Január nyolcadika lesz egy jó ideig az új január hatodika: múlt hét vasárnap este a leváltott jobboldali brazil elnök Jair Bolsonaro hívei megszálltak a kongresszus, az elnöki hivatalt és a bíróság épületét. A brazíliai eseményeket nagyon sokan hasonlítják a 2021. január 6-án történtekhez, ugyanis akkor éppen Trump hívei voltak azok, akik megostromolták a Capitoliumot, miután az Egyesült Államok leköszönő elnöke nem ismerte el a választási vereséget és csalásra hivatkozva megkérdőjelezte annak tisztaságát.
Az ilyen és ehhez hasonló eseményeket egyáltalán nem lehet a demokráciák normális működéseként értékelni, nem jár hozzá a demokratikus rendszerek stabilitásához, azt akár alapjaiban rengetheti meg. Bár Brazília nem a világ "mintademokráciája", attól függetlenül érdemes rápillantani az Egyesült Államokra is, amely manapság egyre kevésbé tekinthető a "hegyen lévő fénylő városnak", amelyre a világ népei felnézhetnek, csodálva annak demokratikus rendszerének működését. Azonban az amerikai társadalom - és ami az aggasztóbb - a politikai elit szintjén is komoly feszültségek nyilvánulnak meg és nagyon úgy tűnik Brazília sem kivétel ez alól.
Egyáltalán miért fontos arról értekezni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy demokratikus rendszer jól működjön, illetve, hogy mitől demokrácia egy demokrácia?
(kép forrása: americasquaterly.org)
A rövid válasz a kérdésre az, hogy egyáltalán nem evidens, korántsem magától értetődik, hogy a demokrácia önmagától működik. Bár vannak egyértelmű követelmények, mint például a titkos, egyenlő, általános és közvetlen választójog, az egyesülés szabadságának a biztosítása, a sajtószabadság érvényesülése, a hatalmi ágak koncentrációjának a tilalma és még lehetne sorolni. Azonban vannak olyan kritériumok is, amelyek szintén elengedhetetlenek, viszont sokkal kevésbé megfoghatóak.
A demokratikus rendszereket a választók legitimálják a szavazataikkal, felhatalmazást adnak a politikai elit számára az ország irányítására. Azonban az is előfordul, hogy a választás után az egyik politikai elit leköszönni kényszerül és a helyébe egy másik elit kerül, az újak rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel az elődök élhettek korábban. Diktatúrákban vagy királyságokban a hatalom megszerzése gyakran erőszakos volt: a pártállami elit börtönbe záratta, megkínozta és adott esetben kivégezte a ellenzékét, legyen az külső vagy belső, míg a középkorban trónviszályok következtében gyakran az uralkodó volt az, akit megmérgeztek, aki merénylet áldozata lett, esetleg egyszerűen uralkodásra alkalmatlanná tették.
(kép forrása: magyarhirlap.hu)
A demokráciának egy fontos tulajdonsága, hogy az elitek nem a másik félreállításában gondolkoznak, hanem az egymás kölcsönös tiszteletén és elismerésén alapuló választásokon mérettetik meg magukat, amelynek következtében valaki kormányozni fog, valaki meg ellenzékbe kerül. Az állampolgárok és az általuk támogatott, megválasztott politikai elit azonban kölcsönhatásban állnak egymással, alakítják a másik viselkedését. Ha az elitek viszálykodnak, nem bíznak egymásban, megkérdőjelezik a másik létének a legitimitását, akkor a választók ezt a viselkedési mintát követhetik és egy öngerjesztő folyamat végére közel polgárháborús hangulat fog elhatalmasodni a politikában. Illetve, ha a választók maguk követelik, hogy tovább mélyüljenek az árkok, akkor pedig a politikusok lesznek azok, akik ezt az igényt kiszolgálják, ezzel is tovább erősítve a már leírt folyamatokat.
Kiélezett volt a verseny a brazil elnökválasztáson, valamelyest kiélezettebb, mint a 2020-as amerikai választások. Ahogy Trump, úgy Bolsonaro is megkérdőjelezte a választások tisztességét, nem ismerte el a legyőzőjét, nem volt ott a másik beiktatásán, nem történt meg a békés hatalomátadás úgy, ahogy a nagykönyvben megvan írva. És mi lett mindennek az eredménye? A Capitolium ostroma és a brazíliai események. Természetesen fontos leszögezni, hogy ilyenkor több felelős van: 2016-ban a demokraták voltak azok, akik megkérdőjelezték a választás tisztaságát, 2018-ban meg mégiscsak hasba szúrták Bolsonarót. Azért az utóbbit egy kicsit mindenki a szívére venné, ha vele történne meg.
A viccet félretéve remélhetőleg sikerült érzékeltetni, hogy a demokrácia annál jóval több, minthogy elmegyünk x évente szavazni. Bár sok követelmény fogalmazható meg, azok azonban teljesen tökéletesen sehol sem tudnak megvalósulni, de törekedni attól még kell. Ha meg nagyon nem működik, hogy akkor lehet, hogy tényleg a "fejétől bűzlik a hal" és a politikai eliteknek kell felelősségteljesebben viselkedni, elismerni a másik létezését, tiszteletben tartani annak nézeteit. Az sem üdvözítő, ha azon fáradozunk, hogy megfejtsük, hogy ki kezdte az egészet, az még nem oldott meg túl sok konfliktust.
(borítókép forrása: portfolio.hu)
