Reaktor

A forradalomról általában nem a törvényesség vagy a stabilitás jut eszünkbe, ugyanakkor Deák István történész a magyar forradalmat törvényesnek nevezte. Hasonlóan: a Habsburg-családot inkább ellenségképként értelmezzük 1848-49 kapcsán, semmint törvényes uralkodóként. 1848-49 ugyanis a közgondolkodásban elsősorban hadi események sorozata, a valóságban azonban sokkal összetettebb ennél. A magyar forradalom és szabadságharc – kicsit másképp.

Hogyan lehet törvényes egy forradalom?

Ha a forradalmat tágan értelmezzük – és alkalmazzuk az egész folyamatra, nemcsak a pesti vagy a bécsi eseményekre –, akkor látnunk kell, hogy a rendi Magyarországon a hagyományos, közép- és kora újkori gyökerekkel bíró rendi – azaz nem népképviseleti – országgyűlésen évtizedes kérdés volt a modernizáció gondolata, és a jobbágyfelszabadítás kérdése sem volt teljesen újkeletű. 1848 elején nagyjából egyenlő mértékben támogatták és ellenezték az országgyűlés alsótábláján az éppen akkor felmerülő reformtervezeteket, és március elején, amikor megérkezett a párizsi forradalom híre Pozsonyba, Kossuth Lajos használta ki az alkalmat – és erőteljes, radikális követeléseket tartalmazó feliratot javasolt, körülbelül az egész ellenzéki program végrehajtásával.

A javaslat minden bizonnyal megakadt volna a felsőtáblán, de a legfontosabb méltóságokat eleinte Bécsbe hívta a dinasztia tanácskozni (ezért nem tudtak ülésezni). Ott még az országgyűlés azonnali berekesztése is felmerült. Csakhogy a bécsi közvélemény is radikálisabbá vált, és az alsó-ausztriai tartományi gyűlés éppen március 13-án gyűlt össze – tökéletes alkalom egy forradalomra. S hogy minek volt igen erős hatása a bécsi forradalom kitörésére? Annak, hogy Kossuth március eleji beszédje – német fordításban – röplapokon terjedt Bécsben (a beszédben amúgy az osztrák tartományoknak is alkotmányt követelt). Kossuth beszéde tehát hozzájárult a bécsi forradalom erejéhez. A bécsi forradalom hatására hívatta össze a dinasztia a nádorral a felsőtáblát.

Kossuth Lajos képeslapon (forrás: Wikipedia)

Mivel március 14-én már az országgyűlés mindkét táblája elfogadta a javaslatot, másnap magyar küldöttség utazott Bécsbe, akiket ünnepelve fogadtak. Az osztrák államértekezleten már majdnem a konzervatív, a javaslatokat elutasító álláspont győzött (március 16.) – megérkezett viszont Bécsbe a pesti forradalom híre. A javaslatokat ennek hatására az uralkodóház is elfogadta, másnap (március 17.) a nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnöknek.

A forradalmi tömeg Pesten, a Nemzeti Múzeum előtt (forrás: Wikipedia)

A pesti Ellenzéki Kör még március elején vette fel a kapcsolatot Kossuthtal, javaslatuk az volt, hogy aláírásokat gyűjtenek a felirati javaslathoz. Gondosan előkészültek: március 12-re elkészült a tizenkét pont – amely az alsótábla, tehát egy alkotmányos szerv felirati javaslatát tömörítette –, és március 19-re, a József-napi vásárra is komoly gyűjtési akciót szerveztek. De mivel március 14-én, az esti órákban megtudták, hogy Bécsben forradalom tört ki, másnap azonnal cselekedtek.

A forradalmak nélkül nem jöhetett fogadta volna el az uralkodóház a javaslatokat, illetve alapból forradalmi az a változás, amelyet a javaslatok okoztak, ráadásul hirtelen (hiszen két héttel az elfogadás előtt még az alsótábla is bizonytalan volt).

Ezzel ugyanakkor a rendi országgyűlés bezárt, és tulajdonképpen önmaga adta át a helyét a népképviseleti országgyűlésnek, nem mellesleg a legitim uralkodó is aláírta azokat (ugyanakkor még március végén is voltak udvari próbálkozások az akadályoztatásra). Nem véletlen az sem, hogy a törvényeket gyorsan fogalmazták meg, és sok az ideiglenes köztük: tudták ugyanis, hogy élni kell az alkalommal, és el kell fogadtatni az új törvényeket az uralkodóval, mert ha a dinasztia és az udvar erőre kap, akkor ellen fog állni. Viszont ha megvan a törvényes alap – és ha az uralkodó aláírta az új törvényeket, akkor megvan –, akkor törvényes lehetősége erre nem lesz.

