Rengeteg tálib harcos költözött Afganisztán nagyvárosaiba 2021 augusztus óta. Sabawoon Samim 5 tálibbal készített interjút arról, hogy milyennek érzik a megszállást követő életüket, milyen nehézségekkel néznek szembe, hiszen sokan közülük most kerülnek ki először a civil életbe és kell ,,szokványos” munkát végezniük a megélhetésért. Sorozatunk folytatása következik.
Hogyan élik meg a mindennapjaikat a ,,veterán” tálibok, akik sok száz kilométerre élnek a családjuktól egy milliós, megszállt nagyvárosban?
Kamran – 27 éves, volt parancsnok, házas, 2 gyerek apja
Kamran az első interjúalany, aki legalább az alapfokú találmányait befejezte és azt követően vonult be a tálib seregbe. Amikor parancsnokká vált, több akciót vezetett végig, büszkén részletezte, hogy milyen fegyverekkel, milyen és mennyi embert gyilkolt, milyen érzés volt drónok árnyékában élni az életét.
A jelenlegi élete – természetesen a táliboknak hála – szerinte lehetőségekkel és szabadsággal teli és természetesen biztonságos.
Kamran korábban is járt Kabulban már, viszont elmondása szerint végig rettegett attól, hogy letartóztatják. Azt mesélte, hogy az amerikaiak jelenléte csak rendőri túlkapásokat és általános rettegést eredményezett.
Kabuli munkája Kamrant is a tálib kormányhoz köti. Elégedett a jelenlegi munkájával, de ő is vágyódik vissza a seregbe.
(kép forrása: https://magyarnemzet.hu/kulfold/2023/01/kabulban-csaptak-ossze-a-talibok-az-iszlam-allam-harcosaival)
Legelőször azt emeli ki, hogy rengeteg ember tagadta meg azt a hitet, amire a tálib kormány épül: nem a vallás fontos a számukra, hanem csak az, hogy minél nagyobb vagyont gyűjtsenek össze, nem érdekli őket, hogy Allah akarata szerint cselekedjenek. Nagyon nehezen barátkozik meg a jelennel, azon belül is azzal, hogy milyen gyorsan felejtették el az emberek a múltjukat, az egyszerű élet szépségét.
Kamran nem igazán ismerkedik helyiekkel. Munkahelyén néha találkozik olyanokkal, akik a régi rezsimet szolgálták. Ők hajlandóak (kénytelenek) a tálibokkal együtt dolgozni, de Kamran úgy érzi, mélyen gyűlölik és megvetik őket.
Kamran úgy érzi, hogy a hitük folyamatosan tesztelve van Kabulban: kísértésbe vihetik őket az autók, a nagy vagyon lehetősége, a nők…
Szerinte Kabul kívül szép, de belül rohad. Hiányzik neki, hogy egy valódi közösség tagja legyen, ahol az emberek vigyáznak és számíthatnak egymásra. Kabulban mindenki csak magával törődik, rohan mindenhova, nincs ideje sem arra, hogy magán kívül másokkal törődjön.
Abdul Nafi – 25 éves, volt tálib harcos, házas, 2 gyerek édesapja
Andul Nafi is nagyon fiatalon, az alapvető tanulmánya végeztével azonnal állt be a tálib seregbe. Nagy szeretettel emlékezik vissza az időkre, amikor a seregben szolgált. Elmondása szerint nem tettek egymást között különbséget rang alapján, mindig vállt vállnak vetve harcoltak és egy és ugyanazon magasztos cél vezette őket.
A megszállás második hetében érkezett – életében először – Kabulba. A hatalmas várostól először tartott, főleg attól, hogyan fog benne eligazodni.
Most már teljesen hozzászokott a városhoz és a nagyvárosi élethez. Amikor havonta hazalátogat szülőfalujába, már idegenként kezelik, hiszen a puha bőrével és az egészséges étkezésnek hála már nem is hasonlít régi önmagára.
