Bár a tavaszi nagytakarítási szezonnak vége, mindig jól jön egy kis plusz motiváció otthonunk szebbé tételére. Sokaknak biztosan nem idegenek a következő szituációk: a szekrény tömve van ruhákkal, de úgy érezzük nincs mit felvenni, vagy inkább a kanapé aljába rejtünk olyan dolgokat amire még “szükségünk lehet” egyszer, de már évek óta hozzá sem nyúltunk. A pazarlás és a fenntarthatóság hangzatos szavak lehetnek amikor a selejtezés ellen próbáljuk győzködni magunkat, de mit csináljunk ha eljön az a pont amikor az adott tárgyak már nem boldogítanak, sőt, egyenesen bosszúságot okoznak? Cikkemben néhány tippet szeretnék adni azoknak, akik - hozzám hasonlóan - szeretnek gyűjtögetni, és nehezen szabadulnak meg régi, sosem használt dolgaiktól.
Az első és legfontosabb lépés, a realizálás. Amikor már tényleg megteltek a polcok és egyik helyről a másikra kell pakolgatni a dolgokat, akkor jön el a többségnél a felismerés, hogy ez így már nem jó, és válnak az addig megszokott tárgyaink nyűggé. Napjainkban hatalmas probléma a halmozás és a túlfogyasztás, hiszen a boltok választéka viszonylag rövid idő alatt lett rendkívül széles, valamint a csapból is a vásárlásra ösztönző reklámok folynak. A fogyasztó egy bizonyos szintig ellen tud állni a kísértésnek, de azért valljuk be, mindenkinek megvan az a kategória amire - anyagi helyzettől függően persze - hajlandó áldozni. Lehet ez ruha, horgászfelszerelés, elektronikai eszköz vagy konyhai kiegészítő is akár, de ha az ember már rááldozta a pénzt, nehezen válik meg tőle.
Bár a realizálás során talán motiváltak leszünk egy ideig, hogy mi majd tényleg elkezdünk szortírozni, a tényleges cselekvés sokszor elmarad, hiszen a munka, a család és az iskola mellett nem mindig érezzünk prioritásnak, hogy időt áldozzunk erre a projektre. Csak akkor jövünk rá, hogy mennyire megkönnyíti az életünk egy tisztább, rendezettebb lakás, amikor tényleg nekiállunk, és letépjük a sebtapaszt.
De hogyan is kezdjünk neki a lomtalanításnak? Mik azok a dolgok amelyekre tényleg nem lesz szükségünk?
A jó öreg “használtam-e az elmúlt évben” kérdés sok esetben jó, de az idényjellegű tárgyaknál azért nem kell ennyire szigorúnak lenni. A ruháknál viszont könyörtelennek kell lenni, hiszen felesleges megtartani olyan darabokat, amik már nem jók ránk, illetve a szeretett, de elnyűtt dolgoktól is érdemes búcsút mondani. Hiába tetszik egy cipő ami elvben csodásan áll, ha sosem hordjuk, annyira kényelmetlen.
A szortírozás és selejtezés célja nem az, hogy helyet csináljunk újabb felesleges vásárlásoknak, hanem hogy tényleg csak azok a dolgok maradjanak a lakásunkban, amelyek valamilyen célt szolgálnak az életünkben.
Az egyik kedvenc tippem, melyet én is csak újabban kezdtem bevezetni a lakásomban a következő: ki lehet dobni a dobozokat. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül, de bármilyen elektronikai kiegészítőt, gépet vagy cipőt vettem a múltban, mindig bedobtam az üres dobozt egy szekrénybe, mert hátha kelleni fog még. Nagyon kevés kivétel van, ahol tényleg szükség lehet rájuk (erről érdemes előre tájékozódni a vásárlásnál) és csak foglalják a helyet.
