Szombathelyi Ferenc egyáltalán nem volt a németek híve, mégis kivégezték a háború után – nem Magyarországon, hanem Jugoszláviában. Sokáig úgy tartották, hogy a vezérezredest rendkívül brutális módon, karóba húzással ölték meg. Ki volt Szombathelyi Ferenc és hogyan halt meg?
A vezérezredes előélete
Knausz Ferenc néven született 1887-ben Győrben, sváb származású iparos apától és magyar anyától, akinek utóbb felvette a családnevét. Katonai iskolái után vezérkari tisztként harcolt az első világháborúban, harcolt az erdélyi fronton, majd részt vett a Vörös Hadsereg tevékenységében is. Utóbbi nem jelentett számára akadályt a Horthy-korszakban sem, hiszen fokozatosan lépett előre a ranglétrán. Katonai és elméleti tudása, tapasztalatai miatt természetesen kulcsszerepet kapott a második világháborúban is.
Szombathelyi Ferenc (forrás: Origo)
Tűzközelben
Nem katonai, hanem politikai értelemben került tűzközelbe:
1941-44 között Horthy Istvánnal való kapcsolata miatt a Honvéd vezérkar főnöke lett vezérezredesi rangban,
és igen komoly vizsgálatot folytatott az angolszász hatalmak katonai (és erkölcsi) előnyéről, valamint a németek hátrányairól és hibáiról. Azt gondolta, hogy a németek nem nyerik meg a háborút, és Magyarország érdekeivel is ellentétes a részvétel. Azt javasolta, hogy az ország tartalékolja az erőforrásait addig, amíg a nyugati szövetségesek meg nem érkeznek, és akkor forduljon szembe a németekkel.
Természetesen – Kállay Miklós miniszterelnökhöz hasonlóan – nem volt lehetősége teljes mértékben kiállni a németek ellen, részben ennek tudható be, hogy a Don-kanyarban harcoló második magyar hadseregnek megtiltotta a visszavonulást. Később ezt a nyakába varrták.
A magyar érdeket figyelembe vevő politikája mindvégig vezérlő csillaga volt,
emiatt javasolta Horthynak a német megszállás elfogadását. Ismerte ugyanis a magyar hadsereg állapotát és tudta nagyon jól, hogy az ellenállás esélytelen. Azt gondolta, nagyobb károkat okozna a csekély erejű honvédség fellépése, mint a vértelen megszállás. Később emiatt a német megszállásban is az ő felelősségét látták.
A délvidéki razzia
Ami miatt később kivégezték, az a délvidéki vérengzés volt. A Bácska 1941-es visszatérése után ugyanis a nemzetiségekkel különböző módokon bántak – a németek és a horvátok jogokat kaptak, de
a szerbek, különösen is a két világháború között betelepítettek, kevésbé kegyes eljárásban részesültek.
Többeket közülük a Független Horvát Államnak adtak át, akik egyszerűen kivégezték jelentős részüket, másokat internáltak. Mindezek miatt megindultak a helyi partizánakciók, akik ellen Szombathelyi razziát hirdetett - amelynek vezetésével Feketehalmy-Czeydner Ferencet bízta meg.
Feketehalmy-Czeydner Ferenc (forrás: Wikipedia)
A délvidéki razzia a partizánokkal való leszámolás után is folytatódott,
mivel többször is összetűzésbe kerültek a polgári lakossággal. A január 4-én kezdődő akció így január 23-ig tartott, és nagyjából 3300 szerb és zsidó polgári lakos halálát okozta. Ami miatt leállították, az éppen az eseményekről híreket szerző Szombathelyi parancsa volt – ennek ellenére a jugoszláv kommunista állam az ő felelősségét állapította meg.
Fontos látni, hogy már 1942-ben megpróbálták felelősségre vonni a razzia résztvevőit, de ekkor Horthy még leállíttatta ezt (ami nem jelenti azt, hogy egyetértett volna az eseményekkel). 1943-ban részben Szombathelyi közbenjárásával halálra ítéltek négy vádlottat, akik ekkorra már Németországba menekültek, és csak a megszállás után tértek vissza, mikor a Sztójay-kormány felmentette őket.
Arra, hogy a polgári lakosság ellen fellépő katonai vezetőket felelősségre vonjanak, egyedül Magyarországon történt kísérlet a második világháború alatt.
Többféle felelősségre vonás
Szombathelyi Ferencet német nyomásra eltávolították tisztségéből a megszállás után
– 1944 októberében megpróbálták felelősségre vonni a nyugatiak felé való kiútkeresése miatt, de felmentették. A nyilas hatalomátvétel után Sopronkőhidára szállították, és előbb itt, majd Németországban tartották fogva. Valószínűleg csodával határos, hogy nem kezdték rögtön a kivégzésével.
Szombathelyi számíthatott arra, hogy a német és nyilas kísérletek mellett a háború után sem lesz nyugta, emiatt összeállított egyfajta védőiratot a német fogságban. A háború után első fokon a háborús bűnök alól Magyarországon felmentették, de tíz évet kapott népellenes bűncselekmények és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Másodfokon azonban életfogytiglant kapott, mivel a háborús bűnök miatt is bűnösnek találták – többek között a német megszállás és az újvidéki vérengzés miatt is. Mindezek alól 1994-ben a Legfelsőbb Bíróság felmentette.
Kivégzése – valóban karóba húzták?
Mivel a kisebb háborús bűnösöket az adott országok hatáskörének tartották, így
Szombathelyi Ferencet kiadták Jugoszláviának,
egyébként vitatható jogszerűségi körülmények közt. A jugoszlávok a legtöbb felelőst nyilvánosan végezték ki, köztük Feketehalmy-Czeyndert is, legtöbbjüket akasztással. Szombathelyi Ferencet 1946. november 4-én végezték ki a nyilvánosság kizárásával, a péterváradi erőd falai között, Újvidék mellett. Ennek köszönhetően rengeteg pletyka látott napvilágot a halálával.
A péterváradi vár, ahol kivégezték Szombathelyi Ferencet (forrás: Wikipedia)
A legismertebb történet szerint Szombathelyit karóba húzással végezték ki,
de ennek eredete bizonytalan – megjelenik ugyanakkor a délvidéki vérengzéseket irodalmi téren megörökítő Cseres Tibor későbbi munkáiban, továbbá Lakatos Géza emlékirataiban is. A korabeli lapok azonban egyértelműen arról számolnak be, hogy Szombathelyit golyó által ölték meg. A partizánoktól egyébként az ilyen és hasonló, középkori brutalitású eljárások nem álltak távol, de itt nyilvános perről beszélünk, és nehezen lenne elképzelhető az itteni alkalmazás.
A karóbahúzás kora újkori ábrázolása (forrás: Wikipedia)
A karóba húzás mellett elterjedt az a tévhit is, hogy Szombathelyit nem végezték ki. Ennek alapja az volt, hogy az ő kivégzése nem volt nyilvános, így táptalajt adott a pletykáknak, amelyeket leginkább Szombathelyi felesége terjesztett, aki nem volt hajlandó elfogadni férje halálát. Persze Szombathelyi feleségének valóban mondtak félreérthető információkat jugoszláv katonatisztek, de ezeknek a megalapozottsága bizonytalan.
Borítókép: a délvidéki razzia során kivégzett civilek holtteste (forrás: Origo)
