Kép forrása: mandiner.hu
Nem kétséges, hogy Ukrajna egy nagyszerű ország. Egyedülálló népi kultúrával, gyönyörű, történelmi városokkal rendelkezik, és minden ellentmondás ellenére borzalmas nemzeti tragédiákat élt túl, megőrizve nyelvét és hagyományait.
Bár az ukrán többszólamú népdalok csodálatosak, az ukrán fazekasság szép, Odessza és Kijev lenyűgöző, a holodomor alatti szenvedés pedig szinte elképzelhetetlen volt,
Ukrajnát nehéz kedvelni.
Alig telik el év magyarellenes fellépések nélkül az országban, amelyeket ismeretlen tettesek, államilag támogatott vagy államilag jóváhagyott csoportok vagy maguk a helyi hatóságok hajtanak végre. Ezek közül a legfrissebb a kárpátaljai Munkács önkormányzati képviselőtestületének döntése, amely értelmében eltávolították a munkácsi várból az 1896-ban felállított turul-szobrot, és az ukrán címerrel helyettesítették.
Az ország az 1991-es függetlenségének elnyerése óta buzgón építi a nemzetállamot és nemzeti identitását. Ez érthető: a cári kortól a szovjet Oroszországig folyamatosak voltak az ukrán identitás felhígítására és végső soron eltörlésére tett kísérletek, beleértve az ukrán nyelvet is. Kevésbé érthető, hogy
az ukrán állam és a politikai elit miért más nemzetiségek rovására próbálja építeni az ukrán nemzeti identitást.
A más nemzetiségű emberekkel szembeni intolerancia és nyílt ellenséges magatartás nem újdonság. Az ukrán történelem ebből a szempontból igen csúnya. Ukrajna német megszállása után az ukrán nacionalista milíciák együtt harcoltak a náci megszállókkal, és részt vettek a zsidó és lengyel lakosság elleni atrocitásokban. Történészek szerint az ukrán nacionalista erők közvetlenül felelősek 70-100.00 lengyel meggyilkolásáért, és vitathatatlan szerepük volt a „tömeggyilkosságban és etnikai tisztogatásban”, amelynek elsődleges áldozatai ukrán zsidók voltak. Ezeknek a bűncselekményeknek az elmeszelése és a náci kollaboránsok mitologizálása sok országban felháborodást váltott ki, különösen azután, hogy Lvivben gigantikus szobrot állítottak Stepan Banderának. A múlt évben két ukrajnai önkormányzat átnevezte stadionjait, Bandera-nak és Roman Shukhevych-nek dedikálva azokat...
Ukrajna traumatizált ország, amely jelenleg harcban áll. A múlt és a jelen traumái azonban egyszerűen nem igazolják a jelenben az ország magyar közösségével szembeni kirívó intoleranciát.
Ezek a traumák nem indokolhatják a központi szervek és az önkormányzatok fellépését egy olyan nemzettel szemben, amely számtalan formában segíti Ukrajnát, és nemcsak a háború kezdete óta, hanem legalább másfél évtizede.
Ukrajna nem számíthat sokáig Magyarország rokonszenvére és együttműködésére, ha továbbra is a történelem kitörlésén munkálkodik. Munkácson több mint ezer éve élnek kárpátaljai magyarok, a várost először 1064-ben említik Munkács néven az írásos emlékek. A város mindig is soknemzetiségű volt, de története Trianonig lényegében magyar történelem volt. Magyarország bizonyosan nem fog bocsánatot kérni ezért, és nem ül tétlenül, amíg ezt tagadják. A múltat nem teszik semmissé olyan rövidlátó és kontraproduktív cselekedetek, mint a turul-szobor eltávolítása. A tettek azonban azt mutatják a magyaroknak, hogy a szomszédjaik jóakarata, segítsége és politikai támogatása ellenére Ukrajnától nem sok jót lehet várni az etnikai kisebbségei és baráti szomszédi viszonyai tekintetében.
