Az 1867-es kiegyezést követően ismét előtérbe került a magyar büntetőjog kodifikálásának a gondolata. Nem csak politikai, de társadalmi igény is volt arra, hogy egy összeszedett, jól megírt büntető törvénykönyv szabályozza a bűncselekményeket és a szankcióikat. Ebben a környezetben került sor az 1878. évi V. törvénycikk elfogadására, amit a megalkotója után Csemegi-kódexnek szokás nevezni.
A kodifikátorról, Csemegi Károlyról
Csemegi Károly 1826-ban született Csongrádon és Budapesten hunyt el 1899-ben. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy ő volt a 20. század egyik legkiemelkedőbb büntetőjogásza, akinek munkássága nagy mértékben befolyásolta a büntető jog alakulását.
Jogi tanulmányait Pesten folytatta, ahol 1847-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban őrnagyi rangot rét el. A fegyverletétel után azonban várfogságba került, ráadásul büntetésül az osztrák hadseregbe is besorozták. Ebből kiszabadulva Aradra ment, ahol sikeres ügyvédi praxist alakított ki. Csemegi hazafias kiállását és nem csökkenő népszerűségét azonban az osztrák rezsim nem nézte jó szemmel, így 1858-ig egy Butyin nevű kis faluba helyezték át. Az 1860-as évektől kezdve a magyar közélet aktív tagjává lépett elő. 1868-ban igazságügyi-miniszteri titkárrá nevezték ki, osztálytanácsosi címmel, majd később államtitkárként is tevékenykedett. Azonban utóbbi címről lemondott, helyette kúriai tanácselnök lett.
Aktív jogi pályája mellett nem szabad elfeledkezni kodifikátori munkájáról sem.
Széleskörű tanulmányai és sokoldalú nyelvtudása, valamint az európai jogban és jogirodalomban való mély tudása nagy előnyt biztosítottak számára a kodifikációk során.
Az ő nevéhez köthető többek között a a bírói hatalom gyakorlásáról, a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló jogszabályok is. Élete fő munkájaként azonban az 1978. évi V. törvénycikkel elfogadott első magyar büntetőtörvénykönyvet tartják számon.
Érdekesség, hogy állítólag a kortársai nem kedvelték túlságosan Csemegi Károlyt: nehéz természetűnek és rossz modorúnak írták le. Azonban nem lehet tőle elvitatni a jogi pályán alkotott kiemelkedő és egyedülálló munkáját.
Csemegi Károly (forrás: https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/140-eve-fogadtak-el-a-csemegi-kodexet)
Út az elfogadásig
A Csemegi-kódex előtt rengeteg javaslat látott napvilágot, amiket ugyan el sosem fogadtak, de ékes bizonyítéka annak, hogy megvolt az igény a büntetőjog egységesítésének.
Az első jelentős, megemlítendő tervezet az 1712. évi javaslat, ami a büntetőjog kodifikációját érintette. A javaslat igyekezett eleget tenni a nemesi igényeknek, miközben igyekezett a modern büntetőjogi eszméket is elsajátítani. Noha az országgyűlés elfogadta a tervezetet, annak cikkelyezése elmaradt, soha nem vált a hatályos büntetőjog részévé.
A büntetőjog kodifikációjának az ügye a század végén ismét napirendre került, amikor egy bizottságot bíztak meg azzal, hogy kodifikálják a magyar büntetőjogot. Noha a javaslat 1795-ben elkészült, még csak az országgyűlés elé sem került.
A legjelentősebb előzményként egyértelműen az 1843. évi javaslat emelhető ki. Ebben az időszakban a folyamatos fejlődés és polgárosodás megkövetelte azt, hogy Magyarország büntetőjoga végre kodifikált legyen. Az 1843. évi javaslat egy európai mintára kidolgozott, alapos, a modern elveket figyelembe vevő tervezet volt. Kimondta a törvény előtti egyenlőség elvét, konkretizálták az enyhítő és súlyosító körülményeket, eltörölték a halálbüntetést. Éppen ez az utolsó, modern gondolat volt az, ami miatt az 1843. évi javaslat végül nem lépett hatályba. Az alsó- és a felsőház nem tudott megegyezni a kérdésben, a tervezetet nem fogadták el, így a büntetőjog kodifikációjának a kérdése ismét évekre háttérbe szorult.
A téma a kiegyezés után került ismét napirendre, akkor már égető szükséggel. A jogalkotók arra a véleményre helyezkedtek, hogy az 1843. évi javaslatot -némi átdolgozással- fogadják el, mint magyar büntetőtörvénykönyv (hiszen szokásjogi szinten már így is több rendelkezését használták). Ez a megoldás azonban ismét elbukott, helyette felkérték Csemegi Károlyt, hogy készítsen el ő is egy tervezetet.
Csemegi munkája 1873-ra készült el, mely nagy meglepetésre teljesen figyelmen kívül hagyta az 1843. évi tervezetet.
Többszörös módosítások, egy részletes indoklás és közel másfél évnyi vita után 1878-ban az országgyűlés elfogadta. Az uralkodó 1878. május 27-én szentesítette az 1878. évi V. törvénycikket, az első magyar Btk-t, amit később -annak megalkotója után- Csemegi-kódexnek kezdtek hívni.
(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csemegi-kódex)
A Csemegi-kódex sajátosságai
A Csemegi-kódex már az elfogadása során nagy megrökönyödést váltott ki. Nem az 1843. évi javaslat alapján lett kidolgozva, ahogy azt mindenki várta, hanem Csemegi a német, olasz, francia és belga büntetőtörvényeket és a klasszikus büntetőjogi iskola tanait alapul véve alkotta meg a kódexet.
A Csemegi-kódex általános és különös részre bontható, a bűncselekményeket bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztotta. Implementálta a két legjelentősebb büntetőjogi elvet, miszerint csak az a cselekmény bűncselekmény, amit a törvény annak nyilvánít (nullum crimen, sine lege), illetve a bűncselekményt csak olyan szankcióval lehet büntetni, mely elkövetése idején érvényben volt (nulla poena, sine lege).
„Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít.” (1. §)
A Csemegi-kódex büntetési rendszere is rendkívül alaposan volt felépítve. A halálbüntetést ugyan megtartotta, de a legáltalánosabb büntetés a szabadságvesztés volt. Emellett ismerték a pénzbüntetést is, újdonságként pedig bevezették a mellékbüntetéseket is (hivatalvesztés, kitiltás…).
A bűncselekmények elkövetési fázisainál megkülönböztette a befejezett bűncselekményt, a kísérletet és az előkészületet, aminek a büntetéskiszabás során volt jelentősége.
A Csemegi-kódexet számos bírálat érte. Nehezményezték, hogy teljesen eltér az 1843. évi javaslattól, illetve legnagyobb hiányaként a kiskorúak bűnelkövetésének szabályozását mondták ki. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a Csemegi-kódex és a hozzá készített 700 oldalas indoklás lenyűgöző munka, ami hatalmas hatással volt a magyar büntetőjog fejlődésére.
(Borítókép forrása: https://www.rollingconsulting.hu/jo-hir-palyazoknak-modosul-kozbeszerzesi-torveny/)
