Szombathelyen, a Mindszentyneum átadásán mondott beszédet Orbán Viktor a forradalom 66. évfordulóján. Sokak fogalmazták meg az ellenérzésüket a budapesti központi megemlékezés hiányát illetően. Az ellenzéki szereplők szerint Orbán Viktor azért nem mert Budapesten beszédet mondani, mert félt, hogy kifütyülik. A népszerűbb állítás szerint Orbán nem akarta volna Putyint provokálni, hogy megemlékezik egy központi esemény keretében egy olyan forradalomról, amit Moszkva ellen vívtak. Természetesen lehet vitatkozni arról, hogy mennyire lesz negatív következménye a zalaegerszegi beszédnek, azonban jelen cikkben nem ezzel foglalkozunk. Hanem azzal, hogy mit mondott a magyar kormányfő Szombathelyen, illetve mi volt beszédében.
Felütésként köszönti a zalaegerszegieket, akiknek fontos szerepet tulajdonít az 1956-os forradalom kapcsán: ők az elsők közt voltak, akik az utcára mentek, illetve az utolsók közt voltak, akik letették a fegyvert. De a miniszterelnöknek vannak személyes élményei is Zalával kapcsolatban, ugyanis 1989-ben többek közt ő is kampányolt egy időközi választáson, ahol győzött az ellenzéki jelölt (Marx Gyula) az állampárti jelölttel szemben. Megjegyzendő, hogy ezek a választások nem kis jelentőségűek voltak a maguk nemében, hiszen éppen ezek voltak azok az események, amelyek elhitették az ellenzékkel, hogy van társadalmi támogatottságuk. Az MSZMP-re legalább annyira lesújtóan hathatott, hiszen el sem tudták képzelni, hogy ezek az ismeretlen, disszidens ellenzékiek labdába rúghatnak a sokkalta ismertebb párttagokkal szemben. Az erre való kitérés politikai és történelmi jelentőséggel ruházza fel Zalaegerszeget és a magyar vidéket -a Fidesz hátországát.
A város méltatása után Orbán kitér az ellenzéki véleményekre, amelyek "lesajnálják" a vidéket, mert nem tartják Zalaegerszeget méltónak a központi megemlékezésre. Itt a miniszterelnök emlékezteti a hallgatóságát, hogy 1956 nem egy város forradalma volt, hanem a vidéké is, azon felül Magyarországé, a nemzeté. Tényleg fontos megemlékezni arról, hogy nem csak Budapesten voltak harcok, azonban ezekben a fordulatokban a kormányfő a város és a vidék közti feszültséget élezi inkább. A Fidesz vidéken erős igazán, fontos választói tömbökkel rendelkezik itt a kormánypárt.
(kép forrása: brusselstimes.com)
A következő "blokkban" Orbán tovább méltatja Zala (vár)megyét: a zalaiak több bölcset is adtak már a hazának. Többek közt Deák Ferencet is, aki a forradalmon át a passzív rezisztencián keresztül a kiegyezés nyélbeütéséig végig küzdötte politikusi pályafutását. A miniszerelnök énképének és kommunikációjának központi eleme, hogy ő is végig küzdötte politikusi pályafutását, ez a deáki fordulat ezért lehet érdekes. Orbán fontos szereplője volt a rendszerváltásnak, beszédet mondott Nagy Imre temetésénél, küzdött a posztkommunista baloldallal, Brüsszellel is konfliktusban van és még tovább is lehetne sorolni. Deák Ferenc lerakta egy prosperáló Magyarország közjogi alapjait a kiegyezésnél: akár ez is adhat áthallásra okot (2010 Alaptörvény, unortodox gazdasági politika).
Ezek után kitér a megemlékezés során Mindszenty Józsefre, Magyarország utolsó hercegprímására. Méltatja a katolikus egyházat, hiszen az rengeteg nagy vezetőt adott az ország számára, például I. Szent Asztrikot, Tomori Pált, Apor Vilmost és Márton Áront. Ők mind vezették valamilyen módon Mária országának a népét, példát mutattak életükben és holtukban egyaránt. Orbán itt a katolikus egyház fontosságát hangsúlyozza a magyar társadalmon belül, ezzel kiért a jobboldali kormányzat egyik legfontosabb szövetségesére. Orbán Viktor idézi is Mindszentyt:
Mi, magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászló vivőiként akarunk élni és cselekedni.
Miért is fontos Mindszentynek ez a gondolata? Az orosz-ukrán háború árnyékában előszeretettel hangsúlyozza Magyarország kormánya, hogy Európában a magyar álláspont unikális: mi vagyunk azok, akik szinte egyedüliként akarnak békét a szomszédban. Magyarország "kompország": mi nem akarunk senkinek sem az ellensége lenni, inkább mindenkinek a barátja, a Nyugatot a Kelettel összekötő kapocs. Mindszenty gondolataival kívánja legitimálni Magyarország külpolitikai törekvéseit a magyar kormányfő.
(kép forrása: katolikus.ma)
Orbán szerint sokkal tartozik a magyar állam a zalaiaknak és Mindszentynek is. Zala az első világháborút és Trianont követően az ország peremére szorult, de a nemzeti kormány sokat tett a Zalaegerszegért és a megyéért egyaránt, most is ezt teszi, amikor átadja a Mindszentyneumot. Azonban most senkinek sem kell a vérével adóznia az ország gyarapodásért, de addig is erőt kell meríteni a zalaiak és a hercegprímás életéből.
