Rengeteg tálib harcos költözött Afganisztán nagyvárosaiba 2021 augusztus óta. Sokan közülük most kerülnek ki először a civil életbe, vagyis először kell irodában dolgozniuk a megélhetésért és először tapasztalják meg azt is, hogy milyen egy milliós nagyvárosban élni. Ezen témákat boncolgatta Sabawoon Samim is, aki öt tálibbal készített interjút arról, milyen is a jelenlegi, a tálib megszállást követő életük.
Az interjúalanyok 24 és 32 év közöttiek, legalább 6 évet töltöttek a tálib seregben, jelenleg pedig a tálib ,,kormánynak” dolgoznak.
Mindannyian Kabulban élnek, a családjuk nélkül, akiket csak ünnepeken látogathatnak meg. Hogyan látja ez az öt férfi a jelenlegi életét?
Omar Mansur – 32 éves, egy harcos csapat volt vezetője, házas, 5 gyerek apja
Mansur elmeséli, hogy 11 éves volt az amerikai inváziókor, amikor úgy érezte, hogy az a sorsa, hogy abbahagyja az iskolát és harcba szálljon az idegen, amerikai elnyomással szemben. Végig a tálibokkal harcolt, a megszállást követően pedig egy minisztériumban kapott állást.
Egyedül él Kabulban, mivel a kb. 180 dolláros fizetéséből nem tudná a nagyvárosban eltartani a családját, hiszen az albérletek árai ott is az egekben vannak.
Bevallása szerint Kabul még mindig a legszebb város, hiszen az amerikaiak rengeteg pénzt öltek bele, mégsem olyan szép, mint lehetne. Mansur leginkább a hatalmas forgalmi dugóktól szenved Kabulban, de egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a tálibok csak nyomort hoztak Kabulba. Szerinte nem lehet nyomor ott, ahol ennyi ember, vásár és étterem van.
(kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Kabul)
A másik dolog, amit nehezményez a volt harcos, az a megszorításokkal, szabályokkal teli élet. A seregben sokkal szabadabban élhetett, ő dönthette el, hogy hova megy és hol lakik, úgy érzi, jelenleg nincsen választási lehetősége. Reggel 8 órától délután négyig dolgoznia kell, ha ezeket a szabályokat nem tartja be, azt levonják a fizetéséből és alig tud találkozni a barátaival.
Nehezen tudta azt is megszokni, hogy mennyi gonosz, rossz muszlim él Kabulban, akik – az ő mércéjével mérve- borzasztó, bűnös életet élnek.
Mindezek ellenére nagyon élvezi a város infrastruktúráját: az új épületeket, az utakat, az áramellátást, az internetet, a megfelelő oktatást és a könnyen elérhető kórházakat. Pozitív élményként írta le az etnikai sokszínűséget is, azt, hogy mindenféle ember – szerinte- tökéletes szimbiózisban tud együtt élni a városban.
Kabul különlegessége szerinte abban rejlik, hogy itt megtalálható a legjobb és a legrosszabb muszlim is. Míg szülőfalujában mindenki kötelességből (hiszen mindenki ismerte, látta) gyakorolta vallását, addig ebben a milliós városban tényleg csak az vallásgyakorló, aki őszintén hisz Allahban. Ugyanez igaz az adományozásokra is, hiszen Kabulban az emberek nem azért vallásosak, hogy eleget tegyenek a falu öregjei elvárásainak. Az, hogy ki milyen emberré válik Kabulban csak azon múlik, hogy kikkel tölti el az idejét.
(kép forrása: https://www.japantimes.co.jp/opinion/2022/08/19/editorials/afghanistan-after-withdrawal/)
Hazaifa – 24 éves, mesterlövész, házas, 2 gyerek apja
Nem volt nagykorú, amikor egy barátja meggyőzte őt, hogy hagyják abba az iskolát és helyette álljanak be a tálibok közé és harcoljanak.
