A politikában elengedhetetlen, hogy a különböző szereplők olykor megújuljanak, legyen itt szó pártokról vagy az egyszeri politikusokról. A sikeres politikacsinálás receptjének az egyik hozzávalója a változásra való képesség, azonban ez egy nagyon összetett dolog. Egy párt megváltoztathatja az ideológiai arculatát (liberálisból konzervatív lesz, radikális vagy szélsőséges pozícióját feladhatja azért, hogy nagyobb és több társadalmi rétegeket tudjon megszólítani, továbbá lecserélheti a párt vezetőit, átalakíthatja a szervezeti struktúráját, hogy az demokratikusabb legyen vagy éppen fordítva: csökkentheti a tagság befolyását. De az se elképzelhetetlen, hogy komoly energiák kerülnek mozgósításra az országos lefedettség növelésére vagyis városi és megyei alapszervezetek létrehozására is sor kerülhet.
Ezek ugyan nagyon fontos változtatások lehetnek, azonban kevésbé megfoghatók. Az is innováció, ha egy vezető politikus megváltoztatja a stílusát, a megjelenését. Orbán Viktor bármennyire is szeretett szakállat hordani, egy konzervatív pozíciót elfoglaló miniszterelnök nem nézhet ki úgy, mint egy szakkollégiumból kinövő, liberális, ifjúsági párt első embere. Ha egy párt szeretne a centrumszavazók felé közeledni, akkor nem ildomos a szélsőséges elveket valló csoportokkal mutatkozni és kedélyesen társalogni, sőt, a legcélszerűbb, ha el is határolódnak az egykori "bajtársaktól".
(kép forrása: origo.hu)
Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy egy változtatás mindenképpen pozitív eredménnyel jár, az se lehetetlen, hogy olykor a változatlanság a legmegfelelőbb (legkevésbé rossz?) stratégia, bár elképzelhető olyan helyzet is, amikor már semmi sem segíthet. A pártrendszerek, ha lehet így mondani "állandó mozgásban" vannak, nincsenek állandósult erőviszonyok, olyan a legkevésbé sem, amely az "örök időkig" kitart. A kilencvenes években háromosztatú volt a magyar pártrendszer: volt egy baloldali (MSZP, Munkáspárt), egy liberális (SZDSZ, Fidesz) és egy jobboldali (MDF, FKGP, KDNP) blokk. 1994-et követően az SZDSZ koalícióra lépett a szocialistákkal, ami egy balliberális oldalt hozott létre, ezzel szemben a jobboldalon az MDF meggyengülését követően űr támadt. A Fidesz ezért is váltott ideológiát és nem oldalt, ugyanis jobbközép liberális pártból jobboldali konzervatív lett.
A Fidesz a kétezres évek elején az "egy a tábor egy a zászló" jelszavat szem előtt tartva egységesítette a jobboldalt: integrálta az FKGP-t, a KDNP-vel szövetségre lépett, az MDF pedig nem tudott ellenállni a tömbösödésnek. A Fidesz ellentmondást nem tűrően elszipkázta a kisebb pártok szavazóit és tehetségesebb politikusait. Az MDF megpróbálta a kétblokkrendszerben megcélozni az egyre inkább kiüresedő közepet, ki is estek 2010-ben az Országgyűlésből, akárcsak az SZDSZ. 2010 után Magyarországon kialakult egyfajta centrális erőtér, amelyben a középen "szélesen terpeszkedő" kormánypárt Fidesz-KDNP van, illetve a kétoldali ellenzék (jobbra a Jobbik és balra az LMP és az MSZP). Míg a baloldal egyre inkább széttöredezettebb lett, addig a Jobbik megpróbált néppártosodni és középre húzni, leakarta vetkőzni a radikalizmusát.
(kép forrása: mandiner.hu)
A Jobbikban 2020-tól 2022 tavaszáig tartott Jakab Péter populista kísérlete, őt a párt vezetősége puccsolta meg végül, azóta Gyöngyösi Márton vezetésével újfent útkeresésbe kezdett 2018 második helyezettje. A Jakab-korszak során az elnökhöz igazították a párt arculatát, míg Gyöngyösi Márton EP képviselőként próbálja újrafazonírozni a pártját, ami már a távolság miatt is meglehetősen nehéz feladat. A párt a jászberényi ellenzéki győzelmet követően felbátorodott és szorgalmazza, hogy 2024-ben ez a civil, pártnélküli modell legyen a domináns a Fidesszel szemben. A pártmentes önkormányzatok programja azonban nem feltétlenül csak a párt önmérsékletének kell, hogy betudjuk.
