Pénzügyi pályáról került a politikába – hasonlóan Salazarhoz, akit példaképének tekintett. Egész életét, politikáját meghatározta katolikussága, kinevezését is részben ennek köszönhette, majd lemondott, amikor zsidó gyökerei kiderültek. Később az „úri” szélsőjobb vezetője a Szálasi-féle lenézettekkel szemben. Összetett személyiség, aki szerint meg ellett volna maradni bankelnöknek – portrénk Imrédy Béláról.
Kapcsolódó cikkünk: Egy diktátor portréja, avagy miért bukott el Salazar forradalma?
Nagypolgári, katolikus hatás
Imrédy Béla (1891) apja, ómoraviczai Imrédy Kálmán udvari tanácsos, emellett a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének vezető személyisége volt – innen örökölte pénzügyi tehetségét. Anyai nagyapja, szeredi Vajkay Károly, korának egyik legelismertebb bírója, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke volt. Ebben a
nagypolgári légkörben nevelkedett, a dualizmus végének liberális környezetében, de vallásos családban.
Katolikus gondolkodását a budapesti Piarista Gimnáziumban alakította ki – az iskolaválasztás kézenfekvő volt, hiszen a katolikus család gyermekének tehetsége igen korán nyilvánvalóvá vált, főleg zenei, szépirodalmi és gazdasági téren. 1909-es érettségije után jogot tanult, amelyet 1913-ban végzett el.
Pénzügyi pályán
Tanulmányainak befejezése után rögtön pénzügyi pályára lépett, 1918-ban szakvizsgázott (közben nyugat-európai utat tett, illetve szolgált a világháborúban is). Karrierje felfele ívelt: 1919-től tisztviselő a pénzügyminisztériumban, 1921-től a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének titkára, majd főtitkára lett. 1926-ban nevezték ki a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettesének, 1928-ban igazgatójának.
Pénzügyi szerepéből eredően jelentős politikai kapcsolatokkal rendelkezett, amely mind politikai karrierje, mind az ország gazdasági helyzete számára jól jött, főleg Gömbös Gyulával való baráti kapcsolata. Mellette megemlítendő, hogy nagyon jó kapcsolatokat ápolt az angol pénzvilággal is.
Először a politikában – egy gazdasági szakember konszolidált arca
Gömbös Gyula 1930-ban, a gazdasági válság kellős közepén kérte fel arra, hogy vegyen részt kormányprogramnak szánt Nemzeti Munkaterv kidolgozásában – ennek köszönhette 1932-es pénzügyminiszteri kinevezését. Ez a feladat bár szakpolitikainak tűnik, a Nemzeti Munkaterv nem volt mentes a demagóg, megvalósíthatatlan, olykor egymással ellentmondó elemektől – főleg gazdasági téren –, így Imrédy radikális útja már ekkor megindult.
Gömbös Gyula (forrás: Wikipedia)
1935-ben Gömbös leváltotta, így visszatért a Magyar Nemzeti Bank élére, annak elnökeként, gazdasági pályára. A politika azonban, mint tudjuk, nem rövid kitérő volt Imrédy életében. 1938-ban tért vissza mint Darányi Kálmán kormányának gazdaságért felelős (de tárca nélküli) csúcsminisztere,
az ő nevéhez fűződik a győri program, a trianoni diktátum miatt elavult magyar hadsereg fejlesztésének a programja.
Darányi Kálmán bejelenti a győri programot (forrás: Wikipedia)
A Darányi-kormány célja és bukása – mit várt Horthy Imrédytől?
Darányi Kálmán Gömbös Gyula utódjaként lett miniszterelnök, ennek megértéséhez ismerni kell Gömbös politikai életét.
Az 1920-as évek Bethlen Istvánhoz fűződő konszolidációs időszakát a gazdasági válság az évtized végére megakasztotta,
melynek eredményeként a radikális, fajvédő nézeteket képviselő Gömbös Gyula szárnya megerősödött a kormánypártban. Ennek eredménye lett az, hogy 1932-től Magyarország miniszterelnökét Gömbös Gyulának hívták.
A magyar politika két súlyos problémája ekkoriban a revízió kérdése és a gazdasági válság okozta károk megoldása, különösen is amiatt, mert az ilyen időszakok egy amúgy is meggyötört ország politikai életét felforgatják és szélsőséges irányba terelik. Gömbös Nemzeti Munkaterve ellentmondásos, Mussolini hatását mutató program volt, nem is sikerült végrehajtani, a külpolitikában pedig kereste egyrészt a magyar termékek külföldi piacát, másrészt a revíziós igények esetleges támogatóit. Gömbös Gyula volt az egyik első európai vezető politikus, aki gratulált Hitlernek, illetve felvette a kapcsolatot a Szovjetunióval is (gazdasági indokok miatt). Gömbös vitte el a magyar politikát németbarát irányba, amit már akkor is veszélyesnek ítéltek.
