Mindannyian ismerjük a magyar betyárok történeteit. Legtöbbször katonaszökevényekről, szegény juhászbojtárokról szólnak ezek a sokszor romantikus szálakkal szőtt mesék – Vidróczki Mártonról mi is írtunk. Ugyanakkor talán a legelső név szerint is ismert betyár egy felvidéki úri családból származott: Angyal Bandit valójában szentmártoni Ónody Andrásnak hívták.
A magyar betyárvilág
A 18. században, a Rákóczi-szabadságharc leverése után a nép „átmentette” hőseit a törvényen kívül került katonaszökevények, jobbágyok és zsellérek világába. Ők elsősorban az Alföldön okoztak problémát, aminek a vége az lett, hogy a hatóságok egyre erélyesebben léptek fel mindenki ellen, akit kicsit is gyanúsnak láttak (pl. hangosan mulató fiatalokat).
A betyárok jelentős részét az jellemezte, hogy csak a gazdagokat, urakat vámolták meg, és velük szemben is csak akkor alkalmaztak erőszakot, ha azok ellenállt. A nép egy része a betyárokat segítette,
az urak ugyanakkor igyekeztek kézre keríteni a törvényen kívülieket. Az urak – például az Ónodyak és az Olchváryak.
Az úr, aki soha nem fért meg senkivel
Ilyen úr volt például a borsodi Sajószentpéter mellett birtokos szentmártoni Ónody András is. Nem látni pontosan, hogy a régi Ónody családból származott-e, amely már a 13. században is szerepelt, vagy új nemesítésű család volt a nemzetsége, de annyi bizonyos, hogy a Rákócziak szolgálatában álltak a család tagjai főként udvarbíróként, jószágigazgatóként. Az első bizonyosan ismert családtag I. Rákóczi György birtokainak intézője (Szerencs és Ónod), felesége a régi Szentpéteryek közül származott. Rajtuk keresztül rokonságba kerültek több, igen régi és befolyásos családdal, valamint lányaik férjei is a tekintélyes Puky és Fáy családokból kerültek ki – amelynek következtében az Ónody-rokonok közül származtak a legfőbb megyei tisztviselők, akik a törvényen kívüliek ellen is felléptek.
I. Rákóczi György (forrás: Wikipedia)
Id. Ónody András sajószentpéteri birtokos sem adta alább házasságkötésben: a régi olcsvári Olchváry családból vett feleséget, mégpedig Krisztinát, akinek anyai nagyapja Zákány András ónodi kapitány, sikeres katona és a népi emlékezetben megőrzött hős. Az unoka, Krisztina is jelentős birtokot örökölt az abaúji Restén. (Sokszor tévesen az ifjabb András feleségének nevezik Olchváry Krisztinát.)
Ónod vára ma (forrás: Wikipedia)
Id. Ónody András rokonaival igen nehezen tudott egyezni, főleg birtokügyek miatt, és amikor erőteljesen összerúgta velük a port, Restére költözött felesége javaira.
Itt ugyanakkor megmutatkozott, hogy nem a rokonok természetével volt probléma korábban, hanem vele: rengeteget perelt a jobbágyaival – mondván: azok engedetlenek – és a lelkipásztorral. A folytonos harag és csetepaték, no meg fia viselkedése miatt
Ónody 1788-ban megbetegedett és meghalt, özvegye hat gyerekkel maradt hátra – akik közül a legidősebb, Ónody András éppen a kassai börtönben raboskodott…
Az elkényeztetett úri fiú első botlásai
Nem tudni, hogy ifjabb Ónody Andrást mi vitte rá a törvényen kívüli életre. Nehéz szétválasztani a népi emlékezetet a történeti valóságtól, de mindennek lehet valamilyen alapja.
Ónody Andrást, Angyal Bandit ábrázoló metszet (forrás: Wikipedia)
Ifjabb Ónody Andrást, az elsőszülöttet valószínűleg kevésbé fogták szigorúan, mint testvéreit, ami hozzájárult ahhoz, hogy később kevésbé törvényes életet élt. A népi emlékezet szerint a sárospataki kollégiumban tanult, de beleszeretett egy kocsmáros lányba, és a könyvek helyett inkább a kocsmába járt. Emiatt előbb az iskolából tették ki, majd apja is kitagadta, aminek a következtében csikósnak állt a Hortobágyon. Gyarapította ugyan a nyájat, de néha meg is vámolta, persze mindemellett úriember módjára bánt az emberekkel, főleg a nőkkel. A juhász felesége nevezte el Angyalnak előnyős külseje miatt. Mikor azonban a debreceni városbíró észrevette, hogy saját kezére is dolgozik, más útra lépett…
Eddig a folklór. Sokkal valószínűbb azonban az, hogy a rokonait otthagyó apja rábízta a borsodi birtokok egy részének kezelését, és Sajószentpéteren telepedett le, feleségül véve nemes Hangácsi Juditot. Nagy mennyiségben kereskedett állatokkal (lóval és marhával), így került a Hortobágyra is, ahová gyakran maga hajtotta jószágait. Elképzelhető egyébként, hogy annyira kedvelte a lovait, hogy valóban a csikósok életét élte egy ideig (van ilyen feljegyzés).
