Komoly vitákat váltott ki a "Blokád" című magyar film, amely a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnököt, Antall Józsefet mutatja be. A történelmi időszak az 1990-es taxisblokád ideje, a kormányfő éppen a kórházban lábadozik, miközben az új magyar demokrácia egyik legkomolyabb belpolitikai válsága van kibontakozóban. Bonyolult kül- és belpolitikai helyzet van: az Öböl-háború felhajtotta a kőolaj világpiaci árát, a Szovjetunió felől meg nem jön, meghibásodott a kőolajvezeték. A rendszerváltás magával hozta a gazdaság átállítását a tervgazdaságról a szabad piacgazdaságra, ez sem ment karikacsapásra.
Rengeteg cikk született a film aktualitásáról, illetve potenciálisan áthallásra okot adó párbeszédekről és helyzetábrázolásról, egyesek "kurzusfilmnek" tartják. Természetesen érdekes lehet kikeresni a "rejtett üzeneteket" és a tudatalattit megcélzó üzeneteket, ebben a cikkben azonban nem erről lesz szó. Talán nem is szükséges, hiszen rengeteg cikk született már erről, a filmkritikusok beszámoltak már arról, hogy kit milyennek ábrázoltak, milyen hatást váltott ki belőlük, illetve általában jó filmnek tartják-e.
Azonban -bármennyire is nehéz- vizsgáljuk meg, hogy mennyire hitelesen mutatja be a film a kor eseményeit, viszonyait és ami a legfontosabb: a politika informális, színfalak mögötti világát. A film az ellentmondásosságát annak köszönheti, hogy a sokak által pökhendinek és érzéketlennek tartott Antall József a hős, míg a nemzet "Árpi bácsija" -azaz Göncz Árpád- inkább az antagonista szerepét kapta. Az embereknek annyi fogalmuk van a politikusokról, amennyit a médián keresztül megmutatnak magukból, illetve amit a média maga mutat meg belőlük.
(kép forrása: klubradio.hu)
Ezért olyan megfoghatatlan a politika azon része, amit a filmben láthattunk: ez a politika nem hivatalos, informális oldala. Erről az embereknek legfeljebb csak sejtésük van, pedig a legfontosabb döntések és alkuk pont ebben az ismeretlenben zajlanak. A politika "boszorkánykonyhájába" csak az illetékeseknek van betekintése, onnan csak hiba következtében szivárog ki bármi is (lásd őszödi beszéd). A film a politika ezen részét tárja a nézők szeme elé. Elég abszurd helyzet az, hogy egy 21 éves bizonygatja az olvasót arról, hogy mennyire hitelesen ábrázolja egy politikai thriller azt, ami több mint harminc éve történt -ráadásul a színfalak mögött.
A filmben egyértelműen a kormányoldal, azon belül is Antall József szemszögéből láthatjuk az eseményeket, tehát a történet bemutatása eredendően egyoldalú, nem is nagyon lehetett más. A rendezők vajon honnan szerezték meg azt a tudást, ami alapján rekonstruálták az eseményeket? Biztosra vehető, hogy egykori politikusokat, kormánytagokat és más egyéb szereplőket is megkérdeztek, hogy mi zajlott a háttérben. Mondanom se kell, nem voltam ott. Azonban módomban állt elolvasni Kónya Imrétől a "...És az ünnep mindig elmarad?" című könyvet. A szerző igen közeli kapcsolatot ápolt az MDF frakcióvezetőjeként a miniszterelnökkel, ő mindenesetre hiteles forrás, bármennyire elfogult.
(kép forrása: origo.hu)
Bár Kónyának van még könyve, ami kifejezetten Antallal foglalkozik (Antall József közelről), de a film nézése közben többször volt "aha" élményem. Alapos gyanúm van afelől, hogy a film készítői elolvashatták ezeket a könyveket. Kónya Imre az általam említett könyvében például megemlíti azt az ominózus Göncz felszólalást a Gorbacsov-al folytatott kétoldalú egyeztetésen, amelyen a köztársasági elnök megdicsérte a pártfőtitkár mosolyát. Nem, ezt nem a rendezők találták ki. Az is benne van a könyvben, hogy a frakcióvezető a taxis blokád idején a "nem is olyan rosszul hangzó" hírrel kelti a kisfiát egy kakaó kíséretében, hogy ma tüntetés miatt nem lesz iskola.