A következőkben a miniszterelnök tágabb kontextusba helyezi '56-ot. Az akkori helyzetben nem tartotta volna irreálisnak, hogy a magyarok törekvése egy szabad Magyarországért sikerrel járjon, ennek több oka van. Például Sztálin halálát követően enyhült a kapitalista nyugati oldal és a keleti blokk országi közti feszültség, Ausztria 1955-ben például képes volt függetlenné válni, illetve a szovjetek is érzékelték, hogy csupán erőszakkal nem lehet fenntartani egy birodalmat -ezt ismerte fel később Gorbacsov is.
(kép forrása: origo.hu)
Azonban elmaradt a várva várt siker, mivel a Nyugat 1945 után másodszor árulta el Magyarországot, nem segített, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Ez a tétlenség volt az, ami miatt a szovjet vezetés meggondolhatta magát és leverhette a forradalmat. Ez egy nagyon súlyos vád a Nyugattal szemben, itt is megmutatkozik a miniszterelnök Nyugat-kritikája. Ezt a képet kicsit árnyalni kell, hiszen a világ fókusza sokáig Magyarországon volt, de a szuezi válság elterelte a figyelmet a magyar forradalomról. Az se segített a magyarok ügyén, hogy a szovjet vezetést a hideg is kirázta a gondolattól is, hogy a Varsói Szerződésből bárki is kilépjen.
A miniszterelnök Camus-t és Bibót idézve hangsúlyozza, hogy a magyarság rendre egyedül maradt a legnagyobb megpróbáltatások során, bármennyi vért is adott Európának. Orbán szerint ez egy komoly tanulság, amit mindenkinek le kell vonnia: a gondjainkkal egyedül kell boldogulnunk, a Nyugat nem valószínű, hogy segíteni akar. Ezek a gondolatok nem idegenek a magyar jobboldal számára: a Nyugat árulása és a magunkra maradás, maximum Times Magazin címlapon szereplés. A magyaroknak saját maguknak kell megvédenie az érdekeit, senki más nem fogja helyette. Ez egy elgondolkodtató gondolatmenet tekintve, hogy komoly tárgyalások folynak az Európai Bizottsággal az uniós források sorsáról.
Orbán ezután méltatja a magyarok keménységét és állhatatosságát: nemzetünk mindennek ellenére kitartott, amit 1956-ban nem sikerült, azt az 1990-es rendszerváltoztatással elérte. Ezer év történelme mondatja azt a miniszterelnök szerint, hogy a világnak meg kell értenie, hogy aki a nyakunkra ül, azt előbb utóbb ledobjuk. Birodalmak jármát nyögte a magyarság, de mind elbukott valamivel később, mi itt maradtunk. Itt úgy gondolom utal a miniszterelnök pár régebbi gondolatára, ahol az Európai Unió végét vizionálja. A jobboldali diskurzus részét képezi az EU kvázi-birodalmi törekvéseinek a kritikája, például a föderalizálás és az egyre jobban kiterjedő nyomásgyakorlási politika.
(kép forrása: alfahir.hu)
A miniszterelnök a beszéde vége felé röviden értékeli a nemzetközi helyzetet: Keleten háború, Délen migráció, Nyugaton pénzügyi válság és gazdasági visszaesés. Ezt úgy summázza Orbán, hogy jó, hogy most nemzeti kormány van és nem egy töredezett baloldal. Ebben az időszakban van leginkább szükség arra, hogy erős végrehajtó hatalma legyen az országnak, amely egységes és képes megvédeni a magyar érdekeket belföldön és külföldön egyaránt. Ez egy
...szerencse a szerencsétlenségben.
A beszéd legvégén Orbán összeveti 1956 tanulságait és a jelenlegi helyzetet: nehéz időkben csak összefogással lehet sikerrel járni. Állítása szerint Magyarország -mióta nemzeti kormánya van- minden válságból erősebben jött ki, mint ahogy belement, ezzel a "hol az árnyékból, hol Brüsszelből lövő" ellenségek se tudtak mit csinálni. Orbán itt újfent előveszi az áskálódó Nyugat képét. Azonban ahogy eddig se, úgy most se fog ez az aknamunka sikerrel járni, az EU ugyanarra a sorsa fog jutni, mint Magyarország ellenségei a történelem során: amíg mi itt leszünk, addig ők a történelem süllyesztőjében fogják találni magukat. Orbán végezetül megígérte, hogy megfogjuk őrizni a gazdasági stabilitást, megvédjük a magyar családokat és a rezsit, az embereknek lesz munkája.
Érdekes beszédet mondott Orbán Viktor, sok dologra kitért. A beszéd felütésében elhessegette a helyszín "illegitim" voltát, vidéken is volt forradalom, nem csak Budapesten: Zalaegerszeg méltó helye volt a központi megemlékezésnek. Egészen a történelmi rétegekig nyúlt vissza, hogy igazolja a Nyugat-kritikus politizálását. Ismét megmutatta, hogy a történelem egy erőforrás a politika számára. Mindszentyt, Bibót és Camus-t idézte, hogy igazolja a magyar kormány békepártiságát, már 66 éves is mi voltunk a "zászlóvivők". Orbán Viktor csak ápolja a hercegprímás örökségét. A miniszterelnök beszédében apellál a magyar jobboldal "sértődöttségére" ami a Nyugatot illeti, hangsúlyozza, hogy rendre magunkra hagytak minket a szükség idején, most is erre kell készülni.