Először egy magas rangú kormánytisztviselő mellett dolgozott testőrként, nem hivatalosan. A felettese saját fizetéséből adott Abdul Nafinak, hogy a megélhetése biztosítva legyen. Most már hivatalos állása is van, de továbbra is dolgozik testőrként, ráadásul a főnöke villájában lakik.
A többi interjúalanyhoz hasonlóan Abdul Nafinak is hiányzik a sereg és az az egyszerű élet, amit az kínált.
(kép forrása: https://www.dailysabah.com/opinion/columns/8-days-in-kabul-as-a-journalist)
A jelenlegi élete legnagyobb sokkjaként írja le azt a jelenséget, hogy néhány nő nem visel hidzsábot és teljesen illetlen ruhákba bújnak. Emiatt Abdul Nafi kezdetben nem is mert vásárokra járni, ráadásul egy nő a csoporttársa egy kurzuson amit végez, és ehhez a jelenségez nem tud hozzászokni. Ráadásul úgy érzi, hogy a helyiek már nem rettegnek eléggé a táliboktól, ezért túl sok mindent engednek meg maguknak.
A nagy tálib harcos másik nagy félelme a nem megfelelően bebugyolált nők mellett a kabuli tolvajok. A tolvajok száma szerinte napról napra nő, ezért folyamatosan magánál tartja a fegyverét.
Abdul Salam – 26 éves, farmer, házas, 3 gyerek apja
Abdul Salam 20 éves korában csatlakozott a tálibokhoz. A seregben eltöltött idejére ő is nagyon pozitívan emlékezik vissza, szerinte a sereg segített neki abban, hogy felnőjön és önállóvá váljon.
De azóta minden megváltozott. Szomorúan tapasztalja, hogy az emberek ellenségesek lettek a tálibokkal szemben és őket okolják a sorsuk rosszra fordulásáért, így már senki sem segít neki semmiben, magára van utalva.
A megszállás előtt ő sem járt Kabulban. Először azt hitte, hogy ez a milliós nagyváros tele van mindennel, amit ő gonosznak hisz. Ma már látja, hogy ez nem teljesen így van, mégis nehéznek érzi a kabuli életet. Nincs saját tere, ahol lakhat, más emberekkel kell megosztania egy lakást. Emellett ő is kiemelte, hogy nagyon hiányzik neki a tálibok között töltött idő, amihez képest Kabulban sokkal szigorúbb szabályok szerint kell élnie az életét.
(kép forrása: https://edition.cnn.com/2022/08/17/middleeast/kabul-mosque-explosion-afghanistan-intl/index.html)
Abdul Salam minden pénteken piknikezni megy a barátaival, hétköznap pedig nagyon elfoglalt a munkájával. Azonban nem akar hosszútávon Kabulban élni, szülőfaluja környékén akar állást találni és hazatérni a családjához.
Összefoglaló
Mindegyik interjúalany kiemelte, hogy hiányzik az az egyszerű élet, amit a tálibok között élve és harcolva élhettek, ma rengeteg új kihívással kell nap, mint nap szembenézniük.
Egyáltalán nem felhőtlenül boldogok és elégedettek a jelenlegi életükkel és azzal, hogy kevés bérért kell sokat dolgozniuk a családjuktól távol. Nehezen viselik, hogy minden nap egy irodában kell ülniük, és az együttélés alapvető szabályait be kell tartaniuk.
Kabultól minden alany tartott egy kicsit, a gonosz leképeződésének gondolták. Mindegyikük úgy érzi, hogy legalább részben tévedett, élvezik azokat a szolgáltatásokat és az infrastruktúrát, amit a nagyváros nyújt számukra, noha a nőkhöz való hozzáállásuk finoman szólva is érdekes.
(Borítókép forrása: https://mandiner.hu/cikk/20220815_talibok_kabul_video)