Hűséggel a Habsburgokhoz

Látható tehát, hogy a törvényesség a magyar elit számára – amely maga állt a reformok élére, kapcsolatot tartott a forradalmárokkal Pesten (Bécsben pedig ünnepelték őket), és maga mondott le kiváltságairól. Az utolsó országgyűlés teremtette meg az új rendszert, és ehhez szükség volt a dinasztia formális beleegyezésére. De a Habsburg-ház – éppen a törvényes, alkotmányos szemlélet miatt – nemcsak április 11. előtt volt fontos, hanem utána is, hiszen

Amikor szeptember 11-én megindult a támadás Magyarország ellen, akkor a forradalom hívei hangsúlyozták, hogy

– ennek gyakorlati célja a katonaság hűségének biztosítása, amely V. Ferdinándra tett hűségesküt. Ettől kezdve – képzavarral élve – I. Ferdinánd osztrák császár (mivel a század elején hozta létre Ferenc magyar király és osztrák császár az Osztrák Császárságot) harcolt V. Ferdinánd magyar király ellen. Amikor pedig V. Ferdinándot az udvar lemondatta, Magyarországon úgy gondolták, hogy az uralkodó továbbra is V. Ferdinánd, aki akadályozva van hatalma gyakorlásában.

V. Ferdinánd magyar király - I. Ferdinánd néven osztrák császár (forrás: Wikipedia)

Nehezen illeszthető ebbe a képbe az április 14-i trónfosztás. Valójában

ugyanakkor Ferenc József – aki a korabeli jogértelmezés szerint tehát nem volt magyar király – március 4-én alkotmányt adott ki Olmützben, melyben Magyarországot kvázi „feldarabolta”, az áprilisi törvények érvénytelenné váltak. Ezután vetették el a korábbi elképzelést, és végül március közepén közölte a katonai vezetőséggel azt, hogy a függetlenség kinyilvánítására van szükség. Április 14-én a debreceni református nagytemplomban tartották azt az országgyűlést, amelyen végül elfogadták a Habsburg-ház trónfosztását. Vagyis a nyilatkozat válasz volt egy alkotmánysértő, erőltetett alkotmányra (nem mellesleg Kossuth abban reménykedett, hogy egy esetleges európai békekonferencián nagyobb eséllyel vehet részt az a Magyarország, amely kinyilvánította függetlenségét).

A református nagytemplom Debrecenben, ahol az országgyűlés 1849. április 14-én elfogadta a Függetlenségi nyilatkozatot

Azt látjuk tehát, hogy az országgyűlés egészen az olmützi alkotmányig feltétlen híve volt a dinasztiának, utána viszont annak jogsértéseit megelégelte. Korábban egyébként a Batthyány-kormánynak komoly gondolatai, elképzelései voltak: azt akarták, hogy a király(-császár) helyezze székhelyét Budára, már csak azért is, mert remélték, hogy a német egység létrejön 1848-ban és az osztrák tartományok csatlakoznak. Ezután a Habsburg Birodalom gyakorlatilag Magyarország-központú lett volna.

A nemzet forradalma

A magyar forradalom vívmányai az egész országot érintették, és nem véletlenül tudott stabil maradni még a legnehezebb időkben is a törvényes magyar hatalom (igaz, az országgyűlésen belül voltak viták, sőt „szárnyak”, és a függetlenséget sem támogatta mindenki).

a volt jobbágyság szabadságát és birtokát kapta a forradalomtól, ugyanakkor az elvileg ellenérdekelt, konzervatív birtokosok (a liberális birtokosok a forradalom „részei” voltak) is a kormány mellé álltak – és kitartottak a szabadságharcban is. A kormány ugyanis kárpótlás ígért nekik – igaz, elhalasztotta azt. Megérte támogatni Batthyányékat, hiszen ők tudták kárpótolni a birtokosokat.

Ezzel Magyarország lett a Habsburgok legstabilabb tartománya – és ez teremtette meg a lehetőséget arra, hogy Kossuth Lajos pénzügyminiszter üres államkasszával indult, de végül megteremtette a pénzügyi hátteret – előbb éppen a lakosság segítségével, akik fedezetként ezüstöt biztosítottak, majd a pesti Kereskedelmi Bankkal megegyezve – a szabadságharcnak. Annak a szabadságharcnak, amely az új, alkotmányos rendet védte.

Felhasznált irodalom:

Gergely András: A forradalom és az önvédelmi háború (1848–1849). In: Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Bp. 2003. 236–278.

Borítókép: Thorma János Talpra magyar! c. festménye (forrás: Wikipedia)