Elon Musk nem sokkal azután, hogy megvette a Twittert, "nagytakarításba" kezdett. Elbocsájtott több vezetőt a vállalat különböző területéről, illetve a Tesla mérnökeit ráállította a közösségi hálózat kódolásának az átvizsgálására. A tény, hogy a világ leggazdagabb embere ilyen mértékű változtatást hajt végre a nyilvánosság egy jelentős részében, az könnyen elsiklik a magyar emberek feje fölött. Magyarországon nem nagyon van "hagyománya" a Twitternek, a Facebook ebből a szempontból a "minden". Nálunk, ha egy magyar politikus elakarja érni online térben a választókat, akkor értelemszerűen oda fog regisztrálni, amit használnak is az emberek.
A Twitter a tengerentúlon velünk szemben nem kis politikai jelentőséggel bír, hiszen a Tesla vezérigazgatója gyökerestül akar belenyúlni többek közt a közösségi irányelvekbe is.
Donald Trump például a 2021. január 6-i események kapcsán örökre le lett tiltva a felületről, ami nagy érvágás az Egyesült Államok 45. elnökének, hiszen nagyon aktívan kommunikált rajta, az volt a fő szócsöve. Musk azonban kilátásba helyezte, hogy megszünteti ezt az állapotot, ez komolyan befolyásolhatja az amerikai politika menetét. A republikánusok nagy sérelmét orvosolná a Twitter új tulaja, mivel azok nem tartják elfogadhatónak, hogy a táliboknak vagy az Iráni Iszlám Állam legfőbb vezetőjének, Ali Hámeneinek lehet fiókja, Trumpnak meg nem, mivel az utóbbi tevékenysége nem fér össze a közösségi irányelvekkel.
(kép forrása: cnn.com
A Twittert körülölelő fő feszültség a szólásszabadságot érinti: napjaink egyik legforróbb vitája, hogy a gyűlöletbeszéd az meddig terjed, illetve mennyire szankcionálható az. A szólásszabadság egy igen régi, nagy múltra visszatekintő, fontos, minden embert lényegétől megillető jog. A szabad társadalmak egyik fő jellemzője, hogy ez a jog érvényesül -noha nem korlátlanul. Nincs olyan szabadság, amelyet megkötések és korlátok nélkül lehet gyakorolni, még az élethez való jog sem sérthetetlen. Ha egy terrorelhárító úgy látja jónak, hogy elveszi a terrorista életét és ezzel megakadályozza, hogy ártatlanok életét oltsa ki, akkor a merénylő élethez való joga alighanem sérülni fog. Ha önvédelem gyakorlása során a megtámadott nem tudja kikerülni, hogy kioltsa megtámadója életét, akkor azt is megteheti.
John Stuart Mill a "kárelvet" vallotta irányadónak: egy szabadság addig gyakorolható, ameddig azzal nem okozunk senkinek sem bajt.
Valami ehhez hasonló elven működik korunk gyűlöletbeszéd cenzúrája: nem lehet mindent megengedni szólásszabadság alatt, azt meg főleg nem, ha erőszakra ösztönözhet valamilyen kisebbséggel -vagy bárki mással- szemben. Azonban az nincs tisztázva, hogy mit tekintünk univerzálisan korlátozandónak, ami a beszédet illeti. A Big Tech cégeknél ebből a szempontból "liberális hegemónia" van, sokkal szűkebbre szabják a szabad véleménynyilvánítás lehetőségeit. A jobboldalnak eddig nem igazán sikerült kiterjedt alternatív közösségi hálózatot elindítania: a Trump által elindított Truth Social korántsem bír annyi felhasználóval, mint a nagyok.
(kép forrása: sky.com)
Várhatóan nem is lesz globális szintű érdeklődés eziránt a közösségi hálózat iránt, ez inkább a trumpista jobboldal alternatív felülete lesz. Ez nagy érvágás, hiszen korántsem fog tudni annyi embert elérni, ami hiányozhat, ha 2024-ben tényleg újra neki akar feszülni az elnökválasztásnak. Nehéz a széles nyilvánosságon kívülről tematizálni a közbeszédet és alakítani a közvéleményt, nem sok politikus mondana le erről. Attól függetlenül, hogy szabadosabb lenne a Twitter, korántsem biztos, hogy a 45. elnök visszafog térni a felületre. Ez a már említett okoknál fogva érdekes lenne, hiszen ez az amerikai nyilvánosság egy jelentős felülete, sokan kísérik figyelemmel.
Van-e ennek a fejleménynek bárminemű kihatása az amerikai félidei választások eredményére? Egyáltalán mekkora a tét?