1785-ben részt vett egy kevésbé törvényes jószágszerzésben a Hortobágyon: a vizsgálati fogságból 1786-ban szabadult, a hortobágyi lólopások miatt azért nem került börtönbe, mert kezeskedett érte az apja.
A következő években is a rokonságának köszönhette, hogy megúszta:
egyszer a saját apjának a lovait is ellopta,
de az futni hagyta fiát. 1787-ben az abaúji Göncön fogták el lólopás miatt, ami hozzájárult apja állapotának romlásához és így halálához is. Ekkor került börtönbe Kassán, ahonnan 1790-ben szabadult, saját maga által megfogalmazott és talán leírt kegyelmi kérvénye és családja tekintélye miatt. Ezután egy évtizedig nem látjuk – no nem azért, mert tisztességes életet élt, hanem mert ügyesen leplezte ügyeit.
A Hortobágy, Angyal Bandi első lopásainak színtere (forrás: Wikipedia)
Az urak haragja
Hazatérte után átvette apai örökségét, majd – nem ellenőrizhető az anyakönyveket ért tűzvész miatt, de valószínűleg – ismét megnősült (mivel előző neje meghalt). Éveken át semmi baja nem akadt a törvénnyel, de ennek oka az lehetett, hogy szemet hunytak a tettei felett. Ő ugyanis
folytatta a rablásokat, és a pont, amikor már nem tudták leplezni ügyeit az volt, amikor az alispán lovait lopta el.
A népi tudat szerint ekkor fogták perbe.
A néphagyomány szerint egyébként korábban is lett volna ellene eljárás, csakhogy ő felment Bécsbe kegyelmet kérni – és mivel Mária Terézia megcsodálta szépségét, így ezt meg is kapta, ugyanakkor hazatérte után az urak igen keményen megharagudtak rá, hogy Bécstől várt szabadítást. Mária Terézia ugyanakkor már régen halott volt, amikor ez az esemény történhetett (1797 táján).
1799-ben Ónody Andrást valóban perbe fogták, és két év börtönt kapott (nyilván rokonsága és származása miatt, ez ugyanis igen méltányos „jutalom”). Mivel kegyelemért fellebbezett, így a végrehajtásra 1804-ig kellett várni – a felsőbb fórum négy évre emelte a büntetést. Persze Angyal Bandit nem lehet csak úgy elítélni: ő ugyanis elbujdosott, a vármegye még 1805-ben sem találta. Na ekkor viszont valóban járt Bécsben, és ártatlanságát bizonygatta. Ez a vármegye és az udvar huzavonáját eredményezte, melynek a betyár 1806-ban bekövetkezett halála vetett véget. De milyen is volt valójában Ónody András? Honnan jött neve? Hogyan emlékezik rá a nép?
A szegény szerető és a lányszöktetés
A népi emlékezet több módon is magyarázza az „Angyal” ragadványnevet.
Talán számadója felesége, talán a csereháti lányok ragasztották rá – de működése helyén élt egy szegény kisnemesi család, az Angyal. Elképzelhető, hogy a családból származott az egyik felesége, de sokkal valószínűbb, hogy házasságon kívüli kapcsolatban élt a lánnyal. Ezt a nép úgy őrizte meg, és még Jókai Mór is feldolgozta, hogy egy molnár lányába szeretett a gazdag úrfi, és el akarta ugyan venni, de az anyja tiltotta, és ezután következett a lányszöktetés – mely során szeretője meghalt, és emiatt állt betyárnak a nagy reményű fiatalember.
Akárhogy is történt, a nép szép termetű, férfias arcú, erős emberként emlékezett rá. Valahol más betyárok előképe lett, részben tudatosan (mások is használták a nevét), részben az emlékezet által.
Egy történet szerint olyan erős volt, hogy felemelte a gönci hordót,
amely valamivel kevesebb, mint 140 liter, és abból ivott; valamint fél kézzel tette fel lovára betyártársait.
A valóságban amúgy képzett, értelmes és művelt ember volt, négy nyelven (magyar, német, latin, tót) beszélt és írt. Minden bizonnyal sokkal súlyosabb tettei voltak, mint amit a peres iratok megőriztek, de rokonsága úgy próbálta menteni, hogy kicsinyítette ezeket – és a család érdeke is ez volt. Peres irat például nem is maradt fenn arról, hogy az alispán lovát próbálta volna meg ellopni, de nem lenne meglepő, ha megtörtént volna. Egy időben közelben lakott az alispán, és állítólag az ő lánya is közbenjárt néha érte, de ez már csak legenda…
Borítókép: betyárok ábrázolása (forrás: WIkipedia)