1936-ban Horthy már Gömbös menesztését tervezte, főleg miután az 1935-ös választáson megerősítette pozícióit, saját embereit juttatta előnybe a kormányban és a parlamentben, sőt elérte a hadsereg egyes tábornokainak nyugdíjazását, befolyást szerezve ott is.
Horthy célja a konzervatív, konszolidált politika visszaállítása volt,
ugyanakkor Gömböst annak halálos betegsége miatt nem váltotta le – a miniszterelnök még 1936-ban meghalt, utódja Darányi Kálmán lett, akitől Horthy éppen a konszolidációt várta (ahogy Bethlen István és hívei is).
Darányi Kálmán (forrás: WIkipedia)
Darányi miniszterelnöki posztjának túlzottan nem örült, nem számított erős vezetőnek, emellett egyes lépései a jobbra tolódás jeleit mutatják (pl. az ekkor benyújtott, de Imrédyék által elfogadott első zsidótörvény). Karrierje végére el is számolta magát, ugyanis bár tőle a szélsőjobboldal visszaszorítását várták, ő mégis megegyezett a nemzetiszocialisták vezetőjével Hubay Lászlóval – vagy azért, mert a korábbi paktumokhoz hasonlóan így akarta őket gyengíteni (teljesen nyilvánvaló módon reménytelenül), vagy mert nagyobb veszélynek tartotta a baloldalt. Ennek köszönhető, hogy Horthy bizalma megingott benne és
kiszemelték utódjának Imrédy Bélát – akitől Horthy ismét a konszolidációt várta, immár Darányi helyett.
Imrédy Béla (forrás: Wikipedia)
Imrédy Béla politikai elvei – egy mélyen vallásos politikus
Imrédy katolikus volta amiatt (is) játszott szerepet 1938. május 14-i kinevezésében, mert ekkor tartották a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten, továbbá Szent István-emlékév volt, és a református Horthy részéről célszerű volt katolikus vallású jelöltet választani. Gazdasági háttere és angol kapcsolatai (továbbá mély vallásossága) miatt
joggal gondolták, hogy vissza tud térni a konzervatív, mérsékelt irányvonalhoz,
emellett a győri programban játszott szerepe széleskörű elismerést biztosított neki. Imrédy azonban meggyőződéses antiszemita volt: ekkor fogadták el az első zsidótörvényt, illetve ő volt a második zsidótörvény szellemi atyja (bár enyhének ítélte meg).
Salazarhoz hasonlóan Imrédyre is hatást gyakoroltak XI. Piusz pápa elvei,
illetve valahol Salazart is követendőnek tartotta. XI. Piusz hivatásrendek alapján csoportosította volna a társadalmat, jókora vallási háttérrel. Ez az elképzelés hasonlít ugyan a Mussolini-féle korporációs rendszerre, de egyáltalán nem jelent fasizmust. Imrédy – ebben bölcsebben vélekedett, mint Salazar – megvalósított bizonyos szociális intézkedéseket, például bevezette a családi pótlékot és emelte a nyugdíjakat. Ennek részben az is oka volt, hogy ki akarta forgatni a szelet a nyilasok zászlajából, akik ellen olyan élesen lépett fel, mint a kommunisták ellen (Szálasit az ő miniszterelnöksége alatt is börtönbe zárták), de alapvetően a mély vallásosságából eredő szociális érzékenység vezérelte. Mindeközben tiltotta, hogy a közalkalmazottak bármilyen szélsőséges mozgalomban részt vegyenek, illetve erősen támogatta a katolikus társadalmi szervezeteket.
Egy német út hatása – politikai pálfordulás
1938 nyarán a nagy reményekkel induló, a szélsőségek ellen erélyesen fellépő, szociális reformokat bevezető vallásos miniszterelnök Németországba utazott.
A német út után mintha kicserélték volna (ebben az is szerepet játszhatott, hogy a kisantant a bledi egyezményben elismerte Magyarország fegyverkezési jogát): új politikai hitvallását 1938 szeptemberében mondta el Kaposváron. Talán egy korábbi „példakép”, Salazar hatását fedezhetjük fel akkor, amikor „csodás forradalmat” írt le (a portugál diktátor békés forradalomról beszélt), és itt is megjelenik a portugál minta mellett XI. Piusz elképzelése, vagyis hivatásrendeket, korporációs jellegű társadalmat képzelt el, ahol az emberek foglalkozási ágak szerint tömörülnek csoportokba. Valóban erőteljes elképzelés, de ezzel önmagában akkora baj még nem lett volna. A problémák a csodás forradalom antidemokratikus, antiparlamentáris elemeiben mutatkoztak meg. Imrédy célja ugyanis a kvázi korlátlan diktátori hatalom lett, először egy a kormányt a parlamenttől függetlenítő, lényegében felhatalmazási törvényjavaslatot nyújtott be, majd amikor ez a parlamentben elbukott, egy házszabály-módosítást. Ezeket a parlament kormánypárti és ellenzéki része egyöntetűen leszavazta, a konzervatív irányvonalnak teljes mértékben elfogadhatatlan volt az elképzelés.
