Talán kevés olyan felfűtött lelkű költőnk volt, mint Petőfi Sándor, így ez a cím igen nehezen ellenőrizhető. A Petőfi-emlékév kapcsán a Magyar Nemzeti Levéltár elkészítette a „Petőfi közössége” adatbázist, amely mindazon személyeket igyekszik bemutatni, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak Petőfivel. Mi most egy olyan családot mutatunk be, akiknél Petőfi nem egyszer tartózkodott, és ennek eredményeként több verse is született. Nem mellesleg gyerekkori barátja egyben a leghitelesebb életrajzírója is lett: Sass István.
„Őseimnek véres kardja”
Mindannyian ismerjük ezt a sort a költő Magyar nemes c. verséből.
Egyesek talán azt is tudják, hogy a tolnai Borjád pusztán – nem azonos a baranyai azonos nevű faluval, hanem ma Kölesd falu része, de korábban a ma Sárszentlőrinchez tartozó Uzd pusztával egyesítve alkotta Uzdborjádot – birtokos Sass család kardja ihlette. Valójában
a Sass család nem volt nemesi származású,
legalábbis férfiágról nem.
A tolnai Sárszentlőrinc és környéke a külföldi származású Claude Florimond de Mercy gróf – ennek halála után pedig fogadott fia – birtokolta, és a Sass család felemelkedése hozzá köthető. Az eredetileg jobbágy származású Sass János huszárként szolgált, és a családi hagyomány szerint megmentette a fogságba került Mercy gróf – maga is katona – életét, aki lehetővé tette számára, hogy birtokot válasszon a gróf jószágaiból. Sass ugyanakkor csak egy házhelyet kért magának a Sió partján, amely így mentesült a jobbágyszolgáltatások alól. Sass valószínűleg folytatta a katonáskodást, mivel csak az 1760-as években telepedett le Borjádon. Ha nem volt eredetileg nemesi származású, amire jelenleg nincs semmiféle utalás, akkor utódai sem, hiszen ő maga nemességet nem kapott. Egyébként nagyon úgy néz ki, hogy írt verseket is.
Ennek ellenére a család komoly nemesi rokonsággal rendelkezett.
Sass János ugyanis igyekezett úgy élni, mint a nemesek, és már a század második felében beházasodtak egyes nemesi családokba, és az sem volt ritka, hogy gyerekeiket taníttassák – erre helyben lehetőségük is volt.
Hogy kerül a képbe Petőfi?
Petőfi Sándor – evangélikus vallású lévén – evangélikus intézményekben végezte tanulmányait. Így jutott el a tolnai Sárszentlőrincre,
a vármegye egyetlen olyan, teljesen magyar lakosságú falvába, ahol majdnem mindenki evangélikus volt, és evangélikus egyházközség működött (máshol német-magyar vegyes egyházközség vagy kizárólag német egyházközség működött, illetve Sárszentlőrinchez tartozó magyar leánygyülekezetek léteztek még, például Tolnanémediben). A szomszédos Uzddal és Borjáddal, a Sassok lakóhelyével szerves kapcsolatban álló falu ugyanis 1806 óta evangélikus algimnáziumot működtetett, amelynek legfőbb célja magyar érzelmű tanítók képzése volt a közeli német evangélikusok számára. Persze Sárszentlőrinc és a környékbeli puszták népe ezzel nagyon is jól járt: a szomszédos Uzdon ugyanis átalakultak a birtokviszonyok, és több nemesi család is birtokos lett, például a Pesthyek – akik közül a Horthy-korszakban egy igazságügyminiszter is kikerült, ők egyébként azért is érdekesek, mert 1819-ig nem éltek az egyébként őseiket megillető nemesi jogaikkal –, vagy a Fördősök – jelen sorok írójának felmenői, akik 1849-ben egy később Kufsteint is megjáró alispánt adtak, vagy a Farkasok – akik közül származott Petőfi jó barátja anyja révén; továbbá igen komoly iparos réteg élt a faluban, ahol amúgy a parasztság is viszonylag jómódú volt.
A sárszentlőrinci Petőfi Sándor Emlékház (forrás: sarszentlorinc.hu)
Így járatta ide gyerekeit id. Sass István orvos és felesége, a nemesi származású Farkas Erzsébet –, és ide járt Petőfi Sándor is kilenc éves korától két évig – ahol megismerkedett és közeli barátságba került ifjabb Sass Istvánnal. A későbbi költő vésett monogramja máig látható a sárszentlőrinci evangélikus templom egyik padjában.
Lánykérés Pesten
Néhány év elteltével a közeli barátságba került gimnáziumi tanuló Sass és az ekkor éppen önkéntes katona Petrovics Sopronban találkoztak, valószínűleg ekkor ismerkedett meg István öccsével, Károllyal. A rövid összefutást egy hosszabb pesti találkozás követte 1844-ben, amikor
a költő meglátta a reformkor leggazdagabb bankárának, Kappel Frigyesnek a lányát, Emíliát. Aki pedig felhívta Petőfi figyelmét a lányra – az nem más volt, mint Sass István.
Kappel Emília, akinek Petőfi megkérte a kezét (forrás: Wikipedia)
A felbuzdult költő másnap megkérte a lány kezét, és az apa udvariasan kikosarazta (valójában közölte vele, hogy bármikor szívesen látja, de persze többet nem találkoztak). Emília végül a következő évben férjhez ment Lónyay Menyhért grófhoz, aki később miniszterelnök lett.