Az 1956-os forradalmár Antall Józsefről feltehetőleg az "Antall József közelről" című könyvben többet tudhatunk meg, azonban a már hivatkozott könyvből megtudhatjuk, hogy az idősebb Antall felkészítette a fiát arra, hogy ha valaha kikérdeznék, akkor mindent tagadni kell - a filmben is ezt látjuk. Göncz '56-os szerepét előszeretettel árnyalják sokan, ezt a film viszont nem tette. Kónya egyébként ír arról, hogy Göncz vehemensen védte a forradalom ügyét az államvédelmisek előtt, a történteket kiszínezte.
A könyv olvasása közben könnyedén átérezheti az ember azt a naivitást és csalódottságot, amit a kormányzó jobboldal érezhetett az első ciklusban. Az emberek nem voltak olyan türelmesek a kormánnyal, mint ahogy várták, ezt a média folytonos támadása és kvázi-ellensúlyi szerepe sem segítette. A média és a sajtó nagy szolgálatot tett a rendszerváltozás során, politikai jelentősége volt a tevékenységüknek a rendszer bomlasztásában. Úgy érezték, hogy ezek az eredmények feljogosítják őket arra, hogy továbbra is alakítsák a politikai folyamatokat. A sajtó soraiból sokan szerettek volna nagykoalíciót az MDF és az SZDSZ között, de végül nem az lett, ez óriási ellenérzést váltott ki liberális oldalon.
(kép forrása: valaszonline.hu)
Az SZDSZ és a vele szimpatizáló média ádáz ellenzéke volt a jobboldali koalíciónak. Itt azonban meg kell állni és leszögezni, hogy ebben semminemű rossz szándék nem volt. Magyarországnak nem igazán volt demokratikus, maximum parlamentáris hagyománya, a kettő korántsem ugyanaz. Nem volt bevett ellenzéki magatartás, ami politikai elit szinten biztosította volna az oldalak együttműködését. Ebből a szempontból a bejáratás alatt álló demokráciába "visszatért a történelem". Abban sem volt semmi váratlan, hogy Göncz önmagára ellensúlyként tekintett, a köztársasági elnök szerepe is tisztázatlan volt az új demokratikus rendszerben.
Az se alaptalan eleme a filmnek, hogy Göncz Árpád sokszor hatáskörén túlnyúlva járt el ügyekben, az Alkotmánybíróság többször is a kormánynak adott igazat. A médiaháború egyik kulcseseménye volt, amikor a filmben is ábrázolt Hankiss Elemért Antall felakarta menteni a Magyar Televízió éléről. Göncz alkotmányellenesen járt el, amikor ezt megtagadta. Csak akkor tagadhat meg kinevezést az államfő, ha az veszélyes lenne az alkotmányos államrendre nézve, ez azért az alkotmányt tisztelő Antalltól nem volt valószínű.
(kép forrása: vasarnap.hu)
A filmben elhangzó dilemma Gönczcel kapcsolatban se nélkülöz mindennemű realitást: Antall tényleg kiállt a köztársasági elnök sérthetetlenségért és méltóságáért a frusztrált MDF-es frakcióval szemben, nem indíthattak politikai offenzívát az államfővel szemben. A film érzékelteti, hogy ez nem feltétlenül volt hálás felfogás: a köztársasági elnök a demokrácia és az alkotmány őreként nem állt ki a kormányért, sőt, kész helyzet elé állította, amikor követelte a hatósági ár visszaállítását.
Ezek után úgy vélem a filmből jobban kiérezhető egyfajta "az MDF visszavág" hangulat. Természetesen a képet árnyalhatja, hogy Göncz Árpádot negatívan ábrázolják, illetve a téma aktualitása is okot adhat áthallásokra. Azonban személy szerint fontosnak tartom, hogy az első szabadon választott miniszterelnökről, -aki "lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni" arról végre kitisztuljon a kép. Antall József, ha akart volna, élhetett volna még sokáig, de nem ezt választotta, szolgálni akarta hazáját -amire már 16 éves kora óta készült. Választhatta volna a hatékonyabb, kemoterápiás kezelést, de mivel ez akadályozta volna kormányfői teendőiben, így a lokális sugárkezelést vállalta, de annak a megkezdését is eltolta. Az Európai Közösségekkel való társulási szerződés, az 1991. évi költségvetés vagy az MDF országos gyűlése nem várhatott.
Úgy gondolom el kell tekinteni attól, hogy ez most kurzusfilm-e vagy sem. Azt sokkal fontosabbnak tartom, hogy végre Antall József is megkaphassa a méltó helyét a magyar történelemben. Kivételes államférfi volt, akinek az emlékét sok esetben a tudatlanság és rosszindulat szorítja közre. Megítélésem szerint egyáltalán nem baj, ha egy film keretében tisztára mossák a nevét.