Feltehetőleg ez sokkal inkább szól a DK-nak, ahova a baloldali ellenzéki politikusok folyamatosan átpártolnak. A Demokratikus Koalíció könnyen lehet, hogy 2024-ig olyannyira "megszedi" magát helyi erős emberekkel és tehetségesebb politikusokkal, hogy egy számára nagyon előnyös együttműködési rendszert tud elfogadtatni a többi ellenzéki párttal. A Jobbik, amelynek tavaly április óta több helyi alapszervezete is megszűnt, nem úgy tűnik, hogy önerőből képes lenne ezt megakadályozni, így inkább bedobja a pártmentes önkormányzatok ötletét és "bízik" a 2024-es vereségben, hogy "márpedig ők megmondták, hogy a civileknek kellett volna indulniuk, de ezt a pártok meghiúsították". A Jobbik mint valami önbizalom-hiányos Dávidként tekint az önbizalomtól kicsattanó Góliát DK-ra, inkább nem akar konfrontálódni vele 2024-ben, hanem 2026-ig akar békében építkezni.
(kép forrása: telex.hu)
A Jobbik megpróbálja önmagát ideológiailag is felfrissíteni: jelenleg nemzeti, keresztény, konzervatív, jobbközép, szociálisan érzékeny néppártnak definiálják magát. Valahogy itt meg is állt a dolog és azóta nem nagyon sikerült alaposabban megmutatni ezt az arculatot. Szerintem nehezen értelmezhető 2023. januárban 1956-os üzenetekkel operálni, hogy ebből utána levezessék a konzervatívságukat. A Jobbik jelenleg mindenkitől el van határolódva, a Mi Hazánk a Fidesz szélsőjobboldali cinkosa, míg a baloldali ellenzékkel sem szándékoznak a jövőben együttműködni.
Anno az MDF is mindenkitől elhatárolódott és a közepet célozta meg. Aki követi Gyöngyösit a Facebookon, az felfigyelhetett a napokban arra, hogy az egykori MDF egyik alapító tagját, a fiatalon meghalt Csengey Dénest idézte:
Tőlünk ne féltse senki a televíziót! Nagyon fogunk vigyázni rá, mert a miénk! És ugyanígy ne féltse tőlünk senki Magyarországot! Nagyon fogunk rá vigyázni, mert a miénk... Európába, de mindahányan!
A Jobbik az MDF útjára lépne? Természetesen teljesen más a két párt története, hogy honnan jutott hová. Egyesek szerint ez olyan lenne, mint az almát összehasonlítani a körtével, azonban az mindenképp közös elem, hogy egy egyre vékonyodó réteget céloztak meg, a centrumot. A DK szeretné a vezetésével újraszervezni a kétezres évek kétblokkrendszerét, ahol a két blokk között a senki földje helyezkedik el. Jelenleg a Jobbik nagyon úgy tűnik, hogy ide kívánkozik, ráadásul úgy, hogy igen kicsit a merítési lehetősége.
A Jobbik 2024-ben tényleg pártmentes önkormányzatokat szeretne? A jelenlegi erőviszonyokat elnézve cseppet sem meglepő, másban nem is biztos, hogy érdemes lenne gondolkozniuk. Ha mindenképpen meg kellene jelölni valamilyen vízválasztót a Jobbik kapcsán, akkor az 2026 lenne, ugyanis az országgyűlési választás az egyik legjelentősebb esemény a pártok életében. Magyarországon, ha egy párt kiesett a Parlamentből, akkor azt rendre nem élte túl, önerőből senkinek sem sikerült visszatérnie (a KDNP is csak a Fidesszel együtt tudott). 2026-ot követően sokat egyszerűsödhet a magyar pártrendszer, a Jobbik lehet az egyik áldozat.
Borítókép forrása: Magyar Nemzet
