.
Nyilván nem lehet azt mondani, hogy Ed Sheeran semmit nem változott az évek alatt. Nyíltan beszélt például évekkel ezelőtt a karrierje kezdetén kialakuló alkohol és drog függőségéről, a hírnév megrészegítő erejéről, valamint a realizálás és a kilépés hosszú folyamatáról.
Szívét lelkét beleadta a koncertbe, sokat beszélgetett a közönséggel, és az igazi „hardcore” fanoknak is kedvezett, amikor a legrégebbi albumjairól is játszott dalokat. A Divided albumról került ki talán a legtöbb dal a felhozatalból, de persze az igazán felkapott „Bad Habit” és a klasszikus „Give me love” is elhangzott. Számomra egy nagyon pozitív élmény volt a show, hiszen az összes dalt szeretem, viszont szervezésileg és látványilag is nagyon magas szintű turnéról beszélhetünk. A turnésorozat Ausztráliában folytatódik jövőre, így még várnunk kell a következő európai koncertre, de addig is mindenkinek ajánlom megnézésre a különböző közösségi média oldalakra feltöltött koncert videókat. Vigyázat, a hangulat ragadós!
