Sokan állnak értetlenül az időközi választási eredményeket követően, az ellenzék kevés esetben tudott csak győzedelmeskedni a kormánypárti kihívójuk felett, de olykor a független jelölt is népszerűbbnek bizonyult, mint bármely baloldali jelölt. A fővárosban néhány győzelmet leszámítva itt is jelentős helyeket veszített az ellenzék, vidéken a sok független jelölt valamennyivel árnyalja a két blokk versengését. Sokan vonnak le országos következtetéseket egy-egy eredmény láttán. A jobboldal szerint éppen kirugdalják a fővárosból az ellenzéket, az ellenzéki politikusok pedig úgy gratulálnak az egy kézen is megszámlálható baloldali győzteseknek, mintha ők lennének az Orbán-rezsim végét jelző első madarak.
Az eddigi cikkek tanulságaiból nagyjából összelehet rakni egy mozaikot, ami alapján meg lehet állapítani, hogy nagyjából miért szerepeltek így a felek, de egy fontos értelmezési szempontot rendre kihagynak. Ezt a hiányzó puzzle darabot pótlandó írom meg ezt a cikket. A rend kedvéért előbb nézzük meg mik a főbb indokok!
Az elején érdemes kilőni a legtöbbet elhangzó érvrendszert, az ellenzéki választók kiábrándultságát, csalódottságát. 2022 lehetett volna a baloldali ellenzék nagy pillanata, hiszen megegyeztek a közös listában, az egyéni jelölteket és a közös miniszterelnök-jelöltet pedig előválasztással optimalizálták. Azóta interjúkból, információfoszlányokból kiderült, hogy gondterhelt volt a kampány, ez is nagyban hozzájárult az ellenzék vereségéhez. Egy ilyen eredmény értelemszerűen demoralizálhatja az adott tömb szimpatizánsait. Természetesen előfordul, hogy az embernek elege lesz a politikából, látni sem akarja. Ezzel szemben a fideszes keménymag ha törik, ha szakad elmegy és szavaz, a kormányzópártok egyszerűen könnyebben tudhattak mobilizálni.
(kép forrása: index.hu)
Az is előfordul, hogy a rossz időzítést okolják az elemzők, hiszen ezeknek a választásoknak a zöme nyáron történt, ami nem használ a részvételnek. Ilyenkor mennek az emberek nyaralni, mondjuk az annyiban "gyenge kifogás", hogy nem csak az ellenzéki választók vakációznak. Hiába keresnénk bármiféle kutatást vagy adatbázist, ami azt taglalja, hogy mekkora az ellenzéki és a kormánypárti szavazók nyaralási hajlandóságát győztes vagy vesztes választás után, illetve ez hogy befolyásolja az időközik eredményét. Tovább gondolva azt is meglehetne vizsgálni, hogy az elkötelezett és a nem annyira elkötelezett szavazók közül ki mekkora arányban ment el vakációzni a választás idején, ki ment a Balatonra és ki mondjuk Horvátországba, illetve lángost ettek a strandon vagy gyrost. De ezek a tanulmányok még nem születtek meg, így hát maradunk a spekuláció szintjén.
Arra is akad példa, hogy az ellenzéki szavazók távolmaradását az időközik tétnélküliségével magyarázzák, azaz a mostani választások kimenetele érdemben nem befolyásolja az önkormányzat működését. Felmerül a kérdés, hogy a Fidesznek és szavazóinak miért érte meg ilyen körülmények között mozgósítani? Miért kopogtattak és beszélgettek az aktivisták a lakókkal? Természetesen nem szabad túldimenzionálni az önkormányzati képviselőséget, de azért arra mégis jó lehet, hogy hosszútávon esetleg kineveljenek egy országos politikust. Orosz Anna meg Gelencsér Ferenc is innét kezdték. Aki a kicsit nem becsüli...
(kép forrása: magyarnemzet.hu)
Végezetül, de nem utolsó sorban nézzük meg a másik szintén sokat emlegetett problémát: az ellenzéki összefogás hiányát. Gyakran nem állt be a jelölt mögé az összes párt, nem folytattak megfelelő kampányokat, félszívvel jártak kopogtatni. Ez természetesen komoly hátrányt jelentene egy szoros országgyűlési választás még szorosabb egyéni választókerületi csatájában, de itt nem erről van szó. Az ellenzéki pártok ugyan elkezdtek külön utakon járni április harmadika után, de főbb törekvéseit, ideológiai alapállásukat tekintve nem kerültek annyira messze egymástól. Egy ilyen kis téttel rendelkező eseményen, -mint egy időközi választás- mindenféle arcvesztés nélkül le lehetne adni a voksot a másik párt jelöltjére, nem lenne óriási eretnekség.