A fordulat a külpolitikában
Imrédy külpolitikája a kezdetben a vártaknak megfelelően alakult: függetleníteni az országot a németektől úgy, hogy a revízió lehetőségét keresi. 1938 decemberében azonban Kánya Kálmán külügyminisztert leváltotta,
az új miniszter gróf Csáky István lett, aki a tengelyhatalmakkal való szorosabb együttműködés embere volt.
1939 februárjában az ország emiatt csatlakozott az antikomintern paktumhoz, a Szovjetunióval pedig megszakította kapcsolatait (miközben a Volksbund működését engedélyezte, német nyomásra).
Egy megváltozott politikus bukása
Bár a győri program és a Felvidék első bécsi döntés miatti visszatérése növelte Imrédy népszerűségét, éppen ekkoriban történt meg a pálfordulása, vagyis az antiparlamentáris javaslatok és a tengelyhatalmakhoz való húzás. Először 1938 decemberében adta be lemondását, amikor látta, hogy elképzelései nem fognak megvalósulni, de ezt a stabilitás miatt Horthy nem fogadta el (Imrédy ezen felbuzdulva 1939 januárjában megalakította saját, tervezett pártjának alapját, a Magyar Élet Mozgalmát). Mivel a kormánypárton kívüli szélsőjobb egyre inkább erősödött, valamint Imrédy (szintén szélsőjobboldali) köre, az „úri fasiszták”, ahogy rájuk ragadt, egyre több problémát okozott,
Horthy 1939 februárjában lemondatta a miniszterelnököt – kihasználva azt, hogy bizonyságot nyert egyik dédapja zsidó származása.
Csehszlovákia "gyászjelentése" - a Felvidék déli része Imrédy miniszterelnöksége alatt tért vissza, ami növelte a miniszterelnök népszerűségét (a kép forrása: Wikipedia)
Persze a második zsidótörvényt még benyújtotta mint annak szellemi atyja – az az Imrédy Béla, aki éppen a zsidótörvény enyhesége (!) miatt sopánkodott Horthynak, amikor az letette elé a zsidó dédapáról szóló dokumentumokat.
Egy bukott politikus küzdelme
Imrédy természetesen ezután sem tett le a hatalomról,
hanem eleinte a kormánypárton belül folytatott saját politikát, majd 1940-ben saját pártot alapított, a Magyar Megújulás Pártját. Végig tervezte visszatérését, illetve a német megszállás után a németek is őt akarták. 1940-től ő volt a magyar szélsőjobboldal igazi vezére, nem pedig Szálasi – volt terv az együttműködésre, de Imrédyt taszította a nyilasok alacsony származása és a ködös eszmevilág, amikor találkoztak, akkor pedig Szálasi börtönéveit is felemlegette, amelyben Imrédynek is jókora szerepe volt, vagyis a személyes viszonyuk sem volt éppen kedvező. Imrédy a Pálffy gróf vezette Magyar Nemzetiszocialista Párttal működött együtt, de ez kevésbé volt jelentős, mint Szálasi pártja (és bele is olvadtak Imrédy pártjába).
A német megszállás idején csak Horthy erélyes fellépésének köszönhetően nem lett miniszterelnök, de Sztójay kormányában megkapta a tárca nélküli közgazdasági miniszteri posztot. A németek továbbra is tervezték azt, hogy Imrédyt az ország élére állítják, de nem lett volna jó bábjuk, hiszen már miniszterként összeütköztek. A németek ugyanis a kisajátított zsidó vagyont a saját kezükre akarták adni, míg Imrédy a magyaroknak akarta – részben emiatt került elő újra az, hogy Imrédy zsidó gyökerekkel bírt. 1944 augusztusában emiatt lemondott, és menekülnie kellett.
1945-ben amerikai fogságba került, de kiadták Magyarországnak, ahol halálra ítélték. A kivégzés 1946. február 28-án történt meg – elterjedt, hogy esetleg kegyelmet kapott volna, ha kidolgoz egy részletes, gazdasági stabilizációs programot. Ezt meg is tette, ugyanakkor a kivégzés megtörtént, kegyelmi kérvényét is elutasították.
(A borítókép forrása: HVG - baloldalon Imrédy Béla, mellette Teleki Pál)