Az apja próbálta őt meggyőzni, hogy menjen haza, de az ottani barátai és feljebbvalói marasztalták. Hazaifa úgy emlékszik vissza, hogy amint valaki bekerül ebbe a környezetbe, elképesztő nehéz kiszakadni belőle.
Az akkori élete állítása szerint egyszerű volt és monoton: csak annyival kellett törődniük, hogy végrehajtják a parancsokat, megölik az ellenséget és semmilyen felelősség nem terhelte őket.
A tálib megszállás után ő is Kabulba költözött, ahol hivatalos állást kapott. Az volt az első alkalom, hogy látta a várost.
(kép forrása: https://infostart.hu/kulfold/2021/08/18/csonkitas-kovezes-akasztas-elet-a-saria-szerint-a-talibok-uralma-alatt)
Előtte azt hitte a szóbeszédekből, hogy csak rossz, erkölcstelen emberek lakják. A véleménye azóta megváltozott, de nem teljesen. Nem tudja elfogadni, hogy Kabulban még mindig vannak nők, akik nem megfelelően öltözködnek, olyan fiatalok, akik flörtölnek egymással és úgy vágják le a hajukat, hogy még Amerikában is kinéznék őket… De ez a fajta erkölcstelenség, ma már csak a város külső részein jelenik meg.
Kabul elsőre lenyűgözte Hazaifát. Lenyűgözte a mérete, a kiterjedtsége és a komplexitása. Minden idegen volt számára, nem tudta milyen lehetőségei vannak és folyamatosan eltévedt. Nagyon furcsának találta a helyieket –a helyiek is őt. Amint látta a volt helyi rendőri erők felszereltségét, teljesen meglepődött, hogyan nem voltak képesek ellenállni a táliboknak ilyen felszereltség mellett. Ezt természetesen Allah segítségével magyarázta.
Negatívumként emeli ki, hogy a tálib megszállást követően rengeteg bűnöző költözött Kabulba, megnőtt a bűnözés, mindennapossá váltak a rablások és hatalmas munka a tálibok számára ezt visszaszorítani a mindennapokban.
A rablások mellett sajnos a nők elleni erőszakos cselekmények száma is nagyon megugrott az elmúlt időszakban. Hazaifa ennek kapcsán kiemelte, hogy nagyon nehéz volt számára először idegen nőkkel beszélni – hiszen ezt vallása tiltja – inkább elbújt az ilyen esetekben.
Hazaifa számára is a fejlett infrastruktúra jelenti a legnagyobb pozitívumot a városban. Újdonság volt neki, hogy minden, amire szüksége van és amit csak akar, az karnyújtásnyira van tőle.
Érdekes, hogy sokkal több dolgot emelt ki, ami nem tetszik neki a kabuli életében. Elsősorban, a zárt társadalomtól idegenkedik Hazaifa. Nem érti, hogy miért nem beszélnek egymással az emberek, miért nem segítenek egymásnak. Noha ebben abszolút látja a pozitívumot is: a falusi élettel ellentétben a városban senki sem zavar senkit, nem szólnak bele az életébe és nem beszélik ki a háta mögött a másik embert.
(kép forrása: https://www.pbs.org/newshour/world/at-least-6-killed-including-students-in-kabul-explosion)
A másik nagy nehézség Hazaifa számára is az, hogy jelenleg sokkal szigorúbb szabályok között kell élnie az életét, mint amikor még katona volt. Emellett nagyon unja azt is, hogy meghatározott időben, ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, ugyanazt csinálja. Az, hogy nem láthatja a családját gyakran, meghatványozza ezt a nehézséget.
Noha vannak Hazaifának régi barátai, az új barátságok megkötését nehéznek találja. Mivel a fiatalok többsége rendszeresen iszik és drogozik, nagyon különbözik a természetük és az erkölcsi felfogásuk, ezért Hazaifa egyedül érzi magát az idő többségében.
(Borítókép forrása: https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20210815-a-talibok-elfoglaltak-az-elnoki-palotat-kabulban)
