Robert D. Putnam, amerikai filozófus, a Harvard egyetem professzora a ’90-es évektől kezdve aktívan foglalkozik a társadalmi tőke fogalmával, azon belül is Amerika csökkenő társadalmi tőkéjével. A leghíresebb ezzel foglalkozó írása Egyedül tekézni címmel jelent meg. Milyen relevanciák vonhatók le értekezése alapján napjaink társadalmára?
Néhány szó Putnamról
Putnam 1941-ben született Rochester városában, korai éveit Port Clinton-ban töltötte. 1963-ban a Swarthmore College-ban szerzett diplomát. Kiemelkedő tanulmányi teljesítménye miatt ösztöndíjjal lehetősége volt Oxfordban tanulni. A mesterképzést és a doktori címet a Yale egyetemen szerezte meg, majd 1979-től a Harvard egyetem tanára. Rengeteg nemzetközi díj és elismerés birtokosa, melyek közül kiemelkedik a National Humanities Medal, melyet Barack Obama volt amerika elnök adott át neki, azért mert
,,elmélyítette az amerikai társadalomról ismert tudást”.
Putnam, aki jelenleg 81 éves, a mai napig aktívan tanít és publikál.
(forrás: today.tamu.edu)
Mi az a társadalmi tőke?
Ez a fogalom komoly szerepet kap a ’70-es évektől kezdve a társadalomtudományi szakirodalomban. Ennek az értekezésnek Putnam kiemelkedő alakja. A társadalmi tőke fogalmát Putnam így határozza meg:
„a társadalmi szerveződés olyan jellemző vonásaira utal mint bizalom, szabályok és hálózatok, amelyek az összehangolt cselekvés elősegítése révén javíthatják a társadalom hatékonyságát”.
Kicsit érthetőbben megfogalmazva a társadalmi tőke egyének közötti kapcsolatokat, szoros társadalmi kapcsolathálókat jelent, mely a bizalmon és az átláthatóságon alapul. Ahol megfelelően működik a társadalmi tőke, ott javul a termelékenység, hatékonyabb a társadalom, alacsonyabb a bűnözés, kiterjedt a szocializáció, sőt, még az iskolai teljesítmény is javul.
(forrás: pinterest.com)
Írásában Putnam arról értekezik, hogy az Amerikai társadalom összezsugorodott, a társadalmi tőke minősége folyamatosan romlik. De mi is történt a társadalmi tőkével a ’90-es évek Amerikájában?
A politikai szerepvállalás folyamatosan csökken.
A választásokon való részvétel kb. 25%-ot csökkent a ’60-as évekhez viszonyítva. A nyilvános városi üléseken, a tüntetéseken és a politikai pártban résztvevők száma is több, mint a harmadával csökkent.
Egy felmérés alapján 1966-ban 30% volt azok száma, akik ritkán vagy soha nem foglalkoznak politikával. Ez a szám 1992-re 75%-ra nőtt. Minden adat azt mutatja, hogy hiába fejlődött az oktatás soha nem látott mértékben, a közélet összes területén feltűnően csökkent a polgári aktivitás.
A szervezetekben való aktivitás is folyamatosan csökken.
A munkahelyi szakszervezetek 1990-re elvesztették tagjaiknak közel a felét. A szülői munkaközösségi tagok száma majdnem a felére csökkent. A hit aktív gyakorlása is leáldozóban.
Tehát itt is megfigyelhető a polgári aktivitásnak a csökkenése: van ahol hirtelen és radikálisan csökkent a tagok száma, van, ahol az évek során lassan, de állandóan csökkent. A csökkenés azonban tagadhatatlan.
Noha a ,,klasszikus” polgári szervezetek népszerűsége már nem a régi, felbukkantak új, rengeteg tagot számláló szervezetek, melyek elsősorban a környezetvédelemmel és a feminizmussal foglalkoznak. Akkora tagságot sikerült összegyűjteniük, hogy lobbitevékenységük a politika alakulására is hatással van.
Putnam azonban ebben az esetben sem derűlátó. Szerinte a régi szervezetekkel ellentétben ezek nem igényelnek tagjaiktól aktivitást, nincsen kötelező részvétel és felszólalás sem. Ennek hiányában pedig nem lehet arról beszélni, hogy ezek fontos társadalmi tőkét hordoznak magukban.
A jószomszédi viszony és a társadalmi bizalom is csökkent.
Ez azért kiemelkedő probléma, mert ez a két tényező a társadalmi tőke alapja. Hogy mennyire csökkentek? Egy kutatás során azt a kérdést tették fel az embereknek, hogy eltöltenek-e évente legalább 2 közös estét a szomszédokkal? Az igennel válaszolók aránya 1974-ben 72% volt, míg 1993-ban 61%. A társadalmi bizalom csökkenését vizsgálva is egy hasonló kutatást végeztek. A ,,legtöbb ember megbízható?” kérdésre 1960-ban az igennel válaszolók aránya 58% volt. Ez az arány 1993-ra 37%-ra esett.
(forrás: eu.wikipedia.org)
Mik lehetnek a fenti folyamatoknak az okai?
Putnam szerint a nők gyakori munkavégzése, hiszen nem tudják így a családon belül a társadalmi tőkét maximalizálni. A családok növekvő mobilitása is egy tényező lehet, hiszen a családok sehol nem tudnak ,,gyökeret verni”. Valamint a kevesebb házasság, a kevesebb gyerek és a több válás sem kedvez a társadalmi tőkének. A technológiai fejlődések is hátráltatják a társadalmi kapcsolatok megerősödését, hiszen emiatt az emberek egyre kevesebb időt töltenek el egymással.
(forrás: hias.tamu.edu)
Hogy miért lehet ez ma releváns Magyarországon?
Milyen relevanciája lehet itt és most egy közel 30 éves amerikai filozófus értekezésének? Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy Magyarországon minden egy kicsit később történik, akkor azok a folyamatok melyeket Putnam leírt 30 éve, azok kísértetiesen hasonlítanak a jelenlegi magyar társadalom helyzetére. Mi lehet a megoldás erre a helyzetre? Be kell látni, hogy a társadalmi tőkéből minden ember építkezni tud és aktívan szerepet kell vállalni a jelenünk és a jövőnk alakításában.
(Borítókép forrása: loksatta.com)