Visszatérés Borjádra
Egy év elteltével a költő váratlanul betoppant a borjádi nádfedeles kúriába, ahol mindössze egy hetet kívánt tartózkodni – ugyanakkor lekéste a visszafelé tartó hajót, így július 26-tól augusztus 9-ig töltötte a vendégszerető Sassok közelében az időt. Nem sok idő telt azonban el a következő találkozásig, ugyanis szeptember 26-án Petőfi hajóval érkezett meg Paksra, ahol már várta Sass Károly a szilajcsikós hintóval – az úton Borjádig versenyeztek, hogy ki tud cifrábban káromkodni, és egy földbirtokossal nehéz felvenni az iramot, az örökös szabadságra bocsátott katonának sikerült. Borjádon pedig szüret volt, és a mozgalmas időszak a népi háttérrel bíró költő számára igazi feltöltődést biztosított, hát még a Sass-lányok közege.
Petőfi hiteles ábrázolása (forrás: Wikipedia)
Itteni tartózkodása alatt hat vers született (valószínűleg mind az őszi vendéglátás idejében). Volt itt minden: Sassné, vagy ahogy a költő hívta: asszonynéném, zavarba hozta a nyakkendő megdicsérésével; meglátogatta gyerekkori barátnéját, Hittig Amáliát Gyönkön – ebből persze vers is született;
fürdött a Sióban, amely miatt meghűlt – és Sassék lánya, Erzsike ápolta. De ki is volt ő?
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Amikor Petőfi megérkezett Borjádra, a Sass-lányok közül csak Zsófi és Janka tartózkodtak a szülői háznál. Persze Petőfi Zsófinak is írt verset – „Engedd, hogy én is méh legyek a szivedben.” –, de amikor Borjádon híre ment az ekkor már híres költő ottlétének, a gyerekkori barát Sass István sógora, Sass Lydia férje,
Pesthy János halászbált rendezett uzdi birtokán Petőfi tiszteletére.
Ide Sass István és Petőfi gyalog, míg a többiek szekéren érkeztek, és nem kicsit öntöttek fel a garatra. Eközben figyelt fel a nővérénél rokonlátogatóban lévő Erzsikére, akit egész este mulattatott. Amikor pedig az est véget ért, a házigazda négy ökröt fogott be – a lovakat ugyanis kölcsönadták –, hogy a család hazatérjen. Itt született Petőfi egyik leghíresebb verse, A négyökrös szekér. „Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: // <<Ne válasszunk magunknak csillagot?>>” – Sass Erzsébet pedig ettől kezdve Petőfi csillagának nevezte az esthajnali csillagot. Akárhogy is: a költő sorai igazolták magukat: „A csillag vissza fog vezetni majd // A mult időknek boldog emlékéhez, // Ha elszakaszt a sors egymástul minket.” Közben pedig
„Az országúton végig a szekérrel // A négy ökör lassacskán ballagott.”
Petőfi kedvelt tartózkodási helye, a Méhes - itt írta verseit is (forrás: muemlekem.hu)
A szabadságharc doktora
Petőfi ott tartózkodása alatt Erzsikét egyszer megcsókolta, mire a lány kisietett a kertbe.
A másik lánynak, Zsófinak, Halasy Károly gyönki jogász menyasszonyának megígérte, hogy a vőfélyük lesz – de ez meghiúsult. Petőfi végül október 7-én távozott szüleihez. A gyerekkori barát, az 1847-ben habilitált immár dr. Sass István később Pesten találkozott a költővel, aki megbízta őt Vácon élő anyjának kezelésével.
1848-ban Sass István is felkelt, mégpedig orvosként szolgálta a szabadságharcot. Mivel október 6-án Aradon találjuk, és mivel az osztrákok előtt is hírhedt Petőfi jó barátja volt, továbbá odaadóan jelen volt a harcokban, így hiába engedték el az orvosokat – Sass Istvánt kvázi belső száműzetésbe kényszerítették. Előbb uradalmi orvos lett, ugyanakkor 1865-től vármegyei főorvos Szekszárdon. Komoly tudományos és gyakorlati munkával bírt. Úgy néz ki, Petőfivel nem találkozott a szabadságharc alatt, de mindent tudott róla.
Petőfi és Erzsike kapcsolata elmúlt, de a Sass család ott volt a költő életében. Károly ugyanis éppen akkor volt gazdász a szatmári Erdődön, amikor a jószágigazgató (vagyis a felettese) Szendrey Ignác – nem más, mint Szendrey Júlia apja. A fiatalabbik Sass-fiú csempészte a leveleket az egymástól eltiltottak között.
S hogy mi lett Erzsikével? Férjhez ment Török Józsefhez (gyászjelentése alapján 1864-65 körül). Ennek ellenére a költővel töltött idő emlékét élete végéig ápolta, és amikor Kéry Gyula 1908-ban megjelentette Petőfi-emlékekkel kapcsolatos kutatásainak eredményét (Friss nyomon), akkor megkereste a Sass család leszármazottait is – és művében mellékelte Sass Erzsike hozzá intézett levelét.
Ajánljuk a Magyar Nemzeti Levéltár Petőfi közössége adatbázisát
Felhasznált forrás: Kéry Gyula: Friss nyomon. Bp. 1098.
Borítókép: Thorma János Talpra magyar! c. festménye (forrás: Wikipedia)