A következő tipp, hogy már akkor gondoljuk meg mit engedünk be a lakásba, mielőtt helyet keresnénk neki. Sok helyen osztogatnak ingyen promóciós termékeket, például a McDonald’s ingyen poharai is jól hangzanak elsőre, de ha már így is tömve a polc poharakkal, akkor valóban nincs szükségünk a huszadik felesleges darabra. Az “ingyen van” effektus sokszor becsapós, hiszen ki ne szeretné az ingyen holmit, viszont csak akkor vigyük haza, ha tényleg használni fogjuk. Én költözés során több repi pólót/esőkabátot/nyakpárnát/tollat/frizbit ajándékoztam tovább, hiszen amióta egy fesztiválon ingyen megkaptam őket, sosem nyúltam hozzájuk (volt mindegyik kategóriából sajátom és azokat jobban szerettem használni).
Ilyenkor, ha időt szánunk a selejtezésre, akkor érdemes átnézni mindent, hogy van-e valami, ami hibás, például puzzle hiányzó darabokkal vagy olyan elektronikai cikk, amit már lecseréltünk és csak a port fogja. Jó ötlet lehet átnézni a konyhát is, nagy figyelmet fordítva a műanyag edény szekcióra, ami sok helyet foglalhat és sokszor a felének már meg sincs a hozzá tartozó fedele. Amit azért érdemes kétszer meggondolni, azok a személyes, pótolhatatlan emlékek, fényképek, hiszen ha ezekből csak egy van és kidobjuk, később talán megbánjuk ha megváltunk tőle. Egyéb felhalmozódni hajlamos dolgok lehetnek a használt elemek, régi tankönyvek, érintkezési hibás kábelek, elnyűtt takarók, párnák és pokrócok, elhasznált gyertyák, régi dekorációs kellékek, lejárt arc- és hajápolási termékek, sminktermékek, cipősdobozok, zacskók, táskák, stb.
Ha sikerült kiválogatni a már nem használt dolgainkat, akkor a következő nagy lépés, hogy tényleg ki is juttassuk a lakásból. Nálam egy zacskó kiválogatott ruha egyszer 3 évig pihent a tároló egyik sarkában és mindig amikor eszembe jutott, elhessegettem a dolgot, hogy “majd egyszer elviszem”. Hát nem nyúltam hozzá évekig, csak a helyet foglalta és közben stresszelt is.
Sokaknak nehezére esik a válogatás, mert nem tudják, hova menjen a sok nem használt holmi. Országszerte nagyon sok jótékonysági adománybolttal találkozhatunk, ahová elvihetjük a nem használt ruháinkat, cipőinket, de akár még működő konyhai eszközeinknek és lakásdekorációinknak is találnak helyet.
Tarthatunk ruhacserés estét a barátokkal is, ahová mindenki bedobja a számára már felesleges darabokat, így megunt ruhák/tárgyak jó helyre kerülnek és még akár mi is találhatunk egy-két kincset.
A H&M kihelyezett a boltjaiba speciális kartondobozokat, ahová akár már más számára értéktelen, szakadt vagy hibás ruháinkat is bevihetjük és cserébe kedvezményeket kapunk következő vásárlásunkhoz, ők pedig gondoskodnak a dobozok tartalmának újrahasznosításáról. Az utcán lévő ruhagyűjtő konténereknél nem mindig nyilvánvaló, hogy kinek megy a ruha (hallottam már olyanról is, hogy használtruha üzletekben kerülnek árusításra), így ha biztosak szeretnénk lenni abban, hogy rászorulók kapják meg, akkor keressünk meg néhány, a közelünkben lévő segélyszervezetet.
Bár sok munkának hangzik, mégis megéri időt szánni néha otthonunk rendszerezésére és felesleges tárgyaink kiselejtezésére, hiszen tényleg sokkal jobb érzés hazamenni, ha felszabadulunk a zsúfoltság terhe alól. Ha emellé még az az érzés is társul, hogy jót tettünk ezzel másoknak - és a környezetünknek is - akkor pedig abszolút csak nyertesként jöhetünk ki a történetből. Csak elkezdeni nehéz: hajrá! :)