Ezek és ehhez hasonló érvelések természetesen szerepet játszhattak az ellenzéki jelöltek alulteljesítésében. Azonban azt szinte senki sem veszi figyelembe, hogy ezek a választások mennyivel másabbak, mint egy országgyűlési, egy EP vagy éppen egy rendes önkormányzati választás (bár hozzá kell tenni az utóbbi így is kilóg a sorból). Az önkormányzati választásokon gyakorta a képviselőjelölt személye sokkal inkább meghatározza a választók döntését, mint azt sejtenénk. Az állampolgárok ilyenkor (és úgy tűnik most is) kettéválasztják a helyi és az országos politikát. A makropolitikai folyamatok kevésbé fontosak, amikor a kihívott jelölt megígérte valamikor 2019-ben, hogy 2021-ig felújítják a szakrendelőt, fákat ültetnek és kutyafuttatót hoznak létre, csökkentik a zajszennyezettséget és mindennek a tört részét valósítja meg.
A választók nem az országos folyamatok alapján szavaznak bizalmat egy független jelöltnek a pártpolitikussal szemben. Az önkormányzat szempontjából irreleváns, hogy ki hogyan áll a szankciókhoz, ki hogy érvel Paks 2 mellett vagy ellen. Ilyenkor azt veszik figyelembe, hogy mi történt a kerületben vagy a faluban az elmúlt időszakban, mennyire ismerik a jelölteket (idevalósi vagy "gyüttment"), kit találnak elég megbízhatónak. A választók számára fontos, hogy a jelöltnek legyen olyan üzenete, ami a helyi viszonyokra érvényes. Ezek alapján nem feltétlenül hasznos vagy eredményességre vezető, ha a Momentum jelöltje mellett ott korteskedik Cseh Katalin, Fekete-Győr András vagy Donáth Anna. Egy EP képviselő feltehetőleg nem tudja hitelt érdemlően elmondani a választóknak az utcai fórumon, hogy xy jelölt kiválóan ismeri a helyi problémákat, hiszen honnan tudná azt Gelencsér Ferenc vagy Orosz Anna?
A káderhiányon a teljes pártvezetés felvonultatása sem segít.
(kép forrása: index.hu)
Ha tényleg igaz lett volna az ellenzék "hipotézise", hogy majd az infláció, a katát meg a rezsit érintő változások keltette népharag megoldja ezeket az időközi választásokat, akkor most nem nagyítóval kellene keresni az ellenzéki győzelmeket. Többen rámutattak a II. kerületi időközire, ahol Nagy Eszter, a DK jelöltje 60%-ot ért el a jobboldali jelölttel szemben. Ez azt mutatja, hogy a helyi érvényű üzenetek igenis eredményesek tudnak lenni, sokan ezt emelik ki az előbbi példa esetében. Ha a jelöltnek van víziója a falu, városrész vagy kerület jövőjét illetően, akkor a választók "tudnak mire" szavazni.
Ha a kínálat találkozik a lakosok keresletével, akkor (a piaci egyensúly helyett) abból jó eséllyel szavazat lesz, sok szavazatból pedig mandátum.
Ha folyatni akarjuk a közgazdaságtani példát, akkor a politikusoknak arra kell törekedniük, hogy a választók számára nagyobb legyen a szavazás "haszna", mint a "költsége" (utána járni a jelölteknek, elmenni szavazni, beszélgetni az aktivistákkal tévézés helyett stb.). Ha a képviselő megválasztásával nagyobb a garancia arra, hogy megépül az orvosi rendelő, a buszmegállóba kerül egy pad, vagy felújítják a templomot, akkor arra szívesebben szavaznak az emberek, akkor hasznuk származhat a részvételből. Helyi szinten értelmezhetetlen, nem odavágó, ha rendszerellenzéki üzenetekkel operál valaki. Nem erre kíváncsiak az emberek egyszerűen.
Mint már korábban említettem, ezek a gyakori érvek helytállóak a maguk nemében, de teljesen nem magyarázzák meg a jelenséget. Nyáron az emberek nyaralni mennek, legalábbis azok, akik ezt megtehetik, illetve idejük is engedi. De ostobaság lenne ezzel magyarázni a vereségeket. Mind a két csapatnak fújt a szél, a pálya vizes, a fű magas volt. Az vitathatatlan, hogy az áprilisi vereség hatással lehetett az ellenzéki szavazók magatartására, illetve a jobboldali szavazók is nagyobb hajlandósággal járulhattak az urna elé a győzelem után.
Azonban úgy vélem a rossz ellenzéki mobilizálás mögött más is lehet, mint klasszikus indokok. A baloldal túlértékelte a választás utáni népharagtól várható büntetőszavazatok mennyiségét és nem foglalkoztak a helyi ügyekkel kellőképpen, az országos üzenetek kárára kispórolták a kutyafuttatókat meg az útfelújításokat. Az ellenzék rendszerszintű megoldásokat keresett a helyi választásokra, éppen ezért lett a helyi hibákból rendszerszintű vereség.