A félidei választásokon a Szenátus körülbelül egy harmadát, illetve a Képviselőház egészét újraválasztják, ezzel biztosítva az amerikai politikai rendszer állandó megújulását. Az elnöki ciklus hátralévő időszakát nagyban meghatározza, hogy ki kontrollálja a Kongresszus két kamaráját. A félidei választások általában kedvezőtlenül alakulnak a hatalmon lévő elnök pártjának, csak kevés kivétel akad az amerikai történelem során (Rooseveltnek 1934-ben, az ifjabb Bushnak pedig 2002-ben sikerült minimálisan nyerni). Olyan nagy népszerűségnek örvendő elnökök is "vereséget" szenvedtek, mint Ronald Reagan vagy Barack Obama. Ez alapvetően nem kellene, hogy gondot okozzon: az amerikai politikára jellemző az átszavazás, nincs európai értelemben vett pártfegyelem. Azonban ez is egyre inkább változik, a két oldal sok tekintetben egyre távolabb kerül egymástól.
(kép forrása: politco.com)
A mostani választás se lesz különb, amikor az elnök térvesztését vizionáljuk: várhatóan a Republikánusok magabiztosan hozni fogják a Képviselőházat, a Szenátus még szoros lehet. Akit érdekelnek a félidei választások és a különböző közvélemény-kutatások, azok ezen az oldalon figyelemmel követhetik a verseny alakulását. Azonban felmerül a kérdés: a Twitter "átalakítása" mennyiben befolyásolja a választásokat, ha egyáltalán befolyásolja?
Természetesen nem szabad lebecsülni az online platformok jelentőségét a politikai kampány során: manapság kevesebben vannak a közösségi médián kívül, mint belül -főleg ami a fejlett országokat illeti. Az se mindegy, hogy a jelölteket letiltja-e a szóban forgó felület a választás hajrájában, amikor össztüzet lehetne zúdítani a bizonytalan választók sokaságára. Ha a Republikánusok szabadosabban fogalmazhatnak és nem kell tartaniuk a cenzoroktól, akkor el fog jutni az üzenet oda, ahova szeretnék.
Az áldozati státusz nem feltétlenül rossz, de olykor a nagyobb elérés hasznosabb lehet hosszútávon.
Az, hogy Pennsylvaniában a Demokrata párti John Fetterman előnye a Republikánus Mehmet Oz-al szemben olvadozik, az másnak köszönhető (egy vitában meglehetősen rossz passzban volt a Demokraták jelöltje, hozzá kell tenni, hogy idén stroke-ot kapott Fetterman, ez ütött ki). Nevadában sem feltétlen Twitteren fog múlni, hogy a Republikánus Laxalt vagy a hivatalban lévő Demokrata szenátor, Cortez Masto fog győzedelmeskedni. Ilyenkor természetesen az elnök tevékenysége is szerepet játszik a választók számára, jelenleg egyetlen hivatalban lévő kormánynak sincs könnyű dolga, ha újra választársa pályázik azonban, több tényező is közre játszhat majd november 8-án.
(kép forrása: parstoday.com)
Jelentősen kihathat a választók magatartására, ha az egyik jelölt botrányba keveredik: ez történt a Republikánus Herschel Walkerrel is. A volt amerikai futball játékos kapcsán felmerült egy régi történet, hogy a volt barátnőjének fizetett, hogy elmenjen abortuszra, ez értelemszerűen az életpárti jobboldali szavazókat könnyedén elbizonytalaníthatja. A választók számára az is irányadó tud lenni, hogy jelölt milyen pozícióból várja a megmérettetést: aki hivatalban van (inkumbens) az ismertebb, tudják mi várható tőle, ha még a dolgát is jól végzi, akkor az is elősegítheti az újraválasztását. Ezért "szinte elmozdíthatatlan" például Rand Paul, Marco Rubio, Ron Wyden vagy Patty Murray. Amerikában tényleg "kihalásos alapon" lehet csak változást elérni szenátusi szinten, az is nagy veszteség tud lenni egy pártnak, ha a biztos győztesük nem indul újra egy idő után.
Úgy vélem a mostani versenyre nem lesz nagy hatással Elon Musk "nagytakarítása", nem ezen fog múlni, hogy a Republikánusok mind a két házban fordítanak-e vagy csak az egyikben. Azonban a "térfoglalásnak" lehet hosszútávú hatása, a radikálisabb, nem olyan "szalonképes" jobboldalnak nem kell alternatív oldalak létrehozásába fektetni az energiát. Ez a Donald Trump fémjelezte Republikánusoknak nagy fegyvertény lehet a jövőben, ha hajlandók lesznek egyáltalán élni a lehetőséggel.
