A Petőfi-emlékév kapcsán meg kell említeni, hogy a költő kiskőrösi szülőháza volt az első magyar irodalmi múzeumok egyike, „alapításán” Jókai Mór is jelen volt. A kiskunsági Petőfi-kultusz gyökerei egészen 1849-ig, a költő haláláig visszanyúlnak, és az elnyomás éveiben sem csökkentek – sőt ekkor állítottak szobrot először Petőfinek.
Kiskőrös és Kiskunfélegyháza vitája
E két alföldi város népe nem igazán tud megegyezni a költő születési helyét illetően.
Petőfi ugyanis származási helyének általában Félegyházát nevezte, viszont látni kell, hogy ez nem egyenlő a születési hellyel – amikor erről volt szó, akkor mindig Kiskőrösre hivatkozott. Ráadásul a kiskőrösi evangélikus egyházközség anyakönyvében olvashatjuk – akkor még – Petrovics Sándor keresztelési bejegyzését, viszont tudjuk róla, hogy igen gyenge volt, és hamar meg kellett keresztelni. Kiskőrös és Kiskunfélegyháza pedig abban a korban távolság volt, főleg télen. Vagyis a költő a legnagyobb valószínűség szerint – és ezt a mai irodalomtörténet is elfogadja – Kiskőrösön született, de hogy a félegyháziaknak is adjunk valamit: 1824 őszétől Kiskunfélegyházán élt, első emlékei valószínűleg ide köthetők, és itt tanult meg írni-olvasni, ami költőként alap. Egyébként az 1850-es évekig Szabadszállást tartották születési helyének, de felmerült Kunszentmiklós és Dunavecse is.
Nem meglepő, hogy mindkét városban szobra van a költőnek. A kiskunfélegyházi eredetileg Segesváron állt,
1897-re készült el. 1916-ban Budapestre került, és ugyan a románok megpróbálták visszakövetelni, végül itthon maradt – és 1922-ben Félegyházára helyezték. A nagy, impozáns szobor a költői volt mellett – hiszen egy lantot is láthatunk a talpazaton – a hazájáért harcoló katonát emeli ki. Jóval visszafogottabb ennél a kiskőrösi szobor.
Petőfi szobra Kiskunfélegyházán (forrás: felvidek.ma)
Szobrot a forradalmár költőnek – az elnyomás éveiben
Szobrok tekintetében Kiskőrös elsőbbsége egyértelmű, itt áll ugyanis az ország legrégebbi Petőfi-szobra. Eredetileg az evangélikus iskola előtt állították fel, majd a második világháborút követően az iskola falán kapott helyet, végül az 1980-as években került a szülőház udvarára, mai helyére.
Ez a szobor nem 1867, a kiegyezés után készült el, hanem 1861-ben,
a helyi evangélikus lelkész, Sárkány János – Petőfi volt iskolatársa – ösztönzésére (illetve lelkésztársa, Blázy Lajos is komoly szerepet vállalt ebben). Mivel azonban császári katonaság állomásozott ekkor a településen, így jobbnak látták csak a következő évben felállítani, bár az 1861-es év már felkerült a szoborra. Nem került sor impozáns, országos ünnepélyre – habár ez egyébként indokolt lett volna –, hanem kizárólag helyi, kisebb esemény volt – a politikai helyzet miatt érthető módon.
Petőfi szobra Kiskőrösön (forrás: Wikipedia)
A szülőház sorsa – Jókai beszédje
A szülőházat a Petrovics család már 1825-ben elhagyta – Kiskunfélegyházára költöztek –, és az 1850-es évek végén a Makovinyi család, a következő évtizedben pedig Martinovits Pál és neje, Varga Terézia birtokába került. Már 1873-ban felmerült, hogy a Magyar Írók és Művészek Társasága megvásárolná, végül azonban ez csak 1878-80 közt történt meg.
Petőfi gyermekkorának helyszínére később ezt a házat építették (forrás: Wikipedia)
1880-ban megnyitották a nagyközönség számára, Jókai Mór ekkor lerajzolta a házat. Ami viszont még fontosabb: máig emlékezetes beszédet mondott:
„Üdvözlégy emlékezetes hajék, aki Petőfit születni láttad. Új gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek”.
A ház végül az 1890-es években Kiskőrös tulajdonába került, ugyanis így könnyebb volt fenntartani, mint a fővárosból. A Petőfi-kultusz pedig azóta is épül, mára már eredeti tárgyakkal tekinthető meg.
Jókai Mór rajza Petőfi szülőházáról (forrás: Wikipedia)
Évtizedes hatás – a Petőfi-kultusz és a magyar irodalom
Kiskőrös és Kiskunfélegyháza mellett más települések is rendelkeznek emlékházakkal, emlékhelyekkel, például a tolnai Sárszentlőrinc, ahol a helyi evangélikus algimnáziumban tanult a későbbi költő. Még fontosabb, hogy a Petőfi által képviselt, népies irányelv évtizedeken át meghatározta a magyar költészetet – még neveztek is el irodalmi társaságot a költőről –, amely gyakorlatilag – egy-két előképtől eltekintve – a Nyugat első nemzedékéig egyeduralkodó volt a magyar irodalomban (képviselői ugyanakkor egyáltalán nem érik el Petőfi és Arany ismeretségét).
Borítókép: Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön (forrás: Wikipedia)
